Jövőbeli, veszélyes, akciós, űrkalandos, robotos.
Két jó barát az amerikai seregben szolgál, Afganisztánban teljesítenek szolgálatot. Egymásra számíthatnak, a többiek lenézik őket, mert alakváltók. Amikor egy afgán farkasember is felbukkan, és vérfürdőt rendez, a hagyományos eszközök hatástalanok. (Shape-Shifters) Egy űrállomáson a magányos asztronauta javításokat végez. Az űrbe sodródik, de egy ötlete még van, hogyan mentse meg az életét. (Helping Hand) Békés farmerek élnek egy új területen. Amikor behatolókat észlelnek, kénytelenek robotjaikba ülni, és felvenni a harcot a sokszoros túlerővel. (Suits) Három robot kirándul az emberek utáni Földön. Megnézik a civilizáció maradványait, és találkoznak az utolsó, értelmes létformával: egy cicával. (Three robots)
Antológia sorozat, de pár csavarral. Keveset tudtam, amikor nekiálltam, aztán jól meglepődtem, mennyire rákattantam. Egyben megnéztem az összes részt, és kedvem lenne kezdeni elölről. Bejött.
A részek közös koncepciója a címben fogalmazódik meg. Olyan történeteket mutatnak be, melyekben robotok, halál és szerelem szerepelnek. Elsősorban halál, ahogy belegondolok, az minden részben van. Vagy, ha mégsem hal meg senki, nagyon közel kerül hozzá. Sokban vannak robotok, mindenféle formátumban. Akad, ahol a Tűzgyűrűt megidéző monstrummal harcolnak a beléült emberek, máshol már az MI a vezető életforma a bolygón. A szerelem viszont ritkán jelenik meg, nincs is olyan történet, ami szerelmes lenne a hagyományos értelemben. Van olyan, amiben látjuk a házastársak közti erős kapcsot, de az ilyen történetben sem a szerelem a vezető cselekményszál, csak színezi az egyéb eseményeket.
Sok disztópia van itt, sok elgondolkoztató gondolat a jövőről. Black Mirror, Elektronikus álmok is eszünkbe juthat a cselekményeket figyelve.
Amiben nagyon más, a hossz és a megjelenés. Ezek rövid animációk, akad 5-6 perces benne, és negyed órásnál hosszabb talán nincs is benne. Látszik, hogy több stúdióval dolgoztak együtt, és nagyon sokféle stílust képviselnek. Van, amelyik már szinte életszerű, nagyon erős a CGI. Mások rajzosabbak, képregényesebbek. Sok jó van benne, és a változatosság valóban gyönyörködtet. Egy magyar cég is dolgozott benne, így a hazainak is örülhetünk kicsit.
A történetek stílusa is ugyanilyen változatos. Drámai, thriller elemekkel operáló, de nagyon bájos és humoros is akad benne. A részek végére általában egy csavar is érkezik, ami szintén ad nekik egy pluszt.
Tetszett, hogy bőven felhasználtak irodalmi alapanyagokat is. Az Agave több szerzőjének novelláját lehet most megnézni animálva, vannak kifejezetten jól sikerültek is köztük. Olyanok is, amelyeket már olvashattunk magyarul is. John Scalzi, Ken Liu, Marko Kloos, többek között, akiktől vannak darabok. Meg is állapítottam, hogy Kloos rövid történetei jobban tetszenek, mint a regénysorozat, amit kiadnak nálunk tőle. Most ácsingózom is novellákra…
Ha már emlegettem a tegnapi film kapcsán Topher Grace-t, megjegyzem itt is, hogy ő az egyike azon keveseknek, akik nem animálva, egy kevert élő-animált sztoriban szerepel.
Sok jó van benne, helyenként megnevettetett, nekem kifejezetten tetszett.
Love, Death & Robots - 5/4,5 változatos, a történetekben és a látványban is. Sok kedvenc novellám láttam viszont.
