Gyereket mentő, emberrablókkal kergetőző, hegyekből lejutó.

Egy baráti társaság a skót hegyekben megy közösen hegyet mászni. Két kiemelkedően jó mászó is van közöttük: a csapat vezetője, Rob és Alison. Az egyik szakaszon éppen pihenőt tartanak, amikor zajt hallanak. Mintha emberi sikoly lenne. A hangot követve egy csövet találnak, kiássák. Egy lyukba egy kislányra találnak, aki más nyelven beszél és halálra van rémülve. Kettéválnak: Rob és Alison a nehéz szakaszon a közeli faluba indulnak segítségért, míg a biztonságos úton a másik három mászó elindul lefelé a kislánnyal. Az emberrablók azonban nem adnak nekik esélyt sem, elvágják a köteleiket. Alison túléli a zuhanást, és rohan a többieket figyelmeztetni. Miközben a gyilkosok a nyomukban, igyekeznek biztonságba juttatni a kis Annát, akit már az apja is igyekszik visszaszerezni az emberrablóktól.

Olcsó thrillerbe oltott akció – legegyszerűbben így jellemezném ezt a filmet. Kicsit szenvedek is vele, hogy a jó dolgok is eszembe jussanak belőle, nem csak azok, ami miatt bosszankodtam. Tény, olyan több volt benne.

Egyrészt, nem tudtam elhinni a cselekményt egy pillanatra sem. Nincsenek átgondolva benne az események, csak random mennek az események, arra kihegyezve, hogy az egyik adrenalin löketet kövesse a másikat. Már ott indul a történet, ahogy az emberrablók ügyködni kezdenek a csapat legyilkolására. Hogy vették észre, hogy eltűnt a gyerek? Hogy találták meg olyan könnyen a kettévált hegymászókat? Mert nem volt GPS a kislány ruhájában, simán csak tudták, ki merre van, és vadásztak rájuk. Alison is simán megtalálja a többieket, pedig nincsenek kapcsolatban. Nagyon hamar ugyanott is vannak – így aztán semmi értelme nem volt kettéválni, ha a filmen ennyire közel van egymáshoz a két útirány. De szinte az egész cselekményen végig lehet így menni. Csak egy nagy hajsza, ami a logikát és a valószerűséget nagyrészt nélkülözi.

Nem mintha az akciójelenetekkel jobban jártunk volna. Vannak profi emberrablóink, akik olyan vadászpuskát szereznek be, ami lyukat üt egy emberbe. Mégis, hegymászóink le tudják futni a golyókat. Arról nem is beszélve, milyen nehezen halnak meg. Van, aki már három golyót is beszedett, tulajdonképpen kirobbant egy darab a mellkasából, de még él. Az a srác, talán Ed volt a neve, is jól bírja, aki zuhan egy nagyot, talán eltört a lába, de azért szalad, és csak akkor sántikál, amikor nem kell futni. Mindegy is, ebbe jobban bele se akarok gondolni, mert a maradék kedvem is elmegy a filmtől.

Tehát: a cselekmény akciófilmes blődség, az akciójelenetek se tetszettek. A hegymászás különben érdekel, szerettem a hegyeket is nézni a filmen, de ez a menekülés – lövöldözés vonal nem jött be. Mi marad? Humor nincs benne. Ok, a témába nagyon nem is illett volna, de így ez is kiesik. Se egy jó beszólás, se valami mosolygós. Dráma? Azzal próbálkoznak, de nem siker jól ez sem. Az önfeláldozó halálok kellene, hogy sírósak legyenek, de a végére már inkább azt éreztem, hogy mindenki halála jobb lenne. Érezni lehet, hogy egyetlen szereplőt hagynak majd csak életben, és melyikük lesz az.

A szereplők sem nőttek a szívemhez. Az emberrablókat a durva történeteikkel – patkányok megették az elrabolt gyereket, meg hasonlók – nem lehet bírni, de a hegymászó csapatról se tudunk meg semmit. Annyi a maximum, hogy az egyik páros házaspár és van egy gyerekük. Simán attól lesznek ők a jók, hogy mentik a gyereket.

A színészek se alkotnak emlékezeteset, de ebből mit is lehetne kihozni? A legnagyobb név Melissa George, még az egykori Eragon, Ed Speleers lehet ismerős.

A hegyeket szeretem, vannak szép vágóképek és az alapötlet se rossz, kár, hogy ennyire nem sikerült értelmesen átadni.

Hajszálon az életed – 5/2,5 a hajszának vannak jó pillanatai, de mélypontjai is bőven akadnak. Csak adrenalinlöket.

https://www.youtube.com/watch?v=_FDzBACiNfM