Összetartós, háborús, menekülős.
A II. világháború előtt pár német megpróbálta figyelmeztetni a világot, és harcolni a Hitler rezsim ellen. Közéjük tartozott Hans is, de a csoportja lebukott, menekülniük kellett. Sokukat megölték, a férfinak a kisfiával viszont sikerült átszöknie Franciaországba. Ott magukat belgának vallva letelepedtek egy kis faluban. De mikor rájöttek a 
német származásukra, a férfit börtönbe csukják. Max maradhatott, és a fiatal tanárnő vette pártfogásába. Amikor ideér a háború, a kormányrendeletnek engedelmeskedve a falusiak mindenük felpakolják, és elindulnak a gyűjtőpontra. A bombázásban szabaduló Hans a fiáért indul, de későn érkezik, csak a nyomait követheti. Egy csapatát vesztette skót tiszttel indul neki a vidéknek. Míg apa és fia lassan közeledik egymás felé, a vidéken tombol a pusztulás előszele.
Háborús film, de új megközelítés. Már nem azok a filmek mennek, ahol a hősiesen harcoló szövetségeseknek drukkolunk a nácik ellen. Itt valami újat mutatnak – a hátország ábrázolása egyre gyakrabban előkerül, de az nem rémlik, hogy konkrétan erről a múltbeli darabkáról láttam volna filmet már. Ahogy felpakolnak, és egy egész falu menekül. Az Életvonat játszik el valami hasonló témával, de ott komédia és a végén az a drámai csavar teljesen más.
Itt sikerül elérni azt, hogy a borzalmak ellenére is az élet szépségéről szóljon a film. Sokkal erősebb a remény és a mindennapi csodák hatása, mint a borzalmaké. Pedig azokból is látunk nem is keveset. Ahogy a gyerekek lelkét kímélve elmennek egy mészárszék mellett. Vagy, ahogy a náci tiszt propaganda filmet forgat – brutális, ahogy eljátssza velük a háborút, csak a haláluk lesz igazi.
De, ahogy mondtam, a pozitív elemek vannak többségben. Ahogy apa és fia nem hajlandó lemondani egymásról, ahogy végig hisznek és el is nyerik a csodájuk. Ahogy a francia, a német és az angol elindulnak együtt a vidéken, hogy biztonságba és a helyükre kerüljenek.
Igen, történnek benne tragédiák. De a végkicsengése, a hangulata miatt mégsem rossz nézni, reményt adó. Hogy a háború szörnyűségei közepette is akadnak igaz emberek, túlélők, esélyek. Hogy nem lesz mindenkiből szörny, az emberiségnek még van esélye.
Több szerethető karaktert is felvonultat a film. Hans egyfajta rendes németként szinte szuperhőssé növekszik a filmben. Tűzön-vízen átkel a fiáért, és az elvek embere. Azon egészen el voltam ámulva, hány nyelven beszél. Bárkivel is fut össze, ő fog tudni beszélni vele folyékonyan. Helyesen cselekszik, és még csak az sem látszik rajta, hogy megtörnék az igazságtalanságok. Hitler ellen küzdött, erre faji alapon bebörtönzik a franciák. Ezen totál ki is készülhetne, de ő elenged mindent, csak a fiát akarja.
A fia, Max aranyos kölyök, és már itt látszik, hogy veszi át az apja elveit és tulajdonságait. A skót tiszt, Percy a menekülés helyett a harcot választja, és ő lesz az, aki a náci propaganda tiszt nótáját eljátssza, szó szerint és átvitt értelembe is.
Ha már Percy, őt játssza az egyetlen ismertebb színész, Matthew Rhys. Szerintem ez a karakter neki már rutinból megy, de ez nem is baj.
Az a franciás báj és könnyedség, amit annyit emlegetek és szeretek a francia filmek kapcsán, ebben is megvan. Azért ez nem semmi egy háborús dráma esetében.
Aminek jönnie kell - 5/4 erősen érzelmekre hat, de jó az eltérő szemlélete, a karakterei, életigenlő dráma.
