Szerelmespáros, zsebtolvajos, bajba kerülős.
Bobby öröksége a mai napig kísérti: az apjától fél milliós adósságot örökölt, amit neki kell a maffiának törleszteni, vagy végeznek az anyjával, akit szintén a fiú tart el. Mivel nincs alternatíva, Bobby zsebtolvaj lesz, elvekkel. Így viszont lassan gyűlik a pénz és semmi igaziba nem mer belekezdeni. Egy csodás napot eltölt egy pincérlánnyal, 
Lucyval, de féltve őt az életétől, búcsú nélkül távozik. 3 hónappal később véletlenül találkoznak össze és Lucy közli, gyerekük lesz. Bobby első gondolata az abortusz, de ahogy időt tölt a lánnyal, felélednek az érzelmei és ezzel a lánnyal megérné jövőt tervezni. De a maffia még mindig a nyakán, egy lopott jelvény miatt a rendőrség is nagyon keresi – közben bizonyítania kellene azt is, hogy lehet belőle jó férj és apa.
Megvoltak a film előtt a magam előítéletei, de ezekhez képest én jól szórakoztam rajta. Nagyon egyszerűnek, klisésnek és tévésnek gondoltam, amin nem segített az sem, hogy a női főszereplő Jaimie Alexander (a Thor filmekbe még csak elment, de a Blindspot óta fenntartásaim vannak a színésznővel kapcsolatban).
Az első meglepetés az volt, hogy itt nem utáltam Alexandert. Talán, mert Lucy karaktere annyira más, mint a Blindspot emlékeit vesztett amazonja. Elhittem neki, hogy ő egy texasi naiva, akinek volt szerencséje pont egy zűrös, de jobb sorsra érdemes tolvajba beleszerelmesednie. Ez részben a karakter érdeme, de Jaimie se játszik rosszul. Szerintem sokkal jobban áll neki ez a nőies karakter, mint a Thor és Blindspot harcosai.
Majd, a történettel se volt különösebb bajom. Igen, tévéfilmes, izgalmamba nem rágtam le a körmöm, de nem is baj. Sokkal inkább játékos lett, mint akciós, és ezt sikeresen ki is aknázzák. Az akciókat nem tolják túl, a lopással poénkodnak is, és ha nem is Szemfényvesztők szinten alkot Bobby, azért nem rossz, ahogy a figyelemelterelést használja és sorra zsebeli ki az embereket.
Talán ez tetszett a legjobban a filmen. Minden bűvészes moziban hallhatjuk, hogy az elterelés a lényeg. (Mivel nagyban nézem a Deception című sorozatot, melyben egy illuzionista a főszereplő, különösen sokat hallom ezt a tételt mostanában. De a Tökéletes trükk és Norton mágusa is ezt verték a fejembe anno.) Itt jól érzékeltetik is, hogy a zsebtolvajlásban ez milyen kicsi, de mégis milyen hatékony módszer. Persze, kell a kézügyesség is, de nekem a nagy trükknek az elterelés tűnt, nem maga a pénztárca elemelése.
Ha ezen túl vizsgálom a cselekményt, az bizony klisés. Kiszámítható, hogy Lucy és Bobby érzelmei megint hevülni kezdenek, ahogy az is, hogy a nagyon naiva Lucy nem fog egy tolvajjal közös életet tervezni. Így a fiúnak változni kell – és ahogy beindul a kiszállós trükkje, a végén kellett volna meglepődni, de ilyen filmekre edzett szemmel azonnal átláttam, hol a figyelemelterelés és a trükk. Igaz, így azon mosolyogtam jót, hogy mennyire eltaláltam előre az elemeit. Hiába, a Deception erre nagyon jól kitanított.
A film humora is tetszett. Játékos az is. Nem fogok belőle idézgetni, vagy nem égtek az agyamba nagy poénok belőle, de amíg néztem, mosolyogtam rajta.
Nem jelentős film, de számomra most korrekt kis szórakozásnak bizonyult.
Bingo - 5/4 igazság szerit tévéfilmes, kevésbé okos, de most pont jól esett ez a tolvajos mese.
