Komolyzenés, karmester versenyes, zenekaros, kapcsolatos.
Hailey és Rodrigo kapcsolata egyre komolyabb: már párnak is nevezik magukat, és tulajdonképpen együtt élnek a lány albérletében. Hailey a zenei karrierjében közben igyekszik új fejezetet nyitni: a karmesteri pálca vonzza. Pembridge ad neki leckéket, míg Rodrigo is az útját keresi. Egy különc balett rendező keze alá dolgozik, 
foglalkozik a gyerek zenekarral, és ellenáll Gloria pénzszerző akcióinak. Japánban kerül sor egy ifjú karmester versenyre, ahova Hailey is meghívást nyer. Míg Rodrigo és ő is önmagát keresi az adott helyzetben, mindketten elgondolkodnak a kapcsolatukról is. Közben a támogatók kegyeiért Gloria és Pembridge harcba kezdenek, ami különös fűszere lesz a kapcsolatuknak is.
Ez az a sorozat, amit gyorsan mindenki ki tud próbálni. Ha csak 1 órát rászán az ember, máris megvan az a kritikus tömeg, a 3 rész ismerete, amiből el lehet dönteni egy sorozatról, hogy nekünk való-e. Minden évadában nyújt valami újat, és keresi a váltás lehetőségeit, így akár most is könnyeden bele lehet kapcsolódni – bár a 3. évadot kár kihagyni, nekem talán az volt az eddigi kedvencem a velencei történetszállal.
De most is van külsős helyszín: Japán. Nem öncélúan, több tekintetben is szerepet kap a sorozatban. Egyrészt, itt van a verseny. Másrészt, Hailey zenei üzenetet is kap egy japán zeneszerző életéből. Rodrigo nem véletlenül itt szembesül a technika változásaival – a helyi támogató a robotika szerelmese, és készített egy robotot, amivel pont Mozart utolsó művét akarja befejeztetni és előadatni a zeneszerző rajongó karmesterrel. Plusz, a teaszertartás fog választ adni a pár kapcsolatára is. Szép helyszínek, a kultúra beemelése. Tartalmilag és hangulatában is használták Japánt, amiért jár a piros pont.
A cselekmény szépen bonyolódik, és még íve is van az évad egészét nézve. Bár látszólag több szálra is elkalandozunk, a lényeg kiemelkedik közülük. Ami látszólag Rodrigo és Hailey kapcsolata, de igazából a szenvedély, a hévvel játszás, ahogy Rodrigo fogalmaz. Ez az évad arról szól, hogy a szereplőknek újra magukra kell találni, kijelölni a célokat, áldozatokat hozni érte. Közben persze a hétköznapok vidám pillanataival eladva a műsort.
Nekem szinte kedvenc párosom lett Gloria és Pembridge, akik olyan eszement dolgokat csinálnak az életükben és a zenében is, hogy minden részben ők szállították a mosoly adagom. Amikor Pembridge egy motorral játszott klasszikus zenét… kész.
A személyes fájdalmam, hogy utálom Lola Kirk-öt, aki pedig az egyik főszerepet viszi. Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen csak nem szimpatikus Hailey, a színésznő meg ellenszenves már a kinézetével. Nekem sokat rontott az élményen, hogy most övék a vezető szálak. A verseny, a párkapcsolata…
Amin még kattogott az agyam, vajon mikor forgatták ezeket a részeket? A hegedűművész Cynthia is azok közt van, akik most kisebb játékteret kaptak. Amikor mutatták, mintha kismama lett volna. Tudom, hogy Saffron Burrows tavaly szült. Vajon ezért?
Pörgős, rövid, de tartalmas részekből áll össze az évad, és nyit új utakat. Sikerült elérniük, hogy az új részeket érdeklődve várjam. Sokaknak nyíltak egészen más lehetőségek, és egy újabb stílussal lehet visszatérni jövőre!
Mozart in the Jungle - 5/3,5 szíve van, humora és nagyon bejönnek a zenéi is. Jó a casting. Csak Lola Kirk – utálom.
