Házasságos, változós, kapcsolatos.
Gina és James tökéletes boldogságban élnek együtt – most próbálkoznak családalapítással is. A nő egy baleset következtében gyerekként megvakult, de James szeretettel gondoskodik róla, és soha nem érezteti, mennyi mindent tesz a nőért. Együtt örülnek, amikor kiderül, hogy Gina egyik szeme menthető, és a műtétet követően újra látni fog. A látással együtt azonban nem várt problémákkal kell szembenézniük: se az otthonuk, se a férje nem 
olyan, amilyennek képzelte. Gina felfedezi saját szépségét, és a csinos szőke már a férjét sem emlékezteti arra a szolid nőre, akit elvett. Gina látóterébe kerül egy vonzó fiatalember, amikor a látása megint romlani kezd. Mindketten hazudnak a másiknak, Gina és James is, de egy ponton minden kiderül, és minden összeomolhat.
Kezdem azzal, hogy ez a film tavaly iszonyatosan nagy bukás lett. Így nem kell meglepődni azon, hogy hiába vannak nevek a főszerepekben, nálunk mozikba se jutott el. A gyártási költségeinek durván a tizedét volt képes megtermelni, mondhatni, érdektelenségbe fulladt a film. Azonnal hozzá is teszem, hogy én egészen nézhetőnek találtam.
Azonnal hozzá is teszem, hogy a film megjátszik egy jelentős műfajváltást. Akinek ez nem esik jól, inkább ne is próbálkozzon vele! Mert nagyon romantikus filmnek indul, de a film második felére már kőkeményen thrillerben járunk. Aki a thrillert szereti, az elején fog szenvedni – én így voltam vele. Hogy mennyire gyomorgörcsöt kaptam a boldogan édelgő kettőstől, leírhatatlan. Aki viszont a románcot szereti, ő nem fog azzal kibékülni, ami a film második felében történik ezzel a film elején édes, szeretnivaló párral. Mivel nekem a vége tetszett jobban, pozitívabban ítélem meg, aki fordítva van, neki keserűbb lesz a szájíze.
Romantikus filmnek édes az eleje, ha sokat dob is rajta, amikor sikerül a műtét és Gina változni kezd, vele a kapcsolatuk is. Érdemes nézni, hogy külsőben is pillanatok alatt mennyire más lesz a nő. Thrillernek korrekt, de nagyon kiszámítható a film második fele. Szerintem nincs olyan rutinos zsánerszerető, akinek nem lesz az elejétől világos, hogy Gina gyerekének ki az apja, vagy miért nem akar működni a szemcsepp.
Amit viszont érdemes kiemelni, az a két főszereplő lesz. Blake Lively kapcsán nem a színészi játékáról akarok megemlékezni, hanem az átváltozásáról. Az elején, amikor vakot játszott, és jelentéktelen kis szürke egér volt, nem is ismertem meg a színésznőt. A műtét után, az új ruhákkal, majd a szőke hajjal döbbentem rá, hogy ez bizony az egykori Serena, ma mrs. Reynolds. Mennyit tesz a smink és a hajszín…
A férjet alakító Jason Clark viszont színészileg tesz többet a filmbe. Ő az, akin monológok és párbeszédek nélkül is azonnal látod, mi dúl az érzelmei között. Érdemes is az arcát nézni, ahogy egyes dolgokkal szembesül – pl. amikor a neje bejelenti, hogy terhes, miközben pár jelenettel korábban láthattuk, ahogy az orvos közli a férfival, hogy nem lehet gyereke. Nem mond semmit, de a tekintete… kész.
Sorozatos ismerősekre lehet még bukkanni mellettük, de tény, hogy Lively és Clark nevének kellett volna eladni a filmet.
Ha egyszer írok bukott, de nézhető filmek listát, szerintem ezt felteszem rá.
Csak téged látlak - 5/3,5 a színészei jók, a történet a végére kifejezetten érdekes – csak az elején jussatok túl!
