Szerelmes, tulipános, kosztümös, festős.
Sophia árva lány volt, akinek egy értéke volt: a szépsége. Az apácák nevelték testvéreivel, a lány boldog is volt a zárda falai között. De a gazdag kereskedő, Cornelis feleségül kérte – az igenért cserébe kifizette Sophia 
kistestvéreinek hajójegyét, akik így csatlakozhattak az Újvilágban a megmaradt rokonaikhoz. Cornelis mindent megadott a feleségének, egy vágya volt csak, egy örökös. Sophia meg is akarta adni neki, de 3 év próbálkozás után sem esett teherbe. Ebben az időszakban Cornelis egy portrét rendelt magukról. A fiatal festő, Jan és Sophia között megállíthatatlan szenvedély tört ki. A nő már a kiutat kereste, hogyan meneküljön Jan oldalán jelenlegi életéből. Ehhez kellett egy átverés, melyben szerepet kapott a tulipánpiac, Sophia terhes szolgálója és tökéletes időzítés.
Gimnazista voltam, amikor olvastam a regényt, amiből nem is olyan régen ez a film elkészült. Nincsenek szép emlékeim. Leginkább arra emlékszem, hogy nem értettem a történetben pár dolgot. Maga a tulipán piac is magas volt nekem, de a legrosszabb az volt, hogy Sophia végjátéka is értelmetlen volt számomra.
A filmről már jó előre hallottam, hogy nem sikerült jól, ez fokozta a baljós érzeteim.
De most megnéztem, és annyit elmondhatok, most legalább a tulipánpiacot egy fokkal jobban értem. Sophia továbbra is homályba burkolózik előttem.
De ha csak ennyi bajom lenne…
Egyszerűen nem hitelesek a szálak. Mégis, mit eszik egymáson Jan meg Sophia? Elég bután is néz ki, ahogy magukban eldöntik, hogy szerelmesek. Egy szót nem beszélnek egymással, csak összenéznek. Aztán meg egyből esnek az ágyba és a viszonyba. Mégis, mit akartak ezzel megalapozni? Nem fér a fejembe, hogy ezért ennyi kockázatot vállalt mindkettő.
Ahogy a végjáték is, pont ezért ostoba. Amikor minden elérhető lenne, akkor a nő visszakozik. Elmúlt a láz – de könyörgöm, mitől? Ahogy a narráció elmondja, hogy a lánynak már nem maradt út se vissza, se előre, legszívesebben rákiáltottam volna, miért nem? Akár Jan, akár Cornelis visszafogadta volna. Miért jobb a zárda? Komolyan, még csak vallásosnak se tűnt a nő, és beáll apácának?
Tudom, spoileres vagyok, bocs! De úgy vagyok vele, ezt évek óta el lehetett olvasni, a film is évek óta forgalomba van, talán senki filmélményét nem rontom el, ha kifejtem bosszúságom okait. Ami leginkább a film vége.
Egy idő után már teljesen hidegen hagyott Sophia és Jan sorsa, sokkal jobban lekötött, ami a cselédlánnyal történik. Az egy jobb sztori, logikusabb is – bár abban is van egy nagy mese faktor. Szerintem Maria túl könnyen megbocsátott az ő kis halárusából lett matrózának.
A szereposztás pazar, kár, hogy ezen a filmen senki se tudott segíteni. Vikander, Waltz, de még DeHaan is sokkal többre képes, mint amit itt mutatni tudnak.
Ami még tetszett, az a külcsín. Ha nem is az én divatvilágom a XVII. századi Hollandia, a kosztümök mutatósak. Ahogy a tulipánokat is szívesebben nézegettem, mint Jan és Sophia románcát.
Nekem nem tetszett, és ez a regénybeli élményeimből is jön, de nélküle se lehet sokkal jobb.
Tulipánláz - 5/2 a szereposztás remek, a történet és a karakterek nem annyira. Csalódás, ez így kevés.
