Írónős, házasságos, kosztümös.
Gabrielle előtt nem sok lehetőség volt. Vidéki francia lány volt, hozomány nélkül. Apja egykori katonatársa, az íróként élő Henry figyelt fel rá, vette feleségül és vitte el magával Párizsba. Hamar kialakították a maguk szabályait: amíg őszinték egymással, sok mindent megengedtek a másiknak. Amikor az anyagiakkal bánni nem 
tudó Henry már a szellemíróit sem tudta fizetni, a feleségét kérte meg, hogy a gyerekkori történeteiből írjon regényt. Henry szerkesztette, Gabrielle írta, és a férfi nevén kiadatták. Még őket is meglepte, mekkora lett a siker. A Claudine divatot indított, és a folytatásra várt mindenki. Gabrielle sokáig tűrte, hogy ő legyen a titok a férje sikere mögött, de eljön az a pont, ahol már ki kell állnia magáért. Ahol rá kell jönnie, hogy hosszú pórázon, de akkor is pórázon van, és harcolnia kell a jogaiért.
Gabrielle Colette korának legismertebb és legünnepeltebb francia írónője volt. Bánt is, hogy eddig nem hallottam róla, noha az egyik kedvenc kosztümös filmem, a Gigi alapjául szolgáló kisregényt is ő írta. Ahogy sok mást is.
Ráadásul Gabrielle Colette élete önmagában is regényes volt, ahogy ebből a filmből megtudtam. Van benne szerelem, önfelfedezés, színjátszás, jogokért való küzdelem, szenvedély, kitörés, siker és fájdalmak. Izgalmas nő volt egy izgalmas korszakban, aki diktálta a divatot és olyan merész merészelt lenni, amit sokan a mai korban sem engednének meg maguknak. Ideje is volt, hogy film, készüljön róla!
Tetszett a filmen, hogy egyszerre egy hagyományos kosztümös film, miközben tele van mai tartalommal és üzenettel is. Az 1900-as évek legelején járunk, és a filmbeli házaspár egy abszolút modern, nyitott kapcsolatot valósított meg, amiben nagyon sokáig boldogok is voltak. Mindenkinek meglehettek a maga útjai, de őszintének kellett lenniük a másikkal, és haza kellett menniük. Azért nem volt semmi, amikor egyszerre folytattak viszonyt egy amerikai milliomos feleséggel…
Megmutatják az utat, ahogy nem csak a házasság intézményét, de a női szerepeket is átgondolják a kapcsolatukban. Mert a kezdeteknél ebben nagyon hagyományosak: Henry a férfi, neki kell szerepelni, neki van több joga. Ha a feleségének is vesz házat, a tulajdonlapon nem szerepelhet a nő. Ahogy a regényeknél is – egyfajta nyílt titok, hogy Colette a szerző, de a címlapokon a férfi neve áll. Colette pedig sorra vívja ki a szabadságát, minden téren. A szerelemben, a karrierjében, és idővel visszaszerzi a szerzői jogait is.
Egyszerre nézhetünk egy kapcsolatokról, szerelemről és házasságról szóló filmet, miközben az alkotásról is szól. Végigveszi a film, hogyan és milyen élményekből születtek a regények. Ötlet, szerkesztés, kiadatás, a siker. Minden itt van, szépen beágyazva a magánéleti szálak mellé. Hiszen fontos mindkettő.
Remekül lehet #metoo filmként is nézni. Mint egy nő harcát, aki kitör a kötöttségekből és a férfivilágból, megvalósítja önmagát.
Szép a film kivitelezése, a ruhák és a helyszínek is csodásak. A kosztümök… az divat volt.
Keira Knightley újra ragyoghat benne, feledtem is a Cukortündért, ez való a színésznőnek!
Nagy meglepetés volt nekem ez a film, élveztem, tanultam belőle, tetszett!
Colette - 5/4 kosztümös és mégis modern, erős a szereposztása is, tetszettek a ruhák, a korhangulat.
