Átverős, gyilkosos, családos, problémás emberes.
Letty nem régen szabadult, és most próbál visszailleszkedni a tisztes polgárok közé. Van rá egy erős oka: vissza akarja kapni a 10 éves fiát, akit most az anyja nevel, és akit nem enged Letty közelébe. De a munkaerőpiacon alig van esélye, így hamar visszatér ahhoz, amihez igazán ért. Lopáshoz és átveréshez. Így botlik bele Javierbe is, aki pedig bérgyilkosságból él. Álcában Letty kifigyeli, összejönnek, és próbálja figyelmeztetni a férfi célpontját. Javier 
rajtakapja, és zsarolni kezdi, hogy dolgozzon vele. A kezdeti nehézségek után, az egymás iránti vonzalmukkal feldobva, lassan elkezdenek megnyílni is egymásnak, és az üzleti érdekek helyét átveszi egy élhetőbb élet megteremtése, a gondjaik leküzdése.
Nem új sorozat, idén már a harmadik évada fog indulni, de én most fedeztem fel magamnak. Elkapott a heist movie hiányérzet, és ez a sorozat jó pótléknak tűnt. Belevágtam, és az egyik szemem sír, a másik nevet.
Mert ez egy korrekt sorozat. Az eleje még menőnek is mondható, ahogy a családok és a bérgyilkosságok váltják egymást. Ott van egy szórakoztató, már szinte feelgood hangulata, még akkor is, ha már ekkor elkezdik alapozni a drámát is.
Mert, ahogy megy előre a sorozat, a fókusz elmozdul. Heist movie helyett dráma. Trükközések helyett családi konfliktusok megoldása. Ez nem változtat azon, hogy a sorozat jó, és minőséget tettek le az asztalra, de mintha egy más műsorba csöppentünk volna. Nekem nem is ment könnyen az agyam átállítása. Így hiába tudom, hogy jó, amit látok, mégis folyamatosan csalódásnak éltem meg. Remélem is, hogy a 2. évadra kicsit visszabillennek a másik irányba, mert családi drámának This is us van nálam műsoron.
A cselekményközpontú kezdet alakul lassan karakterközpontúvá. És itt meg lehetett tenni, mert tele van a sorozat izgalmas figurákkal. Letty, aki egyszerre menő és szánnivaló. Aki egy szempontból iszonyat erős és kreatív, másból hatalmas vesztes. Javier, akinek remek tragikus ívet írtak, hogy lett belőle a bérgyilkosok gyöngye. Agyaltam is, kinek nehezebb a családi szennyese – nálam Javier nyert. De Letty anyja se semmi. Ő mondjuk pozitívan változott számomra az évad folyamán, a végére már egészen megkedveltem.
Jól egyensúlyoz a sorozat humor és dráma határán. Az egészet áthagyja valami romlottság, egyben törékenység, amitől még a humora is olyan sírva nevetős. Nem szívből, de érezni a poénokat. Nem is tudom, milyen poénnak nevezik, ami valahol vicces, de ugyanakkor fájdalmas is. Ez a sorozat egyre több ilyennel operál.
Látványban, cselekményben is abszolút felnőtt sorozat. Itt gyilkolnak, dugnak egymással, és a nyelvezet sem gyerekbarát. Láttam már sorozatban merészebbet is, de bőven az a szint, amire ki kellene tenni, talán egy 16-os karikát.
A szereposztást még meg kell dicsérnem. Pedig pont ezért tartottam eddig távol magam tőle. Michelle Dockery a fejemben az a hűvös arisztokrata, akinek évekbe tellett rájönni, hogy Matthew mennyire jó ember és nemes lesz. (Downton Abbey) Itt teljesen más karakter, és nagyon jól hozza is. Több van benne, mint lady Mary Crowley.
A 2. évad majd kap még egy esélyt tőlem, de azt hiszem, most kicsit szüneteltetem.
Good Behavior - 5/3,5 stílusos, szórakoztató, drámai is, erős karakterekkel és színészi játékkal. Mégis – érzés.
