Családos egymásra találós, természetfeletti lényes, világmentős.
Drakula boldogtalan és magányos. Egy nap felhívja egy nő, félretárcsázott: vámpír jelmezt szeretne rendelni. Ugyan ebben a vérszívók ura nem tud segíteni, de az asszony határozottan megtetszik neki. Ő lenne, akire várt? Elküldi boszorkányát, hogy változtassa Emmát vámpírrá. Emma közben ezerfelé szakad: a családjának igyekszik egy jó estét összehozni. Jelmezekkel, közösen egy buliba. De kisfia, Max, attól szenved, hogy hiába okos, mindenki nagyobb nála és bántják. Lánya, Fay inkább buliba menne a kiszemelt fiúhoz. A férje, Frank meg kifulladásig dolgozik. Hatalmas veszekedés is lesz a buliból, amibe belecsöppen a banya. Akinek a varázsa mindenkit azzá változtat, aminek öltözött: vámpír, farkasember, múmia, Frankenstein szörnye. Míg a család a banya nyomába ered, hogy megint emberek lehessenek, Drakula Emma szívére pályázik – vagy megfagyasztja a világot.
El sem tudom képzelni, milyen lehetett eredeti formájában ez a történet. Mert az eredeti regényt nem gyerekeknek készítették – annyit kinyomoztam, hogy a nem mese változatban Drakula a hódításban beveti a szexet is. Nos, a mesében ilyesmiről szó sincs!
Ebben próbálták azt az üzenetet belenyomni, nagyon erősen, amit a Disney mesék is mesterien űztek, amikor ez volt a fő profil: a család fontos, a család összetart, és szeressék is egymást a tagjai! Mert bármi is jön, a család lesz az, aki melletted áll és segít, ahogy tud. Számomra túl hangsúlyos is volt ez az üzenet, nem nekem kellett levonni a következtetést, folyton szóba került valahogy, és a végén is elég direkten megfogalmazták.
Kissé gonosz vagyok, de ennyi szeretlek és érzelmes rész egy szappanoperát is leterhelne, nemhogy egy mesét.
A cselekmény ellensúlyoz némileg, folyamatosan mozgásban tartja a szereplőit. Kalandokba keverednek, együtt vagy külön is, melyben mindenki megtanulja a leckét, ami a személyes gondjához köthető. Miután ezeket megoldották, tisztába jöttek magukkal, utána tudnak családként együtt lenni, összefogni, és szembenézni Drakulával és az ő gonosz tervével.
Ebben lényegesebb üzenet is van, mint a családi nyálömlengés, amit nyomatnak. Akkor működik jól az ember, ha elfogadja magát, belátja a problémáit és dolgozik rajtuk. Ekkor tud csapatember is lenni.
A karakterek mese kompatibilisek, és mindenkit annyira lazítottak, hogy simán belefért egy gyerekmesébe. Drakula sem egy szörnyeteg lett, hanem egy-egy ponton már szinte tragikus, máskor komikus figura. Egy-egy olyan problémára vannak kihegyezve a figurák, amivel szintén a gyerekeket célozzák. Az első szerelem, az önazonosság, a bántalmazás – mert, ha a nagyobb és butább srácok zaklatják a kisebbet, az bizony bántalmazás. Szóban is az lenne, de itt fizikai is.
A grafika hagy kívánnivalót maga után. Egy-egy elemét jól megcsinálták, de nem az a minőség, amit ma tudnak a nagy mesekészítők. Azért sehol se gáz annyira, hogy fájjon, de a szereplőket jobban is megtervezhették volna – és mindenki cukisítása… azt vissza kellett volna venni. Max esetében le se jött, miért ijedtek tőle halálra a többiek.
Egyszer meg lehetett nézni, de messze nem lesz a kedvenc mesém. A Pulykaland a rosszabb.
Szörnyen boldog család - 5/3,5 van benne ötlet, bár az eredeti sztorit gyerekesebbre vették. Elmegy, de nem jó grafika.
