Barátságos, írós, múlt századi.
Maxwell Perkins sikeres szerkesztő, aki olyan irodalmi zsenik munkáit segíti, mint F. Scott Fitzgerald vagy Ernest Hemingway. Egy barátja kérésére egy kéziratot olvas el, amelyet eddig mindenki visszadobott. A szerző teljesen ismeretlen, Thomas Wolfe. Perkins rákap a szövegre és a történetre, hajlandó kiadatni a könyvet. De az írónak is megmondja, komolyan húzni kell. Elkezdenek együtt dolgozni, és megszületik a mű. Hatalmas siker lesz, a két férfi barátsága egyre mélyül. Wolfe a következő regényét is Perkins szerkesztésével írja, mindennapos komoly munka, Wolfe monumentális szövegeit kell lefaragniuk. Közben a feszültség is növekszik: a családjuktól veszik el 
a munka idejét, és a már felkapott Wolfe másoktól is kap ajánlatokat. Túlélheti a barátságuk a sikert és a szerkesztést?
Nem tehetek róla, de a film után a Mozart musical egy dalának pár sora visszhangzik a fejemben. „Egy zseni hol terem? Nincs a nagy könyvben.” Nem véletlenül, mert ez a film egyik témája is. Meg kicsit több is ennél, de máris kifejtem.
Adott egy férfi, akinek mindenki visszautasította a kéziratát, de most valaki meglátja benne a lehetőséget. Siker lesz, kritika és közönség részéről. És a film több kérdést is felvet – melyik az igazi zseni? Aki önti magából a szavakat, akinek szép szavai vannak? Vagy, aki tudja, hogyan kell alakítani és a sikert kifaragja belőle? Mert egyik sem lenne géniusz a másik nélkül. Az író eredeti formájában nem lenne sikerkönyves. Ahogy a szerkesztő meg magától nem ír. A kettő együtt kell a mestermű létrejöttéhez.
A film foglalkozik azzal, hogy a munka utáni megszállottság mellett milyen hatással van a szereplőkre a siker és az elvárások, de a közös munka is. Egyrészt, látjuk, ahogy a magánéletük fizeti meg a regénysiker árát. Thomas kapcsolata megy rá az írásra, míg Maxwell a lányaitól és a feleségétől távolodik. De Max személyisége kedves, ő képes megtartani a családját, míg Thomas fejébe száll a siker, és mindenkit megbánt maga körül. Pedig nem kisebb személyiség ad neki életvezetési tanácsot, mint F. Scott Fitzgerald.
Az író és szerkesztő közti kapcsolat dinamikája is megkapó. Az önzetlen barátság, a feszültség, a düh mindig alakítanak rajta. A regények születése mellett ez a film fontos része még: meddig tudnak barátok maradni?
Nekem nagyon tetszett, ahogy a korszak nagy írói megjelennek a történetben. Hemingway és Fitzgerald is jelen van a történetben mellékalakként, akiket máig irodalmi nagyságként tisztelünk. Az utóbbi portréja különösen eltalált a dzsesszkorszak utáni időkből. Őszintén, Thomas Wolfe neve a film nélkül kinek mondana valamit? Bevallom, nekem semmit. Így kicsit tágította a tudásom is a film.
Beszélgetős, kapcsolatos film, így a látvány nem szempont. A korhangulat, ruhák és díszletek stimmelnek, de ez nem egy popcorn mozi.
A színészek viszont elsőrangúak. Colin Firth az a tisztességes angol úriember, akinek az életben is képzeljük. Jude Law egészen remek, nekem nagyon átjött az energia és az a nyugtalan lélek, ami Wolfe sajátja volt. Nicole Kidman, Dominic West és Guy Pearce is jók.
Lassabb, csendesebb, de szerintem érdekes film volt, remek szereposztással.
Genius - 5/4 remek színészek, kissé unalmasnak tűnő, jól megfogott történet barátságról, irodalomról.
