Világmentő, másokért küzdő, kívánó.

Diana a világ része maradt, és gondosan ügyel arra, hogy úgy segíthessen az embereken, hogy ne maradjon nyoma a tevékenységének. Azonban magányos, Steve óta senkit nem engedett közel magához és még mindig gyászolja a férfit. Egy rablás során egy érdekes lelet kerül elő, és Diana munkahelyén vizsgálják meg a kérdéses ásványt. Diana össze is barátkozik Barbarával, a tudóssal, aki a leletet vizsgálja. Hamisítvány vagy eredeti? És mit jelent, hogy kívánságkő? Mindkét nő elmereng, mit szeretne. Diana a szeretett férfit visszakapni, Barbara olyan szeretne lenni, mint Diana. A kő ereje teljesíti a vágyukat, ám nem ők az egyetlenek, akik a kő erejét használnák. Maxwell Lord pontosan tudja, mit akar és addig settenkedik Barbara körül, míg meg nem szerzi. Diana is ráébred a kő erejére, hogy mit szabadíthat a világra, ha nem cselekszik. A világ megmentésének azonban nagy ára van: a kívánsága.

Ha akarnám, tudnám, mivel mentegessem. Mégis csak moziba szánták, és nem arra a sorsra jutott. Még nem COVID forgatás, de körötte mindent már az alakított. Mégis, az első rész ismeretében nem tudom nem leírni, hogy nagyon nem voltam elégedett Wonder Woman második filmjével.

Valahol azt tudom díjazni, hogy valami más próbáltak csinálni, mint az első részben. Nem lehet azt mondani, hogy másolták volna, amit korábban már megmutattak. Más kor, némileg más hősnő, más veszélyben a világ. Csak éppen az eredmény…

Kezdjük a történettel. Most komolyan ez a fő ellenség? Ez szuperhős film, de olyan az alap felállása, mintha nyálfilm lenne. Meghatónak szánhatták, annak a bemutatására, hogy Diana miért nagybetűs hősnő, mit képes feladni kötelességből. Még szinte karácsonyi filmnek is elmenne azzal az üzenettel, hogy a világban mennyi csodálatra méltó, mindennapi csoda van és mindenki képes a szívébe nézni és helyes döntést hozni, az önzést leküzdve. Csak ez annyira… nem komoly filmbe illő. Egy mesébe simán el tudom képzelni, de egy szuperhős moziba? Pláne, hogy mindenkit fel is mentenek a végére. Mindenki bocsánatot nyer, mert az önzés egyetemes emberi tulajdonság és ők is legyőzik magukban a végére.

Humoros lehetett volna Steve és a megváltozott világ, de nem is mentek el abba az irányba. Ahogy a nővel sem kap nagy romantikus szálat. Abszolút úgy folytatják, mintha nem tellett volna el 40 év. A búcsú is… a falnak mondva, nem is egymásnak. Vagyis, se humor, se románc. Még valami, ami korábban sokkal jobban ment.

Mivel DC blockbuster, fontos a látvány is. És sajnos a legjobb jelenet az amazonok versenye akcióból a film elején, ami ráadásul a történet szempontjából irreleváns. Jól néz ki, de nincs funkciója, ha nem mutatják, se vesztettünk volna semmit. Valahogy nem néz ki jól, ahogy Diana a lasszót használja. A kocsis jelenet olyan semmilyen és a végső összecsapás a Gepárddal… Diana páncélját is rühelltem, de a Gepárd külleme arra is rávert két kört. A bunyó meg számítógéppel összerakva, alig látszik és unalmas.

Ha már 1984, azt hittem, jobban rámennek a diszkó korszakra, a plakátok olyanok lettek. A film nem. Steve ruhapróbás részét leszámítva abszolút mindegy, mikor járunk.

Pedig pénz volt benne, és a casting is jónak tűnt. Visszatért Pine és Gadot is, a rendező ugyanúgy Jenkins. Pedro Pascal és Kristen Wiig sem rossz nevek. Csak éppen gyengébb a történet, a látvány, a humor, a románc – vagyis minden.

Annyi maradt meg csak, hogy csajos film, és szerencsére messze nem femináci. De ennyi.

Wonder Woman 1984 – 5/3,5 az első rész után ez minden téren kevés. A történet, az akciók is gyengébbek, bár más.

https://www.youtube.com/watch?v=8qvWfeM7LTs

Rejtélyes, eltűnések után nyomozó, mágikus cirkuszos.

Rachel élénk képzeletű, helyes kamaszlány, de nem sikerül beilleszkednie. Amikor új városba költöznek, az anyja bíztatja is, hátha itt sikerül barátokat szereznie. A lány meghívót is kap pár osztálytársa titkos társaságába miután az egyikük látta Rachel rajzait. Ők éjszakánként gyűlnek össze az erdőben, tűbortűznél és horror meséket mondanak egymásnak. A felvételi eljárás is ezen alapul: a lánynak mondania kell egy rémmesét, és ha elég ijesztő, felveszik. Rachel egy különös cirkuszról mesél, ahol igazi a varázslat, a vezetője egy titokzatos kalapos, és mindig, amikor elmennek, gyerekek tűnnek el, és mindenki elfelejti magát a cirkuszt is. A csapatba kerül, akik között ott van a helyes szomszédja is, Gavin is. A városba másnap pedig valóban megérkezik a cirkusz, és ők odamerészkednek. Egy osztálytársuk, majd Gavin is eltűnik, és Rachel meg akarja állítani az átkozott cirkuszt, visszaszerezni az elraboltakat.

Kinek melyik volt az első antológia sorozata? Nekem az AHS volt az első ilyen élményem, de azóta nagyon megszerettem ezt a műfajt, és szívesen nézek ilyesmiket. Valamiért nem lep meg, hogy elsősorban horror sorozatokban találok ilyesmit. Into the Dark. Haunting of. De ki mondja, hogy ne lehetne kisebbeknek is valami ilyesmi?

A Félsz a sötétben is egy antológia sorozat, amit a Nickelodeon igyekezett feltámasztani 2019-ban. 7 korábbi évada létezik két stábbal. Azokat nem láttam, amikor az első ment, szerintem nem is engedték volna a szüleim, hogy nézzem, mert kicsinek találtak volna hozzá. De a lényeg, hogy kapott még egy esélyt, és a horrort szerető srácok megint mesélni kezdtek az erdőben a tábortűznél, az ijesztő mesék pedig elkezdenek megelevenedni. (Van is egy olyan tippem, a többiek meséje is jött volna, ha kapott volna több részt a sorozat.)

A hangulat jó is az elején – ahogy Rachel elmondja a történetét, és az mintha kezdene valóban megvalósulni. Ha gyerekekre is szabva, de horror zsánert használ, van benne rejtély és mágia, és ijeszteni is próbálnak, de csak gyerekbarát módon. Az első rész tehát tetszett is.

Még az ifjúsági zsáner kedvelői is könnyen kapcsolódhattak: Rachel helyes, de kívülálló. A szomszédban meg ott van a helyes, rendes srác, aki lehet több is, mint barát. Igaz, aztán más irányt vesz a sorozat, de ezt is végig lebegteti.

A második résztől azonban már veszni kezd el minden. Annak már nincs olyan hangulata, hogy tényleg elmennek a cirkuszba, és megjelenik a kalapos. Ő a járkáló önmagaként nem olyan erőteljes karakter, mint a mesében volt. Pláne, amikor az ő történetét is megismerjük. Már szinte is sajnáltam nyomorultat, aki nem sejthette, milyen ördögi alkut köt. (Szerintem még örült is, amikor Rachel a végén megtöri az átkot.) Nem lett elég ijesztő a cirkusz maga sem, és az is olyan semmilyen, ahogy a cirkusz továbbáll és Rachel alakját leszámítva mindenki felejteni kezd.

Majd a nagy összecsapás a végén. Gyerekszemmel már nem nézhetem, de a sajátommal inkább röhejesnek találtam, mint kalandosnak, izgalmasnak, vagy akár félelmetesnek. (Zavart is, hogy a csatorna nem győzi elmondani, hogy ez a legijesztőbb műsoruk. Nem is tudom, mit szólnának az AHS cirkuszos évadához… igaz, azt nem is sugározzák.)

Látványra keveset nyújt, és a végére a maradék misztikum is lekopik róla, ahogy a kalapost is inkább emberként látjuk. A szörnyek jelmeze gyerekes, és az egész… gyerekes. Ez jó szó.

A színészek se ismertek, de inkább eye candy szerepük van, mint színészi.

Egyszer meg lehetett nézni, a lendület 3 részen végigvitt, de az első, ami ér is valamit.

Félsz a sötétben? – 5/3,5 hangulatosan indul, de aztán sorra elveszik a hangulat és gyengül a történet is. Kár érte.

Félsz a sötétben?: új sorozat (2020. október) | Nickelodeon - YouTube

Cím: Raya and the last dragon

Készítők: az új Disney mese. Don Hall az ismerős név a rendezők között.

Műfaj: családi, mese, fantasy

Cselekmény: emberek és sárkányok békében éltek együtt, míg egy szörny nem érkezett a vidékre. A sárkányok feláldozták magukat az emberek védelmében. 500 évvel később a lény visszatér, és egy lány – Raya – kel útra, hogy az utolsó sárkánnyal egyesítve erejét megmentse a világot.

Várható megjelenés: tavaszra van tervbe, jelenleg márciusi a premier dátuma.

Miért várós?

• Don Hall hozott már olyan Disney mesét, amit szerettem (Big Hero 6). A trailer alapján ez is a fogamra való lesz.
• Szép grafika, a Disney azt nagyon tudja.
• Kezd komoly mesehiányom is lenne, kínomban már 1985-ös Disney meséket kezdek begyűjteni, annyira nincs új mese. (A fekete üstről majd mesélek, nem klasszikus Disney cím, nem igaz?)
• Amit eddig tudok, az alapján tetszik a sztori. Bár előre látom, ha tragikusabb lesz a vége, az fájni fog.

Szerelmes, ünnepeket együtt töltő, párkereső.

Sloane nem szerencsés a szerelemben – a legutóbbi barátja szakított vele, és a család azóta minden ünnepen egyet akar: összehozni valakivel. Jackson számára sem jön össze a karácsony: az aktuális barátnője ilyenkor mindig komolyabbá akarja tenni a kapcsolatuk, és olyasmiket is beképzel, amiről eddig szó sem volt. A páros egy plázában találkozik össze, és megindul a sztori, kinek voltak rosszabbak az ünnepek. Sloane éppen akkor hall az alkalmi párokról, és Jackson nyerőnek tartja az ötletet. Legyenek az ünnepeken egymás plusz egy fői, így mindig van velük valaki, a család megnyugodhat és nincsenek kínos pillanatok. A szilvesztert már így töltik, majd az év folyamán a többi ünnepet is baráti alapon együtt bulizzák át. Csak azzal nem számolnak, hogy elkezdik megismerni egymást és már felmerül a kérdés, hogy valóban csak alkalmi páros akarnak lenni szex nélkül?

Amikor a Netflixen megláttam ezt a filmet, az volt az első gondolatom, karácsony valamelyik napján megnézem – romantikus komédia karácsonyra. Így nem kicsit ért meglepetésként, amikor a karácsony jött és ment a filmben. Nem karácsonyi komédia, bár ünnepi romantikus komédia. Csak éppen egy egész amerikai termése itt van a szilveszterrel, a Valentin-nappal, hálaadással, Halloween beöltözéssel az egyebekről nem is beszélve. Így az évet zárjuk vele, visszaemlékezve kicsit arra, hogy mennyi ünnep és bolondság van egy évben.

Sajnos, ez nem jelenti azt, hogy a film különösebben tetszett volna. Egyszer nézhető komédia, ami még arra is vetemedik, hogy megjátssza azt, amit az elején kigúnyolnak. A hősnő, Sloane ugyanis szenveleg azon, hogy minden szerelmes történetben ott a sablon – amit én is unalomig ismételtem már itt is. Szerelem – veszekedés – nagy gesztussal békülés. Mondhatni, akasztják a hóhért. Viccelnek ezen, aztán pontosan ezt kapjuk ebben a filmben is.

Nem mernek elszakadni a kliséktől. Hány olyan filmet láttunk már, amiben a páros megegyezik, hogy csak barátok lesznek – esetleg barátok extrákkal – aztán az érzelmek elkezdenek bekavarni? Annyira szerettem volna, ha fel tudnak mutatni valami pluszt, de ennek a filmnek az egyetlen ötlete az volt, hogy egyik ünnepről ugrunk a másikra, és nézőként elmerenghettem azon, hogy mennyire kiüresedtek az ünnepek már és az egész miről is szól? Pénzszórásról, bulizásról, tartam meg nem akad bennük. Az üzlet az egésznek a lényege – mindig vegyél valamit: szív alakú csokit, képeslapot, jelmezeket, pulykát, ajándékot… a filmben különben ez nincs mondanivaló szinten benne, de nekem jó belsős poén lett, már majdnem ivós játékot ihletett. Amikor vesznek valamit az ünnepre, igyál! Estére nem is rossz ötlet, van még egy üveg Bailey’s a szülinapomról… Csak ne kellene hozzá még egyszer megnézni a filmet, azt hiszem, ezen bukik el majd az ötlet.

A poénok bevállalósabbak, mint az átlag romantikus komédiákban. Sajnos, akadnak nagyon alpáriak is. Én nem fogok tudni azon nevetni, hogy a csaj savlekötő helyett hashajtót kap és nem ér időben ki a WC-re. Ez a fajta humor nekem soha nem feküdt.

A szereposztás érdekes. Emma Roberts lassan az olcsó romkomok királynője – AHS korszakát egyértelműen jobban szeretem. Bracey szakálla nagyon nem tetszett. Mivel eye candy a szerep, ez fontosabb, mint a karaktere ábrázolása. Nyomorult Manish Dayal, akit sajnáltam. Most komolyan Chenoweth a szerelmi szála? Van köztük kb. 20 év a nő javára. Ez megint olyasmi, amire poént írtak, nekem meg nagyon nem jött be.

Az bizonyos, hogy nem ez a kedvenc Netflix filmem, de még csak komédiám se.

Alkalmi randevú – 5/3 nálam mindkét irányban félutas: nem elég romantikus, de nem is elég komikus. Kár.

https://www.youtube.com/watch?v=kD8RDe4Uggw

Testcserés, sorozatgyilkosos, kamaszos.

Millie utóbbi hónapjai nem voltak könnyűek. Reménytelenül szerelmes a menő Bookerbe, aki észre sem veszi a lányt. Az apja halála meg a családját zúzta össze: a nővére a munkába temetkezett – rendőr – és folyton veszekszik az anyjukkal, aki nem csak részeges lett, de annyira maga mellett tartja a kisebbik lányát, hogy az már ketrec. Közeledik a szalagavató, ami péntek 13-ra esik és a városi legendák megint a sorozatgyilkosról mesélnek, aki ilyenkor lecsap. 4 brutálisan megölt tini bizonyítja, hogy idén véres lesz az ünnep. A mészáros Millie-t támadja meg, megszúrja, de nem halálosan és mindkettőn ott a sebhely. Char még időben érkezik, megmenti és hazaviszi a húgát, a mészáros elmenekül. Másnap azonban Millie a mészáros testében ébred, míg a sorozatgyilkos Millie alakjában indul iskolába és tervezi a még nagyobb mészárlást.

Blumhouse produkció, le se tudnák tagadni. Pont azt játssza meg, az a stílus, ami a Boldog halálnapot! részeiben megjelent. Horror, de egyben komédia is. Vagyis, ki kell emelni, hogy nem egy paródia. Komikusan veszi azokat az elemeket, amelyek a tini horrorokból ismerősek és ad hozzá egy csavart.

A csavar az, ami leginkább eladja a filmet és a legtöbb poént hozza. A testcsere, ami romantikus komédiák tipikus eleme, de a Blumhouse most megmutatta, hogy horror komédiákban is tökéletesen tud működni. Ahogy az alacsony, szöszke kamaszlány sorozatgyilkosként randalírozik, ahogy a negyvenes, nagydarab pasi kamaszlányosan küszködik az első szerelmével és a saját anyja hívja randira…

Igaz, a humora gyakran már erős. Igaz, hogy sem a film, sem mi nem vehetjük komolyan a látottakat, de nem egyszer így is átléptek azon a határon, ami már komfort zónán kívüli. Ok, hogy Booker is beleszeret hősnőnkbe, és azzal bizonyítja szerelmét, hogy a lány a férfitestbe zárva is csak Millie számára, de nagyon nem találtam viccesnek a csókjelenetük, romantikusnak meg még annyira sem éreztem volna. Minek kellett? De szexpoén is van benne a szokottnál erősebb stílusban, ahogy a mészáros is tesz olyasmiket, amiket kétlem, hogy a fizika megenged. Bár, ki tudja… Még nem vágtam embert félbe körfűrésszel, nem tudom, mekkora lehet az ellenállás…

Az viszont tetszett, hogy mindkét felet korlátozza a teste. Pláne azt, ahogy a sorozatgyilkos megszokta, hogy mindenkinél erősebb, Millie testében meg az öregecske tanár is földhöz tudja vágni, amikor próbálja megfojtani. (El van túlozva ez a szál is, de ez azért ötlet volt.)

Ha már erre a szóra ráakadtam: túlzás, maradjunk is ennél. Nekem ezzel jellemezhető leginkább a Freaky. A gyilkosságok, a humor, a szerelmi szál, még a zene is el van túlozva. A score olyan dallamokkal van tele, hogy egy klasszikus horrorban is elmenne, itt viszont ez sok és valahogy stílusidegen a cselekménytől.

Kicsit már jár az agyam, a szereposztás mennyire tetszett. Vince Vaughn alapvetően komikus, és láthatóan képben is volt, amikor a tini lány alakot játszotta. Hogy lehetett nevetés nélkül kibírni, amikor szerelmes verset szavalt a lány szerelmének vagy a nyálas jelentük? Kathryn Newton számomra nem szimpatikus, már a szüzesség elvesztős szülős komédiájában sem bírtam, és nem most szerettem meg. A Millie alakítása nem is tetszett, azzal jobban ki voltam békülve, amikor a sorozatgyilkos volt a lány testében, és átment szociopatába.

Nem lesz a kedvenc filmem a stúdiótól, de nézhető és egyszer még vicces is.

Freaky - 5/4 horror komédia, ami nem veszi magát komolyan és nekünk sem kell. Eltúlzott, de vicces.

FREAKY - Official Trailer (HD) - YouTube

(Zoey szembe kell, hogy nézzen az apja közelgő halálával. A gondozó segít, neki is.)

• Most kellene beszélnünk arról, hogy milyen a halál?
• Attól függ. Szeretnél hallani tőlem néhány bölcs gondolatot, néhány okos meglátást?
• Ha van, akkor jöhet.
• A halál förtelmes, csúnya és groteszk, ráadásul borzasztóan igazságtalan. De úgy is mondhatnám, hogy a halál szép, spirituális, és földöntúli, néha nagyon is szükséges, és kiszabadít minket a fizikai testünkből, amikor az már élhetetlen számunkra. (Zoey’s Extraordinary Playlist)

(Gyorsan kell egy jármű, de senki nem fuvarozza a Mikulást. Teddy alternatív dolgot talál ki.)

• Nem, Teddy. Nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet.
• Én sem hiszem.
• Most akkor megmentjük a karácsonyt, vagy nem?
• De nem kocsilopással! Az az egész rossz gyerek - jó gyerek koncepciónak ellentmond.
• Te meg házak millióiba törsz be. Ha úgy nézzük, az is illegális. (Karácsonyi krónikák)

• Mikor lesz ennek vége?
• Hogy érted? Mikor... mikortól nem okoz már fájdalmat az élet?
• Igen, talán.
• Az életnek mindig lesznek hullámvölgyei, érted? De tapasztalatom szerint jobb, ha megbirkózunk velük. (Chicago Med)

• Mióta ismered Tatianát?
• Mit számít? A szerelmet nem stopperrel mérik! A szerelmet élni kell. (Money Heist)

Az életünknek van egy határa. Úgy éltem eddig, hogy nem gondoltam erre. Azok a srácok hittek bennem, és meghaltak. Talán én is meghalok a közeljövőben. De többé egyetlen percet sem akarok elvesztegetni. (Alice in Borderland)

• Miért borotválod le a fejedet?
• Mert kezdek kopaszodni.
• Most kopasz vagy, Kev.
• Pontosan. Így senki sem tudja, hogy kopaszodom. (Shameless)

Minden elhalványul, minden. A test, a kő, még maguk a csillagok is. Az idő mindent elragad. Ez a világ rendje, a múlt távolodik, az emlékek fakulnak. Az időnek nem állhat ellent még a lélek sem. (The Haunting of Bly Manor)

• Remek. Hogy jutunk hozzá oda anélkül, hogy szétlőnék a fejünket? Hogy jutunk oda?
• Mindent meg kell próbálnunk!
• Ne mondd, ez nem jutott eszembe. (Csillagvadász)

(A leendő vej bevonása az új üzletbe.)

• Miért hívott?
• Hogy mesélhessek az emberek emlékezőképességéről. Mindent megjegyeznek. De csak azokról, akik győzedelmeskednek. Edisonra fognak emlékezni, nem erre a Teslára. Lumiere-ékre. Rám, nem Stifterre. Az emberek az ősidők óta imádják a szenzációkat. Ha viszont nem kapják meg a szenzációkat, egymásnak esnek. Ha az elavult az új útjába áll, el lesz söpörve. A társadalmunk érdekében. (Oktoberfest: Beer & Blood)

• Minek hívnak? Szörnyetegnek hívnak, dr. Kreizler?
• Maga nem szörnyeteg, Martha. A világ szörnyűséges. (The Alienist)

Családegyesítő, csapdába sétáló, piszkos ügyekkel teli.

Norval élete kisiklott már egyszer, de most kezd jobban lenni. Letette az alkoholt, próbál dolgozni és rendezni a dolgait. Ekkor kapja meg az apja levelét, aki elhagyta jó 30 éve, 5 éves korában. A férfi egy esélyt kér, hogy rendezzék a kapcsolatukat. Norval elutazik hozzá, de Brian meglepően rideg és durva vele, mintha arra játszana, hogy idegileg kikészítse a fiatalembert. Norval már azt kezdi érezni, hogy az apja legszívesebben megölné, és nem békülni akar vele. Egy szívroham vet véget a múlt titkainak feltárásának – Norval egyedül marad a mindentől távol eső házban az apja tetemével, mivel a hullaház is zárva. Ahogy a házat tanulmányozza, felfedez egy rejtett pincét és benne egy megkötözött, megkínzott embert. Mire Norval feleszmél, már az életéért kell küzdenie, és meg kell tudnia, hogy az apja mennyire nem az az ember, akinek eddig gondolta.

Úgy tűnik, az is örök sláger a thrillerek között, hogy a gyermek felfedez valamit a szülei múltjában, még pontosabban a pincéjében, ami miatt mindent újra kell gondolnia, még a saját létét és elveit is. Nem is olyan régen néztem meg, ahogy Lily Collins találta meg a bunkerben az apja ősellenségét, akiről kiderült, hogy a biológiai apja. Most Elijah Wood fedezi fel, hogy mit rejt az apja házának pincéje.

A kezdés erősebb, mert nyugtalanító, ahogy vannak jelek, hogy valami nagyon nem stimmel a házban és Norval apja körül. A nyitány is az, hogy addig mesterkedik, míg a fiú mobilja nem köt ki az óceánban. Nálam már ekkor megindultak a vészjelek, de ahogy utána az lesz az egyetlen szórakozása, hogy bizonyítsa, mennyire semmitérő a srác… Még fizikailag nem is fenyegeti, de az a lelki terror éppen elég. De eddig még volt benne valami izgalmas, rejtelmes és sötét, ami lekötött.

Majd jön a halál, a pince és a családi titok. Onnantól kezdve egyszerre röhejes és hamis thrilleres, ami és ahogy történik. Sok mindenről kiderül, hogy egészen más, mint aminek látszott és Norval még a családjáról is olyan dolgokat tud meg, amelyekre nem volt felkészülve. Mondjuk, volt, amin nevettem kínomban. Amikor Brian rákérdez a fiútól, mit gondolt, hogy tudta az anyja felnevelni egy előkelő városrészben korrekt körülmények között, miközben munkanélküli volt? Hát igen, nem először állapítottam meg ott és akkor, hogy Norval mennyire szerencsétlen.

Mert jobban elviseltem volna a film gyenge húzásait, ha kapunk egy szimpatikus hőst. De Norval nem lett az. Süt róla, mekkora vesztes. Ilyen szempontból Wood jól levette a karaktert, mert pont olyannak tűnik, aki egy szellőtől is összeroppan és nem is sajnálja az ember, hanem már inkább kiakasztja, annyira nem tud magáért kiállni, gyenge és hagyja összeomlani maga körül a dolgokat. Aki kitalálta a karakter külsejét, ezt abszolút le is vette. Szerencsétlennek is néz ki a füle mögé tetovált jegyektől a szánalmas bajuszáig.

Nem mintha a film más karakterei jobban jártak volna. Üres alakok, akiknek 1-1 tulajdonsága, vagy inkább motivációja derül ki az események alatt. Nem volt tehát senki, akinek drukkoltam volna, és teljesen hidegen hagyott, ha valaki meghalt/megölték a filmben.

A film vége is… lenne egy tippem, mi történik, de azért annyira sejtelmesnek meghagyták, hogy a pozitívabb gondolkozású néző mást találjon benne, mint én.

Most leginkább a csalódás szóval jellemezném a filmet, amit nem esett jól megnézni.

Gyere apához - 5/2 a kezdetének legalább megvolt a hangulata, a végére már röhejesnek éreztem a sztorit.

COME TO DADDY Official Trailer (2020) Elijah Wood Horror Movie - YouTube

5: 1917 - LINK

4: Tenet - LINK

3: Palm Springs - LINK

2: Mű szerző nélkül - LINK

1: Jojo Rabbit - LINK

Becsületért küzdő, bosszút álló, kosztümös.

Yakovlev veterán katona és nemes, aki az 1800-as években Pétervárra költözik, és abból él meg, hogy mesterien lő. Ha valakit sérelem ér a nemese körében, a becsülete védelmében joga van párbajt vívni életre-halálra. Ez lehet a klasszikus egymásra lövés, orosz rulett és egyéb módon is. Yakovlev híre gyorsan lesz rossz, felismerik benne a hivatásos párbajozót, aki pénzért cserébe bárkit párbajba ugraszt és kivégez. A férfinak csak a pénz számít, amivel egy halott nemesi család nevét akarja visszavásárolni. Ám egy ponton érdekelni kezdi, kinek a megbízásából gyilkol és miért. A cári nagyhercegnő szeretője, a befolyásos Beklemishev báró rángatja a zsinórokat, és most éppen a csinos hercegnőre, Marthára akarja rátenni a kezét – elsőként Yakovlev kap parancsot a nő öccsének kivégzésére. Nem sejtheti, hogy Yakovlev, aki csak felvette ezt a személyiséget, régi ellenfele, aki most megragadja az alkalmat, hogy megfizessen neki egy régi tartozást.

Hiába, szeretem a nagyívű, történelmi kosztümös filmeket, ha van bennük kellő romantika. Ebben a filmben pedig megvolt az esély, hogy valami ilyesmi legyen. A fatalista fiatal nemes, akinek titka és elszámolnivalója van. A gazdag és szépséges örökösnő, aki a fejét akarja, de aztán rádöbben, hogy rossz oldalon kereste a szövetségeseket. A korrupt báró, aki a befolyásos szeretője miatt azt csinál, amit csak akar.

A gond csak az, hogy nincs eléggé kidolgozva a film cselekménye és nem egyszer azon kaptam magam, hogy röhejesnek éreztem a történéseket benne. Főleg, emberi és érzelmi oldalról. Egyszerűen nem volt se értelmes, se érzelmileg indokolt, ahogy a szereplők alakítják a sorsukat és ahogy viselkednek. Beklemishev azt állítja Marthának, hogy szerelmes belé – miközben semmit nem remélhet tőle, a cári kedvese megtiltotta, hogy a nőhöz érjen. De ha nem is így lenne: mi értelme van azzal kezdeni az udvarlást, hogy megöleti a nő fivérét, aki a lány egyetlen rokona és akit szeret? (Az egyetlen tényleg ártatlan a filmen. Sajnáltam is.) Az olyan röhejes is különben, ahogy azt mondogatja, hogy neki csak a szerelem számít – aztán azért kell a fiatal nemeseknek halnia, mert meg merték kérdőjelezni a pénzügyi helyzetét, ami nem volt éppen rózsás. De Martha is bőven felkerülhet a listára. Az egyik jelenetben még azt magyarázza Yakovlevnek, hogy ki nem állhatja és egy semmirekellő gyilkosnak tartja, egy jelenettel később meg a szeretője lesz és szerelmi vallomásra vár.

(A szerelmi szál különben is borzalmas. Minden fél részéről. Mit lát a nagyhercegnő egy idősödő, nem különösebben szép férfiban, aki szeret másokat bántani? Mégis, mikor lettek érzelmek Martha és Yakovlev között?) Az már csak hab a tortán, hogy mennyire röhejesnek találtam, hogy szerelmi együttlétek helyszíne nem egy lakás, pedig nemesekről beszélünk, akiknek palotáik vannak – hanem hintók. Filmen is röhejesen mutatnak a hintós hempergések.

Yakovlev története van viszonylag korrekten elmesélve – aki hideg párbajozónak tűnik, aztán a film előre haladtával kiderül, kit rejt az álca, mi a története és miért küzd. Meg lehet kedvelni, és a forgatókönyv kegyesen megbocsátja neki a film eleji hideg mészárlásokat is. Az különben ad neki egy pluszt, ahogy a primitív törzsek varázslata szinte védi a golyóktól. Ahogy valósággal fut a halál kezei közé, de mindig túléli a lövéseket, merényleteket…

Csak éppen furcsa zárást kap a film: most mi lesz? Nem derül ki, se a neve és a bosszúja kapcsán, se a Marthával való kapcsolatában mi lesz vele.

Volt benne lehetőség, egyszer meg lehetett nézni fájdalmak nélkül, de azért hiányérzetem van.

A párbajhős - 5/3 túl sok a lyuk a cselekményben, a karakterek gyakran furcsák – érdekelt, de nem jó film.

THE DUELIST Trailer | Festival 2016 - YouTube