Versengős, meggazdagodós, szerelmes, leckét megtanuló.
Péter sorsa nem volt könnyű. Szénégető fiaként arra volt rendelve, hogy segítsen az apjának, majd vegye át tőle a munkáját. Ám folyamatosan azzal kell szembesülnie, mennyivel nehezebb az ő élete a többiekénél. Kortársai kinevetik és bántják. Keményen dolgozik, mégis szegény. Beleszerethet az üvegfúvó szépséges lányába, de a lány apja határozottan eltiltja Böskétől, akinek sokkal gazdagabb kérőt akar. Amikor Péter rábukkan az erdő szellemeire, három kívánsággal valóra válthatja az álmait. Ám elég egyetlen ballépés, hogy a gonosz Holland 
Mihály karmai közé kerüljön, aki vagyont ígér, de annak a szíve lesz az ára. De lehet boldog az ember a szíve nélkül? Lehet bocsánatot nyerni a szörnyűségekért, melyeket a pénzért megtett?
A németek sok mesefilmet csinálnak, vagy pontosabb úgy, hogy a magyar tévé elég sok német mesefilmet megvesz és lead. A Grimm mesés sorozatot kifejezetten szeretem is, és néha a tévéfilmek között is ráakadok egy-egy jobbra.
A kőszív viszont csak az átlag szintet üti meg. A történetet filmmé duzzasztották, de ezzel sikerült elérni, hogy sokszor érdektelenségbe fulladt a történet. Túl hosszú a felvezetés, amíg Péter nyomorát mutatják. Nem gyerekkel néztem, de ez mesefilm. Vagyis, a gyerekek a célcsoportban vannak. Nem is akarom elképzelni, milyen kérdések jöttek volna sorba, ha mellettem is ül egy. Most megverték Pétert? Miért gyújtották fel Péter kunyhóját? Most tényleg megölték Péter apját? Miért nevette mindenki ki Pétert? Egy kérdés van, amit én is szívesen feltettem volna. Ha mindenki kigúnyolja Pétert, mert a széntől mocskos, miért nem fürdik meg? De mese, ugorjunk ezeken túl.
Sajnos, a film többi részére is igaz, hogy túl van nyújtva. Feleslegesen sokáig látjuk azt is, amikor a kívánságok után jobban megy a sorsa. Amikor már szív nélkül, gazdagon hazajön, és mindent elveszít, ami igazából fontos lenne. Túl sok az olyan jelenet, amiben azt fejtegetik, amit már tudunk vagy láttunk korábban. Bezzeg, a végkifejlet, az úgymond happy end, az kifejezetten rövidre lett vágva. Ez nem volt szimpatikus.
A karakterei jellemek egy mesébe illenek, ezzel nincs is baj. Könnyű rájönni, ki a filmen a jó és a rossz, és nincsenek nagy átmenetek. Péter megjavul, amint megkapja a szívét. Böske végig a film jó szelleme. A gonosz fakereskedő egyformán álnok elejétől végéig a filmnek. Sebestyén az egyetlen, aki érdekesebb. Aki néha gonosznak tűnik, mert meg akar felelni az apjának. De látjuk, ő igazából nem ilyen. A többiek mind egydimenziósak.
A film külleme túlzottan tévéfilmes. Az elején a szénportól koszos Péter nem simán nyomorultan, röhejesen néz ki. A szellemeket minősíteni se próbálom, nekem az ő jelmezünk volt a mélypont. Plusz, azt valaki értette, minek van a nők arca tetoválva?
Az sem segített sokat, hogy nem volt szimpatikus a Pétert játszó színész. Olyan világfájdalommal kombinált érdektelenség volt helyenként az arcán, hogy rossz volt nézni.
A mondanivaló azonban nem rossz, ha a mai világgal ellentétes is. A gazdagság nem boldogít – mondja, akinek van pénze. A természetvédelmi vonala viszont tetszett.
Egyszer meg lehetett nézni, de a németek ennél sokkal jobb meséket is csináltak már.
A kőszív - 5/3 a kivitelezés nagyon tévés, a mese is túlírt. De legalább vannak jó pillanatai.
