Válságos, új életre találós, más világos.
Alan Clay mindent elvesztett, ami fontos volt számára. Sikeres üzletember volt, csinos feleséggel, nagy házzal és egy lányra, akire büszke lehetett. A cég azonban csődbe ment, a nagy háznak annyi lett, a feleség is beadta a válást. Csak a lány tart ki az apja mellett, de neki sem könnyű. Egyedül nem tudja a tandíját állni, kénytelen 
egyetem helyett dolgozni. Alan így elvállal egy külföldi munkát: a szaúdi királynak kell eladnia az új hologram technikát. Megérkezik egy teljesen más világba, ahol állandó késéssel, mellőzöttséggel kell megküzdenie, és egy púppal a hátán. De elkezd magára találni, hála a doktornőnek, aki kezelni kezdi. Miközben alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, visszaszerzi a magabiztosságát és újra jövőt kezd el építeni. Mert még nem késő.
Dave Eggers komoly regényeket ír, melyeket a filmipar is felfedezett magának, ha nem is lettek sikertörténetek az elkészült adaptációk. Ahogy a Kör, a Hologram sem robbantott kasszát, éppen ellenkezőleg. Pedig, látszólag minden megvolt mindkét esetben. Egy sikeres regény az alap, van mondanivalója a történetnek, és van benne sztárszínész.
A Hologram a királynak egyszerre egy kortárs dráma az öregedésről és az újrakezdés nehézségeiről, de közben egy finom humorú komédia is, amiben a hősre sok új felfedezni való és új barátok várnak.
A cselekmény nem pörög, de vannak történések és konfliktusok. Az, hogy ezek mennyire kicsinyesnek tűnnek, már más lapra tartozik. Alan be akar jutni a kapcsolattartóhoz, de mindig lerázzák. Meleg van. Nem sikerül otthon, késsel kikezelnie a hátát – erre a jelenetsorra inkább nem is reagálnék. Kb. olyan volt, mint amikor Doktor House a saját lába operálásába kezdett, csak Alan szakképzetlen is ráadásul.
Van a filmnek humora. Nem fergeteges és hangosan nevetős, de azért megbújik a sorok között. Adott egy bőbeszédű taxisofőr, aki keveri magának a feszültséget. Eszembe is jutott róla Deadpool taxis haverja, itt körülbelül ugyanaz a figura van, csak ő nem egy zsoldos gyilkossal köt barátságot, hanem Tom Hanks helyi megfelelőjével, így neki nem az erőszak lesz majd a válasz élete vészhelyzeteire.
Ha már Hanks, akkor nézzük a karaktereket! Alan az a fickó, akit Hanks előszeretettel játszik. Egy jó ember, akinek ugyan az elején kicsúszott a lába alól a talaj, de aztán magára talál. Aki adni tud a környezetében levőknek, aki épít, és nem rombol. Érdekes alak Zahra is, aki arab nő létére megtalálta a kiutat sok tekintetben a vallás és szokások szorításából. Komoly szakmája van, orvos. Át tud lépni a mában haszontalan, régi szokásokon és még azt is meg meri lépni, hogy viszonyt kezd a férfi főszereplővel.
A casting is erős volt, Hanks simán elviszi az egészet a hátán.
Akkor mégis, mi volt az, ami nem tetszett? Nem tudtam azonosulni a karakterekkel, főleg nem a főszereplővel. Az egész válság, amin keresztülmegy, az élet újrakezdése már idősebb korban, nem kötött le. Keserédes a hangulata, és ugyan pozitív a film végcsengése, de mégsem az a film, amin jól szórakoznék.
A regény még vissza van, azt még el akarom olvasni, de a filmből ennyi bőven elég volt.
Hologram a királynak - 5/2 Tom Hanks, az egésznek a mondandója tetszett, de túl keserédes, öreges az ízlésemnek.
