Karácsonyi, mesevilágos, varázslatos.

Clara idén karácsonykor semminek sem tud örülni. Az édesanyja meghalt, és a lány nélküle elveszettnek és dühösnek érzi magát, amit elsősorban az apján vezet le. Keresztapja karácsonyi partiján is megbántja az apját. Nem is sejti, idén különleges ajándék vár rá. Az anyjától örökölt zenedobozhoz kell egy kulcs, és ahogy követi a hozzá vezető utat, átkerül egy másik világba. Négy királyság helyezkedik el itt, melyeknek az édesanyja volt a királynője. De most háború dúl: Vörös anyó királynő akar lenni, és nála van a kulcs is, mely nem csak a zenedobozt, de azt a gépet is nyitja, amivel mesefigurákat lehet életre kelteni. Clara elhatározza, hogy segít megvédeni az anyja mesevilágát, és a hűséges Diótörő századossal elindul megszerezni a kulcsot. De gyakran semmi sem az, aminek látszik…

Idén a Disney két olyan mesefilmet is kihozott, melyek elvileg teljesen mások, de pont ugyanolyan érzéseket hagytak bennem maguk után. Az egyik a Diótörő, amitől sokkal többet vártam. A másik az Időcsavar, amiről nem is olyan régen már meséltem.

A Diótörő abszolút karácsonyi mese, varázslattal és hősi próbát kiálló kamaszlánnyal, csak éppen semmi köze az eredeti Hoffman meséhez. Nagyon hiányoltam is legalább pár ismerős elemet, és sajnos, azt kell mondanom, a Matel Barbie és a Diótörő című meséje sokkal tartalmasabb lett, mint a Disney látványorgiája.

A cselekmény egyrészt lassan halad, másrészt unalmas és nagyon semmilyen. Látszólag vannak benne kalandok, de ha spoileresek lennék, 3 mondatba össze tudnám foglalni az egészet. Ha kisgyerek lennék, talán elég lenne ennyi is a szórakoztatásomhoz, de én már kinőttem abból a korból.

Aztán rájöttem, hogy mélyen miről szól ez a mese. A gyász fázisairól. Az alap konfliktus Clara és az apja között van, akik mindketten az elvesztett anyát, feleséget gyászolják. Clara a harag, az apja a tagadás fázisában van, nem értik meg egymást, és bántják egymást. A mesevilágba átkerülve azonban Clara szembesül saját alteregójával a gyászban, aki szintén megrekedt a harag fázisában, és így gonosztevő lett belőle, akit meg kell állítani. Ez segít a lánynak továbblépni, felfedezni a saját erejét és megbékélni.

De egy karácsonyi mese arról szóljon, hogy jussunk túl a gyász harag szakaszán? Nekem akkor is hiányzott az eredeti mese varázsa! Ez ahhoz képest üres.

A látványvilága viszont csodálatos. A mesebeli tájak, a szereplők kosztümjei. Lány vagyok, így én teljesen odáig voltam a filmben szereplő ruhákért. Talán már giccses is kicsit, de egy karácsonyi mesevilágba szép volt így is.

Ahogy a film zenéje is elsőrangú. A betétdalt Andrea Bocelli és fia előadásában már ajánlgattam is nektek, az OST pedig a Csajkovszkij Diótörő baletté, amit kicsit látványban is megidéznek a filmben. Gyönyörű szimfonikus dallamok, mondjuk, én amúgy is nagyon szeretem Csajkovszkij munkásságát, de itt talán mások is megszeretik.

A szereposztás is bámulatos. Keira Knightley megelevenedett baba, Helen Mirren, Morgan Freeman, Matthew Macfadyen is ott vannak Mackenzie Foy mellett, aki tiszta Hófehérke.

Külsőségeiben tehát csodás ez a film, de belbecsben vannak hiányosságai, sajnos.

A Diótörő és a négy birodalom - 5/3 gyönyörű látványvilág, csodás jelmezek, sztár szereposztás, de tartalmában üres.

https://www.youtube.com/watch?v=9b7bV2NrvDs

Csak hogy legyen alternatíva, ha unod már Kevint és a betörőket a tévében...

5: Túlélni a karácsonyt - mielőtt Ben Affleck rendezni kezdett volna, és Batmanné változott - bár ne tette volna - gyártott egy-egy romantikus komédiát is. Az egyik kedvencem ezek közül ez a film, amiben a gazdag Drew még mindig küzd a családi traumákkal. Pszichológusa tanácsát kiforgatva visszamegy a régi családi házhoz, és kibéreli magának az ott lakókat az ünnepekre. Jó sok vicces helyzetbe keverednek, és a hazaérkező nagylányban Drew még szerelemre is találhat, ha nem ront el mindent. Egy romantikus komédia Top5-be nem férne be, de karácsonnyal keverve itt a helye!

4: Hóbarát - Charlie csak annyit szeretett volna, hogy az apja vele karácsonyozzon. A férfinak azonban fontosabb volt a koncertje, és rohannia kellett haza. Autóbalesetet szenved, meghal. Egy évvel később a fiú annyit kíván, hogy vele lehessen az apja. A kertben épített hóemberre adja rá apja kalapját és sálját. A csoda pedig megtörténik: a Hóember életre kel, Charlie apjának szelleme benne jelenik meg. Apa és fia most pótolhatja az elveszett időt, és együtt tölthetnek egy kis időt, persze, mindenki elől rejtve, micsoda hóembere van a fiúnak. Ez szül nem kevés komikus esetet, de gondot is, amikor melegedni kezd az idő. Charlie nem akarja még egyszer elveszteni az apját, de hogy akadályozza meg az olvadást? Komédia, ami pont annyira fáj, hogy még az is jól essen. Az csak ad hozzá, hogy az apa szerepében Michael Keaton válik hóemberré.

3: Kelekótya karácsony - Grisham regényének jó szereposztású feldolgozása. Adott egy család, ahol minden évben hatalmas buli a karácsony, annyi előkészülettel, hogy a szülők valósággal beleszakadnak. Idén azonban a felnőtt lányuk nem jön haza az ünnepekre, így sztrájkot hirdetnek. Semmi karácsonyi készülődés! A környéküket jól fel is húzzák, miközben alig várják, hogy elrepüljenek végre strandolni! Az indulás előtt azonban a lányuk jelentkezik: szerelmes lett, hazahozná a vőlegényét bemutatni! Villámgyorsan elő kell állítani a karácsonyi varázst... szerintem vicces, aranyos is, és Jamie Lee Curtis ebben is jó. 

2: Karácsonyi lidércnyomás - Tim Burton fénykorából egy mese, amit nem lehet megunni! Jack, a csontváz már unja, hogy mindig ijesztenie kell az embereket. Halloween királya így új ünnepet szemel ki magának: a karácsonyt! Foglyul ejti a Mikulást, és maga áll a helyére. Természetesen a saját módszereivel, így idén labda és könyv helyett pók és rémség kerül a karácsonyi meglepetések helyére. Sok-sok szeretnivaló szereplő, jópofa dalok, és az a gótikus horrorba ágyazott szépség, aminek Burton a mestere volt. Így kell karácsonyi mesét gyártani, pont annyi horror beütéssel, hogy a karácsonyi csoda is megjelenjen! Méltatlanul keveset játszott film, de így legalább nem is untuk még meg...

1: Csoda New Yorkban - nálam régi nagy kedvenc, és a tévék sem koptatták el. A történet szerint Susan komoly kislány, aki már pontosan tudja, hogy nincs Mikulás és karácsonyi csoda. Az anyja egy nagy áruház reklámigazgatója, minden évben ő választja ki az áruház Mikulását is. Idén gond adódik, és beugróra van szükség. Kris elvállalja, de ő több a szerepnél. Valóban hisz abban, hogy ő a Mikulás. Hatalmas sikert arat, a rivális cég tönkre is akarja tenni. Bíróság elé citálják, ahol Susan anyjának barátja igyekszik ellátni Kris védelmét, és kimondatni New York állammal, hogy hiszek a Mikulásban. Közben megtudjuk, hogy Bryan elnyeri-e Dorey kezét, teljesül-e Susan karácsonyi kívánsága (új ház, apuka és öcsi), és talán hinni kezdünk mi is, Kris a Mikulás! Egyszerre családi, szívet melengető, miközben a tárgyalótermi része is korrekt. Mai szemmel nézve a szereposztása is kiváló: Richard Attenborough a Mikulás, Dylan McDermott a családra vágyó ügyvéd, aki Elizabeth Perkins kezét igyekszik elnyerni. Teljesen jól működik  ma is, pedig közel 25 éves filmről van szó.

Karácsonyt mentős, családot összehozós, családi, karácsonyi.

A Télapónak elege van: a gyerekek évről évre többet követelnek, és az ünnep már csak a drága és luxus ajándékok körül forog. Már a rénszarvasokat is le kellett cserélni egy modern légi autóra, mert szegény állatok nem bírták a leterhelést. Most a Mikulásnak elege lett, és mire a manói észbe kapnak, már elkötötte a szánt és elindult nyaralni. Új-Zélandra: többet havat se akar látni az életben! Ám egy családi tűzi játék és egy túlbuzgó őr elég ahhoz, hogy a Mikulás szánja az óceánba vesszen, az öreget meg egy család szedje össze, akik részeg öregúrnak nézik. A családra rá is fér egy kis segítség: a szülő válófélben vannak, és a két gyerek csak egy dolgot szeretne karácsonyra: a szüleik kibékülését. Miközben a nyaralásba belefér egy kis csónakozás, horgászás és vetélkedés a szomszéddal, a Mikulás hitre lel.

Mit nézzen az ember karácsonykor? Egyik éven horror maratont tartottam, de azt hiszem, idén maradok a hagyományos karácsonyi néznivalók mellett. És próbálok egy kis alternatívát mutatni Kevin és a betörők kalandjain túl, a bunyózó Terrence és Bud párosán innen. Elsőnek egy egzotikus helyszínű karácsonyt néztem meg.

Azért annak különös hangulata van, amikor strandon köszöntjük az ünnepeket és hógolyózás helyett halászás és fürdés a program. Ebben a filmben pont ez a helyzet, és inkább éreztem belőle egy nyári nyaralás, mint egy karácsony hangulatát. De pont ezért lehet érdekes, hiszen csak a mi féltekénken szól a hidegről és a hóról a történet.

Tipikus, kedves kis családi film ez, amelyben a konfliktust a túlbuzgó határőrök és a vetélkedő szomszéd család jelenti. Így aztán olyan jelenetek sora következik, mint a tengerparti sportverseny, vagy az a hivatalnok, aki még a karácsonyi gyümölcskenyeret is fenyegetésnek látja a sziget ökoszisztémájára. Felnőtt fejjel talán kissé gyerekes, de pont azt a családi hangulatot és cselekményt hordozza, amit ilyenkor elnéz az ember.

Mert persze a gyerekek aranyosak, a szülők összeillenek, és lehet sejteni, hogy szilveszterre nem a válási papírok aláírását fogják tervbe venni, hanem szépen ráébrednek arra, miért szerették egymást és hogyan találhatnak vissza egymáshoz.

A karácsonyi hangulatot a Mikulásnak kellene szállítania, akinek a kiábrándulása az ünnepekből nagyon ismerős lehet a felnőtteknek. Idén ugyan elkerült engem ez a fajta belefásulás, de nagyon meg tudom érteni az öreget, nekem is volt ilyen évem. Megoldás? Egyrészt, az embernek fel kell fedeznie magában annak az örömét, ha ajándékot adhat. Én nagyon erősen próbálok minden rokonnak valamilyen könyvvel kedveskedni, szeretném, ha olvasnának – ok, bevallom, az öcsémnél már feladtam. De ő a kivétel. Annak nagyon tudok örülni, ha elolvassák a drága rokonok, amit kaptak. De már nem húzom fel magam, ha nem. Másrészt, egyszerűen csak el kell engedni a stresszt. Nem izgulni, nem rohanni, csak ünnepelni. Ha nem is a kis Jézust, akkor azt, hogy meg lehet pihenni és ilyen filmekkel emlékezhetünk arra, hogy a szándék és nem az ajándék ára a lényeg.

A film színes, harsány, és karácsonyosan cuki, pont attól, hogy nincs benne hó, hanem tengerpart. Nem emlékezetes film, tényleg ilyenkor van létjogosultsága, de alternatívának kiválóan megfelel, ha unjuk a tévé karácsonyi, ismétlődő műsorát.

Nyaraló Télapó - 5/3 kedves, családi, gyerekekre mért humorral, tipikusan ünnepekkor egyszer nézhető.

https://www.youtube.com/watch?v=6o3U24HtdBg

Nyomozós, titkos szervezetes, álruhás, mesés.

A Baudelaire testvérek sorsa még mindig viszontagságokkal teli: mivel a legutóbbi befogadójuk is elveszett, most egy bentlakásos iskolába küldik őket. Az iskola furcsa, ellenséges, ráadásul Olaf itt is a nyomukra akad: testnevelés tanárként épül be, és újabb terve van arra, hogyan tegye rá a kezét a testvérek örökségére. Szerencsére nem várt segítőkre is akadnak: a Quagmire család otthonába is lecsapott a tűz, és a két túlélő testvért ugyanebben az iskolában helyezték el. A gyerekek lassan rájönnek, hogy a szüleik ugyanannak a szervezetnek voltak a tagjai, és ugyanazokat a rejtélyeket kell megfejteniük. Olaf azonban jól keveri a lapokat, így a gyerekek nem nyerhetnek. Egy különös város, egy ijesztő kórház és egy szörnyekkel teli cirkuszban folytatódik a játszma az igazságért.

Azért nem vagyok abban biztos, hogy szülőként azt szeretném, hogy ezt a sorozatot nézze a gyerek. Ok, a főszereplők gyerekek és mindennek az alapja nem is kicsit mesés, de azért nem spóroltak benne az ijesztő elemekkel sem. A szörnycirkusz, de a kórház is hozott olyan jeleneteket, amitől engem is a hideg rázott. A kórházban pl. a Ragyogás egy jelenete köszönt vissza, de ebben a formában nekem ijesztőbb volt.

De a célközönség korától eltekintve nagyon korrekt sorozattal állunk szembe. Az alapanyag is erős, hiszen egy sikeres gyerekkönyv-sorozatot adoptáltak magas minőségen. Minden kötet két részben került képernyőre, tulajdonképpen egy filmként is nézhetőek lennének. A cselekmény a regényeké, aminek van egy sajátos logikája és gyerekeknek ijesztő módon.

Már eleve a narráció egyedi, amit a sorozat teljesen átvett. A narrátorunk folyton figyelmeztet, hogy ne akarjuk ezt a sorozatot nézni. Nem lesz jó vége. Ezekkel a gyerekekkel mindig valami rossz történik, kell ez nekünk? Fordított pszichológia, és működik. Csak éppen, ha darálva nézi az ember, kicsit sok már Lemony Snicket depressziója. Komolyan, nekem közbe kedvem lett volna jól megverni a narrátort.

A karakterek, a helyszínek megint tele vannak ötlettel. Annyira horror panelekkel dolgoznak, hogy még arra is rájöttem, az AHS évadaival is van párhuzam. Ott is volt különös iskola – csak éppen ott boszorkányoknak – a hotel is megjelent, a kórház, a szörnycirkusz is –egyedül a furcsa város nem közös helyszínük.

Folyamatosan lebegtetik a sorozatot a komédia és a horror határán. A karaktereken ez remekül látszik: igazából vicces figurák, mint Olaf vagy a cukros kannájáért állandóan nyivákoló Esmé, csak éppen mégsem tiszta komédia, hiszen sikeresen gonoszkodnak. Az még engem is meglepett, mennyire halnak ebben a sorozatban a szereplők. Nem egyszer vártam is, hogy csak megrendezték, de nem. Olaf gond nélkül öl.

A szereplők és a helyszínek is nagyon igényesen, ötletesen vannak megjelenítve. Gótikus, de mesevilágot teremtenek, nagyon egyedi hangulatokkal és képekkel. Rá lehet ismerni a stílusra, ami egy sorozatban nagy előny.

A színészekkel is nagy a szerencséjük. Neil Patrick Harris láthatóan nagyon élvezi Olaf szerepét, és olyan színészek is beköszönnek, mint Nathan Fillion vagy Allison Williams.

4 könyv van még vissza, vagyis találkozunk a 3, egyben záró évadnál!

A series of unfortunate events  - 5/4 látványra nagyon korrekt, gyerekmese, de horror elemekkel, és színészileg is odatették.

https://www.youtube.com/watch?v=h0QIw3Sb4nA

Mozi:

- Cápi kapitány - német mese.

- Én vagyok a vihar - olasz dráma egy üzletemberről.

- Holmes és Watson - elérte egyik kedvenc nyomozóm is a parodizálás. A szereposztás erős, de nem vagyok benne biztos, hogy én vígjátékban akarom látni Sherlock Holmes-t.

- Mirai - mese, de Ázsiából, nagyon jó kritikái vannak, de van egy olyan sejtésem, hogy a grafikája miatt nálunk nem lesz népszerű.

- Ragadozó városok - ez lehetne a nagy film a héten. Erős szereposztás, sikerregényből, és elképesztő látványvilággal. YA fantasy.

- Rossz versek - magyar, szerelmes, művészi.

DVD:

- Barátom, Róbert Gida

- Őrült, gazdag ázsiaiak

Nyaralós, flörtölős, saját lábra állós.

Harper élete remek lehetne, ha több önbizalma lenne. Tehetséges a munkájában, de hagyja, hogy erőszakos és hárpia főnöke teljesen elnyomja és kihasználja. Szép, de nulla önbizalommal az ismerkedés se megy neki. Amikor a főnöke Barcelonába küldi egy tárgyalásra, a barátnői rábeszélik, hogy csapjanak csajos hétvégét és bulizzanak egyet a munka előtt. Egy klubban kötnek ki, ahol Harper összetalálkozik a sztár DJ-vel, Leóval, akivel megtetszenek egymásnak. Barátnői biztatásra Harper képes Leo után repülni Ibizára, ahol minden féle őrületbe keverednek, hogy a férfi nyomára akadjanak. Közben Harper rájön arra is, mennyit ér ő maga.

Egy dolog van, ami miatt nagyon meg tudom érteni a film hősnőjét. Még csak meglepőnek se tartom, hogy Leo kedvéért felpattan a repülőre és belevág egy őrült kalandba. Richard Madden is azok a színészek között van, akinek gondolkodás nélkül nézem a filmjeit, amióta kiszúrtam őt bundában Deresen. (Ó, igen, amit nem tudok a GoT világának megbocsátani. Valaki mondja meg nekem, miért Havas Jon van még életben, amikor minden téren Robb Stark volt a jobb? Na, mindegy, ez nem GoT írás.) Ebben a filmben is ő, vagyis Leo volt, akit legtöbbre tudtam értékelni.

Még akkor is, ha minimális szerepe volt, talán 3 jelenetben szerepelt, talán kicsit többen és röviden ő volt a hősnő vágya tárgya. Idén nem is ezzel robbantott Madden nagyot, az a Bodyguard volt, ami az egyik legjobb újonc sorozat 2018-ban – és nem csak szerintem, aki Madden miatt akkor is végignézte volna, ha gyengébbre sikerül. De az utóbbi idők legnagyobb brit tévésikere az a sorozat.

De vissza az Ibizára! Nem véletlenül mesélek inkább másról, nem nagyok akarok belegondolni, mennyire nem talált meg engem ez a film. Ha nagyon akarom, bele tudom magyarázni, hogy egy nő öntudatra ébredésének a filmje. Rá tudom fogni, hogy arról szól, hogy Harper elhiszi magáról, hogy sokat ér, és megszerezheti a jó pasit meg a jó állást is, és sokkal sikeresebb lesz így, mint korábban.

De igazság szerint csak egy gyenge komédia, amiben undorító poénokat sütnek el, és tényleg csak Madden két szép kék szeme miatt maradtam a képernyő előtt. De most komolyan, azon kellene nevetnem, hogy a limuzin tetőablakán kinéző és bulizó lányok egyikének arcára rátojik egy madár? Igen, kérem, ennek a filmnek ilyen poénok jutottak. El se hiszem, hogy a Netflix erre pénzt adott.

Nem lep meg, hogy a három főszereplőnő egyike sem ismert arc. Nincs annyi karakterük, nincs annyi egyikük szerepében sem, hogy valami ismertebb színésznőt érdemes lett volna felkérni rá. Annyira keveset tudunk meg róluk, a jellemükről, hogy ebben elég volt szépnek lenni, és bulizni.

Talán az is a bajom, hogy a film klub zenéje nekem nem jön be. Igen, én az a típus vagyok, aki inkább a High Strung világában a hegedűjátékot élvezi klasszikus és modern formában is.

Amit még esetleg tudok értékelni, az a minimális vágókép Barcelonáról. Szóval, ennyi, amit nekem az Ibiza fel tudott mutatni: Madden és Barcelona.

Ibiza - 5/2 és az a 2 pont sem a filmé, hanem Maddené. Túl csajos, túl bulis, túl semmilyen.

https://www.youtube.com/watch?v=Aw27eMJH3H4

Hoteles, különös esetes, természetfelettis, mindennapos.

A 104-es szoba egy nevenincs hotelben mindig más történeteknek ad otthont. Itt találkozik egymással, netes csevegést követően először élőben a reménybeli szerelmespár, akik közül a férfi orosz politikus. Itt ad találkát egymásnak a két különös szenvedélynek hódoló férfi, akiknek a programjában egy kis öncsonkítás és vacsora szerepel. De jár itt egy anya a kislányával, akik a halott apától és férjtől köszönnének el. A fallal beszélgető nő, aki az új, jó híreket jött megosztani. Az unokatestvérek, akik együtt építik a billiárdos karriert, de most veszekednek. Az írónő, aki saját, kamaszkori traumáját igyekszik feldolgozni kamasz énjének a segítségével. A szoba mindig ugyanaz, a történet mindig más.

Már az első évadát is különösnek találtam a 104-es szobának. HBO sorozat, szóval elvárás akad vele szemben bőven, de valahogy nem sikerült még skatulyát találnom a szériának. Pedig próbálkoztam, de a sorozat ellenáll.

Az antológia sorozatok most divatosak, az AHS trendet teremtett, és nincs ezzel semmi baj. Csak éppen a Room 104 még az alap felálláson is kavar. Itt ugyanis nem egy történetet foglal magába egy évad, hanem minden rész egy külön történet. Más a zsáner, a szereplők, a látványvilág.

Ezt egy részről élveztem, hiszen soha nem tudhattam, mi vár rám egy adott részben. Mert az jellemzi a sorozatot, hogy szinte minden részbe beletesznek egy nem várt fordulatot a készítők. Ami akár az egész látott részt átértékeli. Lehet, hogy valami fura randinak indul a történet, amiből eljutunk egy párkapcsolati trauma mélységéig, majd a megoldáshoz. Mindezt fél órába belesűrítve.

Ugyanakkor megterhelő is befogadni ezt a sokszínűséget. Egy ponton már rá lehet érezni a poénokra, és az ember már annyira gyanakodva néz mindent, hogy azzal elveszik a rész varázsa. Az absztrakt csavart keressük abban a történetben is, ami csak egy jól sikerült kis konfliktusos dráma. És ez nem esett jól. Erre az évadra már nem szórakoztam, hanem szinte féltem attól, milyen fordulat fog következni a rész végére.

Nem egyformák a részek minőségben sem. De ebben közrejátszik az is, hogy a sok stílus közül minden nem tetszik. A sorozat groteszk humora sem mindig találkozott az ízlésemmel. Néha igen, és akkor szórakoztatott a sorozat, jó volt, de amikor nem, akkor nagyon tudott taszítani az egész rész.

A csavarra és a karakterekre vannak kihegyezve a részek. Tulajdonképpen ez a két alaptípusa van a részeknek: a csavar köré épülők, és egy-egy személy drámáját körbejáró. Kihívás, hogy fél órába komplex karaktereket, különös alakokat megragadjanak. Nem mindig jön össze, de vannak benne olyan színészek, akik veszik a kihívást.

Már meg se lep, hogy Michael Shannon itt is feltűnik, és egy különös alak bőrében. Komolyan, lassan mindenben benne a színész keze. De nagyot megy Mahershala Ali is, és végre rájöttem arra is, hogy az egyik rész hisztis kislánya honnan volt ismerős: ő játszotta a Hangya lányát a Marvel filmekben.

Összességében érdekes sorozat, egyedi, de nem a legegyszerűbb befogadni.

Room 104 - 5/3 egy-egy rész jó ötletből, jó színészekkel, ötletesen pörög, másnak semmi értelme.

https://www.youtube.com/watch?v=uFE54dyS4HU

Gyors végek - mivel egy olyan csavaros filmet se találtam, amiről hosszan tudnék írni.

- Családi szívás: a drogból megvan a pénz Henry iskolájára, de az öreg nem marad a lányával és unokájával, felszívódik. Ők hazamennek. Laura randizni kezd egy rendes férfival, Henry készül az új iskolába. Mindketten meg is lepődnek, amikor Laura apja visszajön, és szeretne velük maradni. Örülnek neki, és az öreg megígéri, hogy értük megpróbál megjavulni.

- Robin Hood: Robin legyőzi a bírót, akit John küld át a másvilágra. Marian visszatér Robin oldalára, aki a megmentettekkel és a szegényekkel az erdőbe vonul, hogy onnan törjön borsot a nép nyomorgatói orra alá. A püspök azonban már kész tervvel áll elő: Will lesz az, akit meggyőz, álljon mellé. Will válik az új bíróvá, akinek személyes ügy is Robin levadászása: őt hibáztathatja az arca megégéséért, és ő szerette el tőle Mariant. Mikor bemutatják őt, mint új bírót, Robin is bejelentkezik egy nyíl formájában. Indulhat a játék!

- Red Tails: a feketék légi osztaga helyt áll a küldetésen, és megvédik a bombázókat, amíg azok Berlin közelébe érnek. Villám hősi halált hal. A háború után megköszönik a helytállásuk, és elismerik őket.

- Vicceskedők: tényleg csak átverés volt az egész eltűnés és látszólagos gyilkosság. Az apjuknak van már egy második családja, ahol más néven élhet. Az anyjuk meg egy örökölt birtokon marad, mint özvegy. Baxter és Annie le akarják leplezni ezt az egészet, de a szüleik könyörögnek, ne tegyék. Csináljanak úgy, mintha a szüleik valóban meghaltak volna. Beleegyeznek, de látni az arcukon, hogy számukra tényleg halottak. Annie sikeres színpadi színésznő lesz normális szerepekben, Baxter ír egy sikerregényt. Sokkal boldogabbak a szüleik nélkül.