Terroristás, elvekért kiállós, katonai tervet kidolgozós.
1976 – a világ messze nem egy békés hely. Egy német lázító csoport arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a zsidók milyen rosszul bánnak a palesztinokkal. Mivel a vezetőjük börtönbe került, arra gondolnak, ha elég merészek lesznek, akár őt is kiszabadíthatják. Eltérítenek egy utasszállítót, és a túszokért cserébe szabadok lesznek letartóztatott társaik. A kis csapat igazi terroristákkal szövetkezik, és kitartanak a tervek mellett akkor is, amikor vezetőjük öngyilkos lesz a börtönben. Felszállnak egy gépre, eltérítik, és Ugandában várják, hogy 
megkezdődhessenek a tárgyalások. Ám az izraeli állam nem tárgyal terroristákkal. Sokan katonai szabadító akciót akarnak levezényelni, de erre a politikusoknak is rá kell bólintani. Közben a gépen már a túszok meggyilkolásával kezdenek fenyegetőzni.
Most olyan filmeken gondolkodom, melyek ugyanazt az eseményt mutatják be, mégis teljesen más a kettő. Történelmi filmek jutnak eszembe, mennyire másképp mutatták be 9.11-et, attól függően, hogy kinek a szemszögét követték. Még romantikus film is volt kis utalással az eseményekre, a választék elég nagy.
A jelen filmünk is tartogatott egy ilyen élményt nekem: gyerekkoromban nagyon mentek a Norris filmek. Volt egy, amiben kommandóst játszott, akinek egy eltérített repülőgép utasait kellett kiszabadítania. Nem néztem utána, de fejből úgy rémlik, Delta Force volt a címe.
Amiért érdekes, mert ezt a filmet nézve nem egyszer eszembe jutott. Nem véletlenül: mindkettő ugyanazt a túszdrámát mutatja be. De a két film mégis teljesen más.
Ez az alkotás egyensúlyozós dráma. Azzal a trükkel próbálkozik, hogy nem a túszok vagy a szabadításukra készülő katonákat követi. A túszejtőket akarja közelebb hozni, és igyekszik emberivé tenni őket. Kiemeli a német résztvevőket, akiket nem a terror vagy egy lehetséges gyilkosság hozott ide, hanem egy elvi kiállás.
Mintha szimpatikussá akarná tenni őket a film. Ahogy Böse meg is fogalmazza, ő nem ölni jött ide. Az emberek tudatában akart bombát robbantani. Felhívni arra a figyelmet, hogyan bánnak a palesztinokkal a menekülttáborokban. Jó utat választott? A végkimenetel ismeretében könnyen mondom, hogy nagyon nem. Nem ért el semmit, egy értelmetlen ügy mártírjai lehettek csak.
Annyira alapozzák a szereplőket, annyira meg akarják mutatni, hogy ők igazából jó emberek voltak, akik rossz utat választottak a véleményük kifejtésére, hogy közben a film leáll. Túl hosszú. Alig történik benne valami.
Mindezen felül még egy kis művészfilmes hatást is belecsempésztek. Még mindig töröm rajta a fejem, hogy a táncelőadás miképpen járatható össze a túszdrámával. Annál jobb nem jut eszembe, hogy mindkettő abszolút meg volt komponálva. De kellene lennie még valaminek, amit még keresek.
A szereposztás nagyon erős, de ezt is könnyen mondom, eléggé bírom Daniel Brühl alakításait. Rosamund Pike alapból úgy néz ki, hogy simán hideg és számító nőnek látom, különösebben játszania kell sem érte, most is működött ez a faktor.
Norris akciómeneténél jobban tetszett, de jobbat vártam ennél.
7 vérfagyasztó nap - 5/2,5 jó színészek, valahol mélyen mondanivaló is rejlik benne, de vontatott, hosszú, drámai.
