Világháborús, csatás, bizonyítós, repülős.
A II. világháború nagyban tart még, és a színesbőrű katonáknak azért is küzdeni kell, hogy ők is kivehessék a részüket a harcból. A katonai kézikönyv szerint egy fekete nem képes olyan teljesítményre, mint egy fehér, így elkezdik felszámolni az egységeiket. Bullard tábornok nem keveset dolgozott azért, hogy a feketéket is képezzék pilótának, és repülhessenek is. Ugyan csak háttérmunkákat kaptak, de helytálltak. Utolsó esélyt nekik kér, és a vezetőség a rossz sajtó miatt egy próbát megszavaz a pilótáknak. Miközben pirosra festik gépeik orrát és farkát,
az osztag nem csak szembeszáll a német légierővel, de sikereket is érnek el, amivel a fehér katonák elismerését is kivívják. Közben lesz, aki sérüléssel, aki szerelemmel, más az alkohollal is vívja a személyes háborúját.
2012-es a film, szóval, nem mai csirke. Ráadásul a klasszikus háborús filmek hagyományait követi, melyben a hősies szövetséges haderő megállítja a gaz nácikat, hol hősies helytállással és bátorsággal, hol önmaguk feláldozásával. Rég láttam ilyesmit, mostanában nem ez a trend a háborús filmek terén. Meg is állapítottam, hogy az új filmeket többre értékelem, azok elgondolkoztatóak, amit most többre tudok értékelni, mint az ilyen filmek pátoszát.
Bár, ha belegondolok, nem is azzal volt a legnagyobb bajom. A film rengeteg szereplőt mozgat, az egész színes légi osztagot és pilótákat megismerjük, a szerelőkkel és a vezetőséggel együtt. És hiába játsszanak benne ismerős színészek is, egybefolynak ezek a figurák. Egy-egy kap valami privát szálat és drámát, de ezek nincsenek kibontva.
Van Villám – minden pilóta kap valami becenevet, akadt még Junior is pl. – aki beleszeret egy olasz lányba, aki nem beszél angolul. Villám meg olaszul. Mégis, összejönnek. Mégis, hogyan? Látjuk az első randevú kérését, majd a lánykérést, és nem értettem, hogy jutottak ide a nem is kicsi nyelvi akadályok ellenére. Vagy, ott volt Martin, aki ivott – volt egy kis utalás, hogy az apja magas elvárásai miatt, aztán ezzel a szállal se kezdtek semmit.
Zavart is, hogy nem a karaktereket jegyeztem meg, hanem a színészeket. Nem tudnék mit mondani a tábornokról, de felismertem, hogy Terrence Howard játssza. Ezen a téren különben nagyon erős a film. Tele van olyan ismert, vagy feltörekvő fekete színészekkel, akik ismerősek lesznek innen-onnan. Többek között Cuba Gooding Jr, Nate Parker, David Oyelowo, Ne-Yo, Michael B. Jordan erősíti a csapatot. De ahogy írtam, annyira nem a szereplőkön van a hangsúly, hogy nem a karaktereik miatt jegyeztem meg őket.
A film sokkal erőteljesebben fókuszál a harcászati tevékenységekre, legyen az bármilyen feladat. Az elején csak kisegítenek, és megragadják az alkalmat, ha pl. lehetőségük van egy ellenséges vonat megtámadására. Majd harci feladatokat is kapnak, látunk kisebb és nagyobb légi csatákat is.
Ami férfi szemmel nem tudom, milyen lehet, de engem nem nagyon kötöttek le. Most komolyan, a végén a nagy csatából nekem annyi jött le, hogy a feketék a piros orrú gépbe vannak, és a németek legjobb gépei a sárga orral vonulnak. Nem volt meg az a látványvilág, amit a Dunkirk légi jelenetei hoztak, azok rám is hatottak. Ezek nem.
De hagyományos háborús filmnek korrekt, a szereposztás miatt én is megnéztem.
Red Tails – 5/3 jó színészek, de nekem túlzottan a csatákra koncentrált a karakterek helyett.
