Erővel szembenézős, csapatos, saját útra lépős.
A világ megmentése elég volt ahhoz, hogy a normálisok befogadják a mutánsokat. Charles már az elnökkel is bizalmas viszonyt alakított ki, aki egy-egy vészhelyzet esetén szívesen kéri a professzor és diákjai segítségét. A legfrissebb ügy egy bajba jutott úrrepülőé. A csapat a helyszínre siet, de Jean a felrobbanó gépen ragad. Valami 
nagy, kozmikus erő csap le, és hatalmasat robban. A lány túléli, magához is tér, de a vizsgálatok szerint valami történt vele. Ugrásszerűen nő az ereje, és miután kitör belőle, leomlok egy fal, amit még Charles emelt az emlékeiben. Jean szembesül vele, mit tett az ereje a családjával. Menekül, kiutat keres, de akaratlanul is pusztít. Egyesek elpusztítanák, mások megmentenék, és felbukkan egy titokzatos nő, aki a világot pusztítaná el vele.
X-Men, egy egész franchise. Már sok-sok film tartozik hozzá, és a sor nem áll meg. Főleg most nem, hogy beolvasztják őket is a Marvel univerzumba. Így ezt a filmet nézni keserédes volt, több okból is.
Egyrészt, búcsúzunk sok színésztől. Mert arra minimális esélyt látok, hogy a Marvel nem kezdi újra a történetük, és nem cseréli le a színészeket. Pedig voltak itt nagyon jó választások, akik hiányozni fognak nekem, bárki is jön a helyükre. (McAvoy, Fassbender, de ki tudja Rozsomákot/Farkast elképzelni nem Hugh Jackman alakításában?) Az már adott egy alaphangulatot a filmnézésemnek, hogy érzem, búcsúzunk tőlük. De keserédes, mert a Marvel is jó színészekkel dolgozik. Azért lehet bizakodni, hogy méltó utódokat találnak.
Másrészt, ez az, ami inkább keserű, és nincs mellette édes sem, ez az eddigi leggyengébb X film, pedig a Farkas külön mozikban volt olyan, amit még mindig nem értek, miért kellett. De ez… Mi is a konfliktus? Annyira semmi, hogy az már fáj. Csúnya, gonosz űrlények Jean erejét akarják, aki meg fél tőle. Ezzel a mondattal össze is lehetne foglalni a filmet. Már csak azt nem értem, hol van a fejlődés, amit Jean elért az előző részben? Ott már uralta az erejét, elfogadta. Mindegy, nem is akarom jobban érteni.
Kesereghetek azon is, hogy egy olyan színésznőnek, mint Chastain, képesek voltak egy ennyire egysíkú, semmilyen, abszolút nem emlékezetes figurát adni. Mi maradt meg róla az emlékezetemben? Hogy a színésznőnek borzalmasan áll a szőke. Ennyit Vuk – tényleg ez a karakter neve, és még csak nem is róka – jelleméről. És ő a főgonosz…
Hozzák a menő karaktereik, és most nem kapnak emlékezetes jeleneteket sem. Quicksilver ennyire használatlan egy filmben sem volt eddig. Páran az utolsó nagy csatában azért kapnak pár trükköt, de messze nem az a szint, amit a sorozattól megszoktam.
Aztán, itt van a Sophie Turner kérdéskör is. Ha van karakter, akit szerettem volna, ha a Mások elintéznek Deres határában, az Sansa. Képtelen vagyok szabadulni az ellenszenvtől, amit kb. 9 éve cipelek magammal Turner kapcsán. Itt megint előtört belőlem, mennyire nem szívesen nézem, ahogy körötte forognak az események. Ha meg úgy nézek filmet, hogy a címszereplőtől undor görcseim vannak, sejthetitek, mennyire élvezem a látványt.
Kedves voltam a film pontjaival, mert búcsúzom a kedvenc Magnetómtól és X professzoromtól. De különben nagy csalódás volt ez a film.
Sötét Főnix – 5/3,5 a vége látványos, a szereposztás most is erős, de a történet az eddigi leggyengébb.
