Új karriert építő, éttermes, életet változtató.
Jimmy gyerekkora óta a számok megszállottja. Tipikus kocka, aki két diplomát is szerzett pénzügyből és könnyen el is helyezkedett egy jó nevű banknál. Szerencséje volt, az egyetem alatt belebotlott egy nővér tanulóba, akinek megtetszett a kocka srác: a barátnője, majd a felesége lett. Jimmy érzi, hogy sok olyat elvárnak tőle, ami sorra 
veszi el az emberségét. Kicsalja a pénzt, tönkretesz embereket és vállalatokat. De hoznia kell a számokat, mindenki ezt csinálja. Amikor az egyik ügy erkölcsi bombája robban, a bank mindent rá hárít és kirúgják. Jimmy megragadja az alkalmat, hogy valami egészen másba fogjon. A Waffle franchise egy éttermében helyezkedik el, mint pincér. Tetszik neki a bevételi lehetőség, a franchise rendszer. Ha megvan az 1000 munkaórája, már ő maga is betársulhat a franchise-ba. Ez lesz a cél, és kész áldozatokat is hozni érte.
Annak az esete, amikor egy filmről tudod, hogy igazából nem jó. Mindjárt össze is szedem, mennyi mindent lehet kritizálni benne. Ennek ellenére, ha nem is vallom be, még szerettem is. Valami akkor és ott tetszett benne, így minden hibája ellenére kellemes emlék marad.
A történet nagyon egyszerű és mintha direkt egyszerűsítve lenne a környezete is. Ahogy az elején Jimmy összefoglalja nekünk a munkáját, vagy később is vannak pénzügyi eszmefuttatásai, azok valahogy gagyinak tűnnek. Fel is merült bennem, hogy a célközönségről nem feltételezik, hogy tisztában van a pénzügyi alapok működésével vagy érdekli a tőzsde. A lényeg átjön, Jimmy pénzügyes és nagyon ért is hozzá.
Az éttermi mindennapok valóságosnak tűnnek. Nincsenek kiugró események, csak olyasmi, amiről el tudom képzelni, hogy az életben is így működhet. Ahogy a vendégekkel bánni kell, a problémások vagy éppen azok a törzsvendégek, akiket megkedvelnek. Ahogy szabadidejében tanulhatja meg pl. a grillt használni, és a különféle menedzserek viselkedését lenyelni. Nagy helyzet olyasmi van csak, hogy egy az étteremben tartott lagzin eldugul a WC, és mint a legújabb alkalmazott, Jimmy kell, hogy megoldja a problémát.
Tetszett benne az is, amit a rendszer ellen kritikaként megmutatnak. Utálatos, ahogy önkényesen használják a szabályokat és az átlagembereket kizárják. Szerintetek az ázsiai nagy befektetőnek, aki egyszerre meg akart venni 10 éttermet, fel kellett tudnia mutatni az 1000 óra munkaviszonyt, amit Jimmy majd megszakadt, hogy összehozzon? A sorok között azért ott van az a keserű hang – pl. Edward elmélkedése, hogy hány embert ismert már, aki Waffle éttermet akart nyitni és mennyinek jött össze. Az egész kép ismeretében már pontosan látjuk miért: a szabályok azért vannak, hogy a kisemberek ne férhessenek a mézes bödönhöz.
Jimmy magánélete meglepően napfényes. Az apja és a nagyapja ugyan piszkálja a családi cég miatt, de összetartó család, és amikor kell, kérdés nélkül mellé állnak és segítenének neki az álma megvalósításában. Becky, a feleség meg támogatja és segíti, noha őt is nagyon érinti, ahogy Jimmy megváltoztatja az életüket. Pénzügyi területen sokat keresett, gyönyörű házban laktak és drága autót vezettek. Mindent fel kell áldozni: autót, házat és komolyan számítani kezd Becky fizetése is. Egyszer borul csak ki, de aztán átmegy támogató feleségbe. Mi több, még gyereket is ilyen körülmények között vállalnak. Túl napsugaras az egész.
Annak ellenére, hogy egyes részei realisták és hitelesek, mások egy mesefilmben is elmennének. Ettől furcsa.
A kivitelezés tévés. Olcsónak tűnik. Látványelem nem kell bele, nincs is. Kevés a helyszín, de ezek nem zavartak. A színészek nagyját meg sorozatokból (Dallas, One Tree Hill) ismertem.
Igazság szerint egyszer nézős tévéfilm némi tanulsággal. Még zavar is sok mesés eleme. Ennek ellenére bírtam ezt a filmet, meglepően kellemesen csalódtam.
A Waffle Street farkasa – 5/4 egyszerű, nem igazán vicces és a színészek is B vonalbeliek. Mégis, még érdekelt is.
