Szörnyekkel harcolós, csapatot építős, robotos.
A háborúnak vége, a tűzgyűrűt sikeresen lezárták, az emberiség megkezdhette az újjáépítést. Jake apja az életét adta ezért – a fia is sikeres Jaeger pilóta lehetne, de ő inkább az utcát választotta és a törvénytelen életmódot. Egy napon azonban belebotlik egy kamaszlányba, aki saját Jaeger-t épített. Együtt menekülnek, elkapják őket, és a kiképzőbázisra viszik őket. Jake tanítani kell, hogy beálljon, míg Amara pilótának lesz besorozva. Mindketten vívják a maguk harcait: Amara a lánnyal, aki komoly rostán esett át, hogy itt lehessen, Jake a pilótával, aki a társa volt, mielőtt elment. De minden nézeteltérést félre kell tenni, amikor az új Jaeger nemzedék, melyeket drón irányít, bekattan, és igyekszik visszahozni a Kaiju inváziót a Földre. Harcolni kell, minden erejükkel.
A Tűzgyűrű megosztó film lett. Sokan szerették, mások nagyon utálták. Én úgy voltam vele, hogy sokkal jobban tetszett, mint a Transformers. Egy kis dráma, jó sok akció, meg Charlie Hunnam – olyan popcorn mozi, amin lehet egyet szórakozni, aztán gyorsan elfelejteni. Ha ennyit tudott volna a Lázadás is, már nem fanyalognék.
Csak sajnos a Tűzgyűrű – Lázadás kevesebbet tud.
Nézzük csak a történetet! Az első részt nagyon alaposan lezárták, mondhatni, elég lehetetlen vállalkozás volt normálisan folytatni. Ha tetszik, ha nem, ez a film azzal ment el, hogy a Jaeger és a Kaiju harcol egymással. De ha nincs Kaiju, miért van Jaeger? Akár erre is építhettek volna valami jó sztorit, de nem. Még mindig gyártják őket nagyba, miközben a világ fele romokban. Mit csinált az osztag, amibe visszarángatják Jake-et? Csak készültek egy háborúra, ami vagy lesz, vagy nem? De nem derül ki. Tisztára olyan, mintha az osztag csak lógna a semmibe.
Vissza kellett hozni a szörnyeket, és ehhez annyira erőltetett, ostoba sztorit találtak ki, hogy fájt nézni. Volt, aki ezt komolyan tudta venni? És a vége, amit poénnak, lehetséges folytatási iránynak bedobtak… arról egy az egyben beugrott a Függetlenség napja szintén bukott folytatásának a vége. Most majd mi megyünk a gonoszok ellen harcolni… na, persze!
De a karakterek drámái is ostobák. Még maga a film is képes belezavarodni, vagy nagy lyukakkal ugrani egy nagyot. Jake története tipikusan ilyen – értette valami, hogy miért hagyta ott az osztagot? Vagy minek maradt most, amikor leléphetett volna? De az a szerelmi szál is! Ha nem mondják előre, hogy egy szerelmi háromszöget kellene belelátnom, semmi eszembe nem jutott volna.
A stáblista nem tűnik rossznak, olyan nevek vannak, mint Scott Eastwood (mondjuk, ő inkább helyes, mint tehetséges), John Boyega (Star Wars nagyon feltette a térképre) vagy Charlie Day. De senkinek esélye játszani egy jót, annyira semmilyenek ezek a figurák. Még a tipikusnál is laposabbak, sokakról semmit nem is tudunk meg. Pl. Eastwood karaktere: a nevén kívül tudunk róla bármit is? Nem!
És az akció is hiánycikk. Az utolsó fél óra működne ilyen téren, de addig kínszenvedés eljutni. Ezt a filmet a korrekt látvány a végére nem menti meg.
Csalódás, minden téren. Túl hosszú, buta, és az akció se az igazi.
Tűzgyűrű 2. - 5/2 a vége látványos lett, de megéri egy 2 órás film az utolsó 20 percért? Történet gagyi.
