Háborús, menekülős, ellenállós.
Az angolok norvég hazafiakat képeztek ki, hogy aztán hazatérve partizánként nehezítsék meg a németek életét. Egy hajónyi robbanószerrel és azzal a küldetéssel indultak haza tizenketten, hogy stratégiailag fontos hidakat tegyenek tönkre. De a németek tudomást szereztek róluk, a hajót szétlőtték, és 11 ellenállót el is fogtak. Csak egynek sikerült szabadon maradnia, azzal, hogy átúszta a fagyos öblöt. Súlyosan átfagyva, sérülten igyekezett 
menedékre lelni. Míg a környék náci feje, Kurt Stage minden eszközzel a nyomára igyekezett buktatni, a falusiak a védelmükbe vették, és elhatározták, hogy átjuttatják a férfit Svédországba. A norvégok így kívánták kifejezni, hogy igazából kinek az oldalán állnak.
Van még egyáltalán olyan háborús film, ami a nyolcvanas, kilencvenes években volt divat? Vagy még korábban, Hollywood aranykorában? Amikor voltak a jó szövetségiek, a gonosz nácik, és a végére diadalmaskodott a jó? Mennyire lesz vicces, ha azt mondom, legutóbb ilyet az Amerika Kapitány első részében láttam? (Wonder Woman is a németekkel harcolt, csak az első világháborúban, ott még nácikat nem emlegethetek.) Nem mintha nem szeretném az új hullámot, van is pár kedvencem belőle, de most már egy kis változatosság jól esne.
A tizenkettedik férfi európai film, és ez sok mindenben meg is látszik. A helyszínek, a stáblista, a kisebb költségvetés. Ez mind nem is baj, mert van egy elég érdekes történet mögötte. Egy túlélő játszma, amiben az egyszerű emberek is hőssé magasztosulnak azzal, hogy segítenek egy társukon a németek ellenében. Néhol egész jó ötletek vannak benne, hogyan játsszák ki a technikai és létszámfölényben levő nácikat. Aki azt a kecskés szánt kitalálta… komolyan, eszembe jutott Odüsszeusz és a küklopsz.
De valahogy mégse tetszett igazán, nekem pár helyen komoly hiányérzetem volt. Jó sokáig kellett néznem a filmet, mire rájöttem, mit akart ez a 12 ember és az egyetlen túlélő mire játszik. Egyszerűen nem értettem, minek üldözik annyira és egyáltalán mit csinált korábban. Jó nagy pofon is volt számomra, amikor rájöttem, hogy még a küldetés előtt kútba esett az egész terv, és az egyetlen cél a túlélés. Nekem nem fért a fejembe, miért kezelték hősként az Angliába visszaérkező Jant. Azok az emberek voltak a hősök, akik életben tartották. Ő azzal lett hős, amit már nem láttunk. Ahogy visszament, és harcolt tovább. De ezzel a film már nem foglalkozott, egy mondatnyi kiírást kaptunk a film végén.
Durva, de egy ponton sokkal jobban érdekelt és értettem, ami a német oldalon történik. Stage motivációi, karaktere sokkal jobban sikerült, mint Jan oldalán ugyanezek.
Ebben szerepe lehetett annak is, hogy Jonathan Rhys-Meyers nagyon rutinosan hozza már az ilyen karaktereket. Magamba jót szórakoztam azon, hogy merengtem, melyik szerepeit fedezem fel ebben a karakterben. Talán egy kis Drakula? Vagy a háborút szító Árnyvadász, Valentine? Esetleg a harcos pap a Vikingekből? Talán a pap a legtalálóbb, de ha nem is hasonlítgatom semelyik korábbi munkájához, akkor is megáll a karakter a lábán.
Azzal is bajban voltam kicsit, hogy mit akarhattak közvetíteni a filmmel. Ha egy mondatban akarnám megfogalmazni a lényeget, nem tudom, mi lenne az.
Láttam már gyengébbet, de sokkal jobbat is. Rhys-Meyers kapja a piros pontot.
A tizenkettedik férfi - 5/3,5 érdekes, valós történet is, háborús filmnek korrekt, de az üzenete nekem nem tetszett.
