Bérgyilkosos, kisvárosi, családi titkos.
Egy álmos kisváros Virginiában, semmi emlékezetes nem történik itt. Egy este páran kártyáznak, iszogatnak az étteremben. Bejön egy fiatalember, rendelne, de már zárva vannak. Erre ő fegyvert ránt, és mindenkivel végez. A rabló nincs meg, az asszonyok gyászolják a férjeket. Legalábbis, látszólag. Bernadette egy ideje az egykori rodeóssal, a most motelbeli mindenessel kavar. Lila meg a biztosítási pénzre és a férje vagyonára vár. Sokként is éri, amikor kiderül, hogy Mitchel csődbe volt, nincs örökség. Lila most miből fizessen a bérgyilkosnak? Mert Elwood nem spontán rabolt, Lila megbízásából Mitchell volt a célpont. Aki csalta a nejét, akinek a pénz is kellett 
volna az elégtételen felül. Míg Elwood a hotelben vár a pénzre, összebarátkozik Sammel, ami majd kihat az akció végére is.
Ez a film nagyon nem feküdt nekem. Ha szabad így fogalmaznom, sikerült mindent utálnom benne. Jó, talán egy kivétellel, de az is csak a majdnem szint.
1: a történet. Dögunalom. Az egész lassan halad, és minimális esemény történik. Az elején a lövöldözés és a végén a leszámoláson túl el se tudom mondani, mi van benne. Mert az a szinte semmi. Látszólag mindenki gyászol, valójában meg volt éppen elég okuk nem gyászolni. Nyomorúságos az egész, amire az is illene, hogy mindenki szenved. Nézni is szenvedés.
2: Elwood. Semmi bajom egy karakteres bérgyilkossal vagy sorozatgyilkossal vagy szociopatával. Bár az életben nem hiszem, hogy szeretnék velük összefutni, vásznon az egyik kedvenc szereplőtípusom. De ez az Elwood… olyan, mint egy elhibázott szociopata. Ahogy öl, ahogy dug – mert a film unalmas perceibe egy prostival szórakoztatja magát – az megfelel a szociopata típusnak. Érzéketlen, kegyetlen, épp csak az intelligencia nincs benne, ami sikeresebb kollégáinak jutott. Aztán, amit a végén tesz, erre nem illik. Ha szociopata, miért barátkozik össze a semmiből és semmire Sammel? Ott barátként viselkedik, mintha valahol emberi lenne. Jól meg is fizet érte – én meg fogom a fejem, mennyire elhibázott figura.
3: látványelemek és akciók. Röviden? Szürke és unalmas. A kisvárosi nyomor és reménytelenség a színek hiányában, a lepukkadt környezeten is érezhető. De olyan unalmasan, hogyha a mocsokba hemperegve ölni kezdenék egymást a szereplők, az se tűnne fel. Akciójelent talán 2 akad benne, az elején és a végén, és az is unalmas. Semmilyen.
4: szerelmi szálak. Most komolyan olyan párosnak kellene drukkolni, ahol belefér, hogy a nő a férje temetése után átmegy a szeretőjéhez egyet vigasz összebújni? Na, ne! Ez nekem elég is volt ahhoz, hogy mindkét karakter ellenszenves legyen nekem. Nem bírom, ahogy a nő egyszerre gyászol is, meg Sam párja is. Mert komolyabb ez a kapcsolat egy szimpla viszonynál. Ha menne tovább a sztori, szerintem össze is bútoroznának. Még Lila férjmegöletése is értelmesebb volt nekem, mint Bernadette.
A majdnem pont, amibe azért nem vagyok ennyire kritikus, Jon Bernthal. Hitelesen hozta az agysérült Samet, nagyon kész, amilyen mozgáskultúrát összerakott neki a színész. Csak éppen ezt a karaktert se bírtam, így hiába a jobb alakítás, igazán ezt se tudtam értékelni.
Senkinek nem ez lesz a karrierje csúcspontja. Negatív jelzőket tudok erre a filmre halmozni: unalmas, szürke, érdektelen, lassú. Nem tetszett.
Sweet Virginia - 5/1 ennyire felesleges egy filmet… unalmas, szürke a kivitelezése. Kár a színészekért benne.
