Családos, beilleszkedős, értékek vs. érzelmes.
Valentin D. párizsi sikerember, divatos bútortervező, akivel mindenki dolgoztatna. Barátnőjével sikeres céget visznek, divatosak, és gondosan ügyelnek a látszatra is. Valentin proli származása nem eladható, így azt hazudták, hogy a férfi árva. Éppen egy megnyitó közepén vannak, amikor vidékről ide látogat a férfi családja, a bátyja pénzt akar kérni. A botrányt el tudják kerülni, de a családon belül nagy veszekedés jön. A vidéki rokonok megsértődnek a viselkedése miatt, és azt mondják neki, elvesztette magát a siker felé vezető úton. Valentint még 
az éjjel baleset éri, beveri a fejét. Magához térve 25 év kiesett neki, újra annak a 17 évesnek a szintjén van, aki még nem is tervezte, hogy párizsi világpolgár lesz. Barátnője igyekszik észhez téríteni, a család is segíteni próbál, és Valentin most felmérheti, ki lett belőle, milyen akar lenni, és kik a fontosak az életében.
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Ez a film egyszerre volt jobb is, meg rosszabb is, mint amit vártam. Gondba is vagyok vele, hogy mi legyen a véleményem róla. De mivel a film második fele sikerült jobban, lehet, hogy a pozitívabb irányba dől a mérleg.
A cím már önmagában hordozza azt a kettősséget, ami a megosztott érzelmeim forrása is. A gyökerek – ma már kétértelmű, és ezt a film tökéletesen meg is jeleníti. Gyökerek, az eredet, ahonnan jöttünk. Ebben még nincsen értékítélet, egyszerűen visszautal arra, hogy nem a semmiből jöttünk, hanem van szülőföldünk meg családtagjaink. Amihez Valentin most visszatér, vele együtt a saját személyének gyökereihez is, aki régen volt, Párizs előtt. Ugyanakkor a gyökereket már jelzőként, méghozzá negatív értékítélettel is használjuk. Úgy is mondhatnám, vidéki bunkók. És valahol ehhez is mennek vissza, főleg első ránézésre. Nem észlények a vidéki rokonok, és ahogy beszélnek…
De ettől tényleg rossz értelemben gyökerek lennének? Ez valahol bántó, meg nem kellene senkit elítélni a tájszólása miatt. Bár a film elején a viselkedésük is bunkó, és ezzel meg is vagyok kavarva. Most akkor bunkók a vidékiek, ahogy a film eleje mutatja, vagy ez csak megint egy sztereotípia, amit a film végére felül is írnak? Mert, ahogy kibontakoznak a karakterek, az érzelmeik mélysége, már nem bunkók. Most akkor mi van? Elég káoszos ez az egész, és a pozitív végkicsengés ellenére még mindig zavaros nekem a koncepció.
A film humora és cselekménye pedig erre épít. A film eleje, amikor a rokonok belerondítanak Valentin kis életébe, ne tetszett. Amikor a férfi a fejsérülése miatt visszavált 17 évesbe, az már jobban bejött. Ott humoros részek is voltak, a nyelvtanáron kész voltam. Valahogy szíve lesz a történetnek, ami addig hiányzott belőle (csak sztereotípiák megjelenítése volt előtte).
Ha már humor, a szinkron komoly bajba volt ezzel a filmmel. Mi szerencsések vagyunk a magyarral olyan tekintetbe, hogy minden tájszólás annyira közel van a köznyelvhez, hogy gond nélkül értjük. Más nyelvek nem ilyenek, és szinkronnal szinte lehetetlen visszaadni, hogy miben más a francia köznyelv és az északi tájszólás. Próbálkoztak a szinkronban valamivel, de ez nem az igazi. Legjobb lenne franciául nézni, felirattal.
Barátkozom Dany Boon figurájával is. Komolyan, ő egy francia sztár?
Egyszer meg lehetett nézni, a végére magára talál, de addig ki kell bírni, és a szinkron, jaj.
Vissza a gyökerekhez - 5/3,5 az eleje kínszenvedés volt, utána már szinte élveztem. Aranyos, ha adunk neki időt.
