Titkos bevetéses, akciós, átverős.
A Védvonal hivatalosan nem létezik. De ha a hagyományos eszközök nem működnek, mégis őket vetik be. Olyan titkos ügynökök ők, akik a szakmájuk legjobbjaik, és emellett még megszállottak is. Mindig a munka az első, soha nem a magánélet. James Silva az egyik legjobb, de egyben ő az, aki mindig a maximumra törekszik, és kíméletlenül lecsap arra, aki ennél kevesebbet mer nyújtani. Amikor több radioaktív anyagnak nyoma veszik, ő 
kapja a feladatot. Egy ázsiai ügynök hajlandó mindent felfedni, ha cserébe áttelepülhet az Államokba. Egy 22 mérföldes halálzónán kell átjutniuk, miközben mindenki Noor fejére pályázik. Silva és Noor összedolgoznak, mindketten tudják értékelni a másikban a profit. A halálos hajsza közepette nem is gondolnak arra, hogy a kémek milyen játszmát játszanak igazán.
Ezt a filmet nem lehet normálisan bemutatni sem, pedig próbálkoztam vele. De nagyon úgy érzem, nem fontos a cselekménye. Mert itt az a lényeg, hogy csak nézzünk, sodródjunk, és az agyunk helyett a szemünkre támaszkodjunk.
Több szálon indítják az eseményeket, még akár szövevényesnek is tűnhet a film. De aztán annyira egyszerűsítenek mindent, hogy máris elveszett minden plusz. Juss át élve! Ezzel el is mondtam mindent. A végére ugyan betesznek még egy csavart, de azzal már nem jutunk messzire. Egyfajta csali, ha sikeres lett volna a film, és trilógiává bővülhetne, merre mennének tovább az események. De bukás lett, a készítési költségeit se nagyon hozta vissza, így ebből nem lesz Silva-trilógia.
Milyen benne az akció? Nem tudom megítélni. Engem a hasonló akció jelenetek untatnak. Ha öncélúak, nem látom semmi értelmük, rám altató hatással vannak. Háromszor kellett nekiállnom a filmnek, mire a végére értem. Most így lőnek, most úgy robbantanak, most autóval zúznak, most mindenki fejét szétverik… Egész egyszerűen ez nekem nem fekszik.
Nem volt annyira látványos, hogy megfogjon engem, akinek nem elég a sima lövöldözés. Nincs olyan vizuális világa, mint amivel a Mátrix szegezett a fotelbe. Nem olyanok a verekedések, mint egy Into the Badlands epizódba, ami szintén a képernyő előtt tart. De még csak a lövöldözések se idézték meg bennem a John Wick emlékeim. Korrekt iparos munka, ami kielégíti azt, akinek ez a zsáner kedves, csak én nagyon nem ilyen vagyok.
A karakterek – ők jobban érdekelnének, de belőlük sem kaptam eleget, megfelelő mélységben. A kiemelt női szereplőnek annyi a karakterépítése, hogy szenved attól, hogy nem látja eleget a gyerekét. Silváról semmit nem tudtam meg, maximum azt, hogy nagyon tud üvölteni. Nem is drukkoltam senki életben maradásáért, az se lett volna fájdalmas élmény, ha felrobbannak a lopott atomfegyverek által.
Pedig a szereposztás nem rossz. Mark Wahlberg már bizonyított akcióhősként akkor is, ha újabban a komédiái miatt emlékszünk rá. Érezni, hogy ezzel akarta a karrierje e vonalát erősíteni, nagyon kemény, nagyon macsó, nagyon üvölt – de valljuk be, ez nem jött be Gerard Butlernek sem, neki sem. Lauren Cohan biztosan itt melegített be az új sorozatára, amiben CIA ügynököt játszik…
Fiúknak, akció mániásoknak hajrá, mi többiek keresünk más néznivalót!
22 mérföld - 5/2 ez a fajta akció nem a zsánerem. Fiús, lövöldözős, nekem hiányzott egy értelmes keret.
