Apa – fiás, menekülős, barátokra találós, középiskolás, bűnözős.
Mike kénytelen volt úgy felnevelni a fiát, hogy sehol nem maradhatnak tartósan. Nem csak azért, mert betörésekből tartják fenn magukat. Van egy ellenségük, Mike halott nejének, egyben Daniel anyjának bátyja, akinek minden vágya a keze közé kaparintani az unokaöccsét és sógorát. Mike lassan már belefárad a 
menekülésbe, New Yorkba mennek, és tapogatózni kezd, lenne-e esély a békülésre. Daniel, Shaun álnéven itt kezd el iskolába járni, és most először barátokra talál. Mark egy parkour csapatot visz, amibe az új fiút is szívesen látja, éppen versenyre készülnek, és ő lehetne a titkos fegyver. Plusz, a fiúnak van egy belevaló, csinos húga, aki megdobogtatja Daniel szívét. Ám Jeremiah nem hajlik a békére, és a kis család nagy veszélybe kerül.
Néha nem lehet megmagyarázni, miért szórakozik jól az ember egy filmen. Most nekem is nehezemre esik kikódolni, mi volt az, ami miatt tetszett ez a film. Mert tetszett, elnéztem, pedig nagyon is jól tudom, hogy gyengébb és van vele gond bőven.
A cselekményben semmi újat nem lehet felfedezni. Egy klisé gyűjtemény, minden téren. Apa és fia konfliktusa. Ahogy Daniel bekerül az iskolába, barátokra és szerelemre lel az új legjobb barátja húga személyében. Még a verseny is – hány filmben láttuk már, hogy az új fiú teszi lehetővé az iskola csapatának, hogy bajnokok legyenek?
Ennek ellenére az iskolai szál volt az, ami jobban lekötött. Pedig semmi újat nem mutattak! Egyszerűen csak jól esett nézni? Lehet. De arra is van egy tippem, hogy bejön a parkour. Tetszik, ahogy felmásznak az épületekre, futnak a falakon, és szelik a távolságot. Messze nincs olyan látványvilága, mint egy komolyabb filmnek, de annyira látványosak voltak ezek a jelenetek ebben a formában is, hogy a képernyő előtt tartottak.
Álmosan néztem, így kicsit könnyebben átéreztem a srác helyzetét is, aki csak pár fix pontot szeretne az életében. Eltalálták, hogy egyszerre lett a baja specifikusabb, filmbe illőbb (betörések, állandó menekülés a törvény rossz oldalára sodródva) és nagyon kamaszos is azzal, hogy barátokat szeretne, nem csak futni tovább.
Ok, még az is belefér a szimpátia pontba, hogy William Moseley a The Royals évadai miatt szimpatikus nekem – inkább onnan, mint a Narniából. Nem játszik itt nagyot, simán kamasz, de pont ez kellett a szerephez. A felejthető apja Adrian Pasdar lett, a rosszfiú pedig Eric Roberts. E két névből is bőven sejthetitek, hogy a mozi be se lett célozva, ez egy tévés B film. Annak elment, többnek nem.
Tetszett a címe. Futás – bele tudtam látni a parkour mutatványokat, de az életformát is, amit apa és fia élnek. A film pont arról szól, hogy elég volt már a futásból, most meg kell állni, és ki kell találni, hogy lehetne ezt túlélni.
Mondandót nem tudnék, vagy csak nagyon belemagyarázva találnék, de ez nem is lényeg. Ez egy esti órákban szórakoztató, akciós, kissé krimis és középiskolai zsánerekkel operáló film, amire másnap már nem is kell emlékezned.
Kinézete is tévés, de ez most nem zavart különösebben.
Szóval, nem egy jó film. Ettől függetlenül nekem tetszett – van ilyen.
Futás - 5/4 egy szimpátiaponttal, mert a film egy tévés eresztés, de szimpatikus volt a főhős.
