Gyereknevelős, kapcsolatos, családdá válós.
Pete és Ellie boldog házasok, akikkel most minden rendben van. Anyagilag is jól állnak, a kapcsolatuk is erős. A nőben fel is merül, hogy már ideje lenne családot is alapítaniuk. De már egyikük sem fiatal, a férfit riasztja annak a gondolata, hogy nyugdíjasként menjen csemetéje ballagására. Poénból jegyzi meg, hogy inkább fogadjanak 
örökbe egy valamivel nagyobb gyereket. Ellie komolyan veszi, és mire észbe kapnak, már szülői tanfolyamon ülnek, és gyerekeket ismernek meg. Bár egy 5-6 évest, esetleg egy testvérpárt fogadnának be, mégis úgy alakul, hogy 3 testvér, kamasztól kisgyerekig költözik be hozzájuk. Miközben küzdenek a mindennapokkal, lassan igazi családdá kovácsolódnak – de akkor visszatér a gyerekek vér szerinti anyja, és újabb nehéz kérdésekkel kell megbirkózniuk.
Talán ez a film volt az utóbbi időszak legnagyobb meglepetése számomra. Ugyan olvastam, hogy sokaknak tetszik, jók a bevételei, (a kritikusok már jobban megosztottak) de nem vártam tőle sokat. Ehhez képest megfogott, és hol mosolyogtam, hol a könnyeim akartak kibuggyanni. Most úgy is itt a hosszú hétvége, ez jó moziélmény lehet bárkinek.
A hagyományos értelemben családi film, és nem olyan fantasy kaland, mint a Karib-tenger kalózai volt. Mégis, van benne rész a kisebbeknek, nagyobbaknak is. Mivel több korosztály kap fontos szerepet a filmben, könnyen lehet olyanra bukkanni, akivel lehet azonosulni. Kisgyerek, kamasz, felnőttek szülő és nagyszülő korban is.
Plusz, eleve a családról szól. Amit nem a vér tesz igazivá. Konkrétan fel is merül a kérdés, hogy kevesebbet ér-e egy ilyen instant család, mint amit vér is összeköt? Ellie és Pete sajátjaként szereti a gyerekeket, akik egy ponton apának és anyának kezdik el szólítani őket. Akkor ez miért lenne kevesebb? Azt azért nem mondom, hogy kedvet kapsz a filmtől az örökbefogadáshoz, de azt szépen bemutatja, hogy ez is igazi család.
Sokat mesélnek arról, mit jelent szülőnek lenni. Miért éri meg annak lenni. Tetszett, hogy nem egy rózsaszín propagandát láttam, amiben minden könnyen sikerül. Itt megmutatják azt is, milyen harcok vannak. A fegyelmezés nehézségei, egy házaspárra milyen terhek kerülnek, a gyerekek érzelmi viharai. Mert az azért fejbe csapja a nevelőszülőt, amikor az egyik percben még apa és anya, a következőben meg azt vágják a fejükhöz, hogy nem is az igazi szülei.
Mégis, könnyed ez a film, és odafigyeltek arra, hogy a hangulatot mindig feloldják. Tettek bele szép számmal poénokat, még egy remek filmes utalást is kaptunk (a nő, aki leutánozná a leendő NFL sztár örökbefogadásának Sandra Bullock feldolgozását).
Egyedül a végén éreztem azt, hogy nagyon mese kezd lenni a történet. Ahogy a zárásnál, a családi pikniken mindenki boldog és olyan nagyon szereti egymást… épp csak a szivárvány és az unikornis nem volt még jelen.
Jó a casting. Rose Byrne már abszolút az anya karakterek korába ért, nem is először játszik ilyesmit. Jól áll neki. Mark Wahlberg az apa karakterét kapta, és a vígjátéki rutinjából simán megcsinálja. Ő nem először játszik apát, aki egy patchwork család része lesz. Újabban az ilyen lazább szerepei jobban is tetszenek, mint az akciófilmek.
Ha ez lesz a trend, akkor újra megszeretem a családi filmeket.
Instant család - 5/4,5 minőségi dramedy, ami megnevettet, de könnyeket is csal a szemedbe. Üzenete van.
