Elméleti vitás, gondolkozós, beszélgetős.
John Oldman, egy egyetemi professzor 10 év után felmond és elköltözik. Kollégái, egyetemi jó barátai meglepik a költözés napján, jöttek elköszönni tőle. Ahogy beszélgetnek, John felvet egy ötletet, amivel a hirtelen költözést magyarázza: mi van, ha ő igazából egy ősember, aki már több mint 15000 éve a Földön jár? Aki nem öregedett 35 évesnél tovább, és már megtanulta, hogy 10 évente tovább kell állnia? A professzorok, akik között akad 
keresztény irodalmár, biológus, paleontológus és történész is, eleinte játéknak veszik az ötletet. Le akarják leplezni John hazugságát. De minél jobban fogást akarnak találni a férfin, annál frappánsabb válaszokat kapnak. A játék lassan a saját identitásuk is megkérdőjelezi, és éjjelre már komoly indulatok szabadulnak el.
Hogy születnek a nagy ötletek? Néha elég annyi, hogy pár kreatív ember összeüljön, és beszélgessen. Esetleg szellemi vetélkedőre hívják egymást. Volt már ilyen a történelemben: amikor a Shelley házaspár Byronnal és szeretőjével játszott egy viharos estén rémtörténet mesélőset, Mary Shelley előállt Frankenstein történetével.
Valami hasonló az alapja ennek a filmnek is. Pár ember, egy zárt térben, egy szobában beszélget. Igazából csak őket látod, az ő reakcióikat, és minden mást csak fejben teszel hozzá. Mert amiről beszélnek, az egy olyan sztori, ami felöli az emberiség történelmét, érintve a vallásokat is. Nagyon működne színpadon is, de ezen a filmen is gyönyörűen megállja a helyét a történet és a figurák is.
A film egyetlen kérdésre épít: hazudik-e John? Minden jelen levő megalkotja a maga véleményét, és a film ugyan sugall egy választ, de igazából akkor az igazi, amikor a néző maga is kétségek között van. Ez csak egy jól kidolgozott ötlet, egy sci-fi regény alapja, aminek már nagyon ki is vannak dolgozva a részletei? Vagy igaz lehetne?
Egy szellemi párbaj, amiben lassan minden professzor és szakértő a saját témájában kihívja a férfit, és nem tud dűlőre jutni vele. Mindenre van válasz, és minden logikusnak is hangzik.
Egy-egy ponton merészek is mertek lenni az írók. Szerintem nem fog mindenkinek tetszeni, mert lesz, aki úgy reagál majd, mint Edith. A magam részéről, nekem sokkal szerethetőbb ez a bibliai kép, mint amit a szent könyv tartalmaz. Már a da Vinci kód kapcsán is írtam, nekem követhetőbb az a jó ember, akit ott vázolnak, mint a köztünk járó Isten fia.
De a film felvázolta történelmi ötleteknél érdekesebb lehet, hogy reagálnak a szereplők az ötletre, hogy John 15000 éve itt él közöttünk. Az örök szkeptikus, a lelkes és hinni akaró, nagyon sokféle reakciót látunk. A csúcspont szerintem az, amikor Edith elsírja magát. Mert azon a ponton mindenki hisz, még ő is – és az agyuk ezt nem tudja feldolgozni. Ezzel megtörik a saját identitásuk, mindaz, amit az emberi létről, hitről tudtak és hittek addig. Azért kell, hogy John azt mondja, az egész csak játék és hazugság volt. Mert így tovább tudnak élni, nem lesz ez a törés, ami megsemmisítené őket.
Olyan színész nem játszik benne, aki aztán sztár lett, de nem is kellenek. Valahogy az is hitelesíti, hogy nem ismert arcok. Akik lehetnének bárkit.
Izgalmas intellektuális csemege ez a film, egy szórakoztató kamaradarab, ami már ritka.
Az őslakó - 5/4 beszélgetős, de folyamatos agymunka. Minimális eszközök, színészek viszik, és leköt.
