Börtönös, zenés, drámai, barátságos.
Gertrud mindene a zene. 80 feletti, rokonok nélkül élő, magányos nő, akinek az tölti ki az életét, hogy a börtönben zongorát tanít pár fegyencnek. Mikor az egyik diákja kiesik, új lány jelentkezik a helyére. Jenny megtestesíti mindazt, amit Gertrud nem akar a zongora mellett látni. Trágár, erőszakos, mosdatlan, szemtelen. Amikor közli a lánnyal, hogy nem hajlandó tanítani, dührohamot kap, és komolyan összeveri a tanárnő védelmére kirendelt őrt. Ám amíg egyedül maradt, játszani kezdett a hangszeren, és Gertrud döbbenten fedezi fel benne a tehetséget. 
Kiderül, csodagyereknek indult, de a karrierjét tönkretette a versenyekbe való beleundorodás, és nevelőapja, aki bántalmazta a lányt. Hajlandó adni egy esélyt a lánynak, és egy versenyre készíti fel, ami közben egyre jobban összebarátkoznak és segítenek egymáson.
A németek filmjei közül inkább a vígjátékokat szoktam emlegetni és ajánlgatni nektek, de azért vannak nagyon komoly filmes alkotásaik is. Most éppen egy ilyenre akadtam, és melegen tudom ajánlani mindenkinek, akinek egy mélyen emberi és drámai történetre támad gusztusa – ez lenne a 4 perc.
A történet alapja látszólag egy nagy klisé: a megszállott, de már kissé az életbe belefáradt tanár találkozik a nagy tehetséggel, akinek segít kibontakozni, közben önmagában is új energiákat és célokat fedez fel. Rengeteg ilyen film van, és rengeteg módon lehet tehetséges a tanítvány: sportfilm motívum, találhat remek énekest vagy színészt, de láthattunk már olyat is, amiben egy matematika zseni bukkant elő a semmiből az egyetemi folyosókon.
Itt klasszikus zene és zongora a motívum, amit azért is emelek ki ennyire, mert Jenny vonzódik a könnyedebb műfaj felé is, de Gertrud hamar leállítja az ilyen zongorázási kísérleteit. Szigorúan klasszikusok. Mint Chopin.
Ez azonban ne ijesszen el senkit! Én ugyan szeretem a klasszikus zenét, és többet hallgattam is belőle, de ez nem zenei film. Nem azon van a hangsúly, Jenny miket játszik és gyakorol. Nem azt látjuk és halljuk, ahogy fejlődik és versenyez. Nem musical vagy klasszikus értelemben zenés film a 4 perc!
Ez egy kőkemény dráma. A fókusz a két nőn van, akik látszólag nagyon különbözőek, mégis közel tudnak kerülni egymáshoz, barátkoznak, és segítenek egymáson. Mindketten tele vannak titkokkal és fájdalmas múltbeli eseményekkel, mindketten sebzettek, csak ezt másként élik meg. Gertrud elfojt mindent és szenved, míg Jenny dührohamokban éli meg az érzelmeit. Az, hogy egymás mellé sodródnak, mindkettőre jó hatással lesz, és ezt a folyamatot látjuk a filmen, miközben egyre többet megtudunk róluk.
Így hiába van egy zongoraverseny is a film cselekményében, az sem kap nagy hangsúlyt. A cselekményt előre viszi, de egyszer sem éreztem fontosnak, hogy Jenny nyer vagy sem.
Pazar a két színésznő teljesítménye is, nem véletlenül nyertek díjat is az alakításukkal.
Lelkizős film, amiben a barátság erején túl a zene erejét is remekül megfogalmazták. És általánosíthatunk, a zene nem véletlenül van ennyi ideje és súllyal jelen az emberek életében. Ha nem is mindenkinek a film klasszikus vonalán, de biztos van egy kedves dala…
Díjnyertes film, nem véletlenül. Tartalmas filmre vágyóknak javaslom!
4 perc - 5/4 komoly, és komor is, de nagyon emberi és eredeti történet, erős karakterekkel.
