Nyomozós, hackeres, igazságot szolgáltatós, gyerekmentős.
Lisbeth Salander felépített magának egy életet, távol Mikaeltől és a múltja árnyaitól. Igazságosztó lett, aki a bántalmazott nők szabadságát hozza el. Van egy komolyabb barátnője. És hacker is még, megbízásokkal. Egy 
informatikus kéri fel, hogy szerezze vissza az Egyesült Államoktól a programját. Azzal bármelyik rakétarendszer feltörhető, és meg kellene semmisíteni. Lisbeth meg is szerzi, de a Pók nevű szervezet rajtaüt. A nőt majdnem megölik, az eszközt magukkal viszik. A Pók végez a program megalkotójával, a fiát fogságba ejtik, aki egyedüliként képes megnyitni a rendszert. Lisbeth a nyomukba ered, Mikael segítségét is kérve. Felméri, hogy az amerikai titkos ügynök, Casales segítsége is kelleni fog, hogy August biztonságba jusson. De arra nincs felkészülve, hogy a Pók mögött egyenesen a múltja rejtőzik.
Tudom, nem ez a lényeg, de bántotta a fülem. Nekem nagyon nem tetszett Lisbeth magyar hangja, vagyis Foy szinkronhangja. Aki teheti, inkább eredetiben nézze, angolul jobb.
De akkor eme kis intermezzo után térjünk a lényegre!
Újabb amerikai film készült a tetovált lányról, csak éppen ugrottunk egy nagyot. A tetovált lány nagy siker volt, díjakra is jelölték, ennek ellenére most minden újul. Új rendező, új színészek, még az alapanyag is új generációs. Hiszen az eredeti trilógiából kihagytak két részt, és egyből azzal a regénnyel folytatták a megfilmesítést, melyet már Lagercrantz jegyez.
Maga a történet is sokkal populárisabb, mint az eredeti trilógia. Ebben egy program körül megy a hajsza, messze nem érint olyan felfoghatatlan és fájdalmas témákat, mint a korábbiak. Nem olyan sötét, szórakoztatóbb és így eladhatóbb. Ennek következtében a film is egy popcorn akciós krimi, amit egyszer megnézel, leköt, de mélyebb nyomokat nem fog hagyni.
A cselekményt sokat egyszerűsítették a regényhez képest. A végeredmény így lett pörgős, Lisbeth központú, de elvesztettünk vele olyan dolgokat, amiket a könyvben szerettem. Pl. August és az apja sokkal erőteljesebben vannak jelen a regényben, az első felében ők a főszereplők, itt végig mellékalakok. A regényben August savant autista, és kifejezetten érdekes, ahogy együtt élnek vele, ahogy majd később Lisbeth próbál közel kerülni hozzá, hogy a fiú segítségével megakadályozza a Pók terveit. Itt semmi ilyesmi nincs. Aki nem olvasta, nem lesz hiányérzete, de nekünk olvasóknak igen.
Látványra korrekt a film, ha nem is szem számára orgia, jól néz ki, amit beletettek. Lesz itt verekedés, lövöldözés, autós és motoros üldözés is. Igaz, nekem sokkal jobban tetszett, amikor az eszüket és a hackelést használva hajtottak végre egy balhét. Az menő lett.
Viszont atmoszférában nyoma sincs a Millenium trilógia sötétségének. Fincher változata annyira sötét színekkel van festve, annyira hangulatos, hogy az ember szinte belebetegszik. Jellegzetes volt, megjegyezhető, több üres szórakoztatásnál. Itt a történet viszi a prímet, és kezdeményezést se éreztem benne arra, hogy sokkoljanak. Pedig lehetett volna.
Színészek terén is úgy érzem, esett a nívó. Claire Foy nagyon jön fel, jól játszik itt is, de nekem ő egyszerűen nem Lisbeth. Túl szolid. Lisbeth most is erős női figura, de messze nem olyan összetett és izgalmas. Gudnasont bírom, de fiatal Mikaelnek. Craig jobban egyezett.
Összességében, aki nem olvasta, annak egy jó kis szórakozás lesz. Korrekt, de többet vártam.
Ami nem öl meg - 5/4 szórakoztat, pörgős, de hangulatban elmarad az előzőektől. A regény finomított változata.
