Kapcsolatos, megcsalós, alkotós.
Thomas New York-i fiatalember, aki keresi a helyét a világban. Kamaszként írónak készült, de apja, aki sikeres könyvkiadó, lebeszélte erről. Egyetemet végzett, de még mindig az írás, ami közel állna hozzá. Van egy lány, aki tetszik neki, de mással jár. Állandóan az anyját félti, aki labilis és könnyen összeomlik. Egyszer megpillantja az apját egy gyönyörű nővel, az egyik szerkesztőjével, és félreérthetetlen a helyzet: szeretők. Thomas a nyomukba 
jár, figyeli a nőt, aki neki is tetszik. Közben az új szomszédjának meséli el a kínjait, aki igyekszik terelgetni a fiút. Aki viszonyt kezd apja Johannájával, és szíve szerint az apja orra alá is dörgölné, hogy mit tett. Nem is sejti, hogy egy olyan titkot őriznek a szülei, mely felforgatja mindazt, amit magáról és a családjáról hisz.
Az ilyen filmekkel vagyok legjobban bajba. Mert nem tetszett. Kicsit se, nemhogy annyira, hogy áradozni legyen tőle kedvem. De nem is utáltam – a legjobb filmeknél talán csak a legrosszabbakról egyszerűbb írni. Azokba aztán semmi sincs, amit értékelhetnék. De ez… se nem tetszett, se nem utáltam. A közömbösség lesz a varázsszó?
A cselekmény minden esetre egyszerű. Srác rájön apa viszonyára, ő is kikezd a nővel, a végén meg kiderül egy titok. Ennyi. Lineáris, könnyen követhető és nincsenek benne nagy pillanatok se, nemhogy jelenetek. Még a nagy leleplezés is olyan vérszegényre sikerül, mintha apa és fia hetente rádöbbenne, hogy ugyanazzal a nővel bújnak ágyba.
A karakterek is ilyen semmilyenek. Thomas sodródik, fogalma sincs mit vagy kit akar. Ha nagyon keresnem kellene magamban valamit, amit kiváltott, akkor idegesített. Nem tudok mit kezdeni ezzel a nem csinálok semmit, csak lesek hozzáállásával. Ahogy az se fér a fejembe, minek kezd viszonyt Johannával.
Igaz, Johanna még érthetetlenebb. Annyira állítja, hogy szereti Ethant, akkor minek kavar a fiával is? És nem csak egyszeri részeg alkalom, viszonya lesz apával és fiával is. Egy időben. W.F. jelenete után valami tippem lenne a motivációira, de az is inkább W.F. által van sugalmazva, mint a nő tetteiből következne.
A színészek játékától se vagyok elájulva. Még Jeff Bridges alakítása volt a legtöbbre értékelhető, neki jól is állt ez a baráti figura, aki terelgeti a főszereplőt. Callum Turner és az általa játszott Thomas is zavaró. Igazából Turner még jobban zavart is, mint Thomas. Cynthia Nixon és Pierce Brosnan nem kaptak nagy szerepet, Kate Beckinsale szerepe meg kimerült abban, hogy annyira jól nézzen ki, hogy elhiggyük, a 60-as apa és a huszonéves fia is rá van kattanva. Amikor Thomas jellemzi, akkor is mindig ezt halljuk: szép.
A helyszínekkel se erőltették meg maguk. Hiába az a cím, hogy New York-i afférok, nem használják ki a várost. Ha belegondolok, nem is tettek bele jellegzetesen New York-i dolgokat, ugyanez a történet nyugodtan lehetne londoni vagy japán is, csak cserélni kellene a nevet. Nekem ez is fájó pont, én szívesen fedezek fel ismerős épületeket, helyszíneket.
A film csavarja talán a legjobb a filmben. Korábban már megfordult valami ilyesmi a fejemben, de eluntattak annyira, hogy megfeledkezzek a gyanúmról. Így azért meglegyintett.
Lehet, hogy más idegállapotba jobban értékeltem volna, így viszont untam.
New York-i afférok - 5/2 nekem egyszerűen nem tetszett, hiába van benne csavar és egész nézhető családi dráma.
