Betegséggel szembenézős, kapcsolatos, hibernálós.
Marc élete végre úgy alakul, ahogy rég szerette volna. Kamaszkora óta jó barátok, alkalmi szeretők Naomival. Marc többet is szeretne, de eddig a lánynak soha nem volt jó az időzítés. Most azonban összejönnek, és Marc a 
szakmájában – grafikus reklámszakember – is sikeres. De az időzítés megint közbeszól: a férfinál operálhatatlan gégerákot diagnosztizálnak, már csak hónapjai vannak hátra. Naomi mellette akar lenni. Marc azonban nem akar meghalni. Bejut egy hibernációval foglalkozó kísérletbe, és az a terv, fagyasztásba kerül, amíg az orvostudomány nem tudja pótolni a beteg szervét. Hosszú évekkel később ébresztik, egy teljesen más világban. A teste gyenge, az emlékei ködösek, és nincs senki, akit ismerne. Orvosi csodának számít, de nagyon magányos. Nem tudja, hogyan éljen így.
A sci-fi nem egy könnyen befogadható műfaj. Nem is sűrűn merészkednek erre a területre a filmesek, vagy ha igen, akkor valami kalandfilmes elemmel dobják fel az eladhatóság miatt. Mi is volt az utolsó nagy sci-fi siker? Talán az Érkezés. Abban megvolt az intellektus, ami miatt a sci-fi befogadás nehezebb.
A Realive is sci-fi, és az élet nagy kérdéseinek a boncolgatására vállalkozik. Ugyan az a keret, hogy Marc fagyasztásra kerül, és a jövőben ébresztik, de nem maga a technika, vagy a világ a lényeg. Hanem az ember, akinek ésszel fel kell fognia, hogy egyszer meghalt, lefagyasztották, visszahozták, és mindennek vége, amit ismert és szeretett. Hogy képes ezt feldolgozni? Egyáltalán hogy jutott el odáig, hogy még az első életében ezt bevállalja?
És ebbe a témába minél jobban belemerülünk, annál inkább lesz dráma a film. Boncoljuk Marc szerelmi életét, a halálfélelmét. Ami aztán egyetemessé is válik: mert nem csak ő fél a haláltól, hanem nagyon sok ember. És keresik a megoldást, válaszokat. Vállalkoznak érte olyan tettekre, mint Marc is. És a film szembesít ezzel a félelemmel, nem is esik jól nézni. Már eleve az, hogy képes lennél-e megölni magad, hogy örökké élhess – önellentmondásnak tűnik, itt mégis erre látunk példát. És kellemetlen, zavaró.
De még mindig ez a film erősebb oldala, a sci-fi faktora. Mert a szerelmi dráma komolyan irritált. Utáltam Naomit, aki után Marc vágyakozik az egész filmben. Nem fogom fel, miért volt annyira rákattanva a múltban és a jövőben is. Tulajdonképpen csalfa volt, szórakozott. Minden elnézve, mert dögös is volt? Jó, belátom, az ellenszenvem egy részét táplálja maga a szerepet játszó színésznő is, Oona Chaplin. Ha valakinek nem sajnáltam a halálát a Trónok harcában, az Oona volt. De ettől függetlenül, mindegy ki játszotta volna, ahogy egész életében áltatta a srácot, néha lefeküdt vele, miközben mással járt, nekem ellenszenves lenne Naomi.
Sajnáltam, hogy mennyire nem kapunk képet a jövőről, noha ez egy sci-fi. A kis költségvetés a világon is nagyon látszik: a jövő mindössze egy steril kórházra korlátozódik, ahol látunk kb. két szobát és vizsgálót, aztán ennyi. Hogy élnek? Milyen a világ? Nekem ezek hiányoztak. De hát, a karakterek volt a lényeg. Azt kaptunk bőven.
Marc a fókusz, és érdekes, hogy az ember hogyan birkózik meg a helyzettel, amibe ő kerül. Tom Hughes korrektül el is játssza – érdemes nézni a jövő és jelen Marc közti váltásokat.
Igazán nem tetszett, nem szórakoztató film. Nem is igazán agyalós. De legalább érdekes.
Realive - 5/3 érdekes, egész jó a casting, de se nem igazán gondolkodtató, se nem szórakoztató.
