Gazdag családos, ármányos, szerelmes, botrányos.
A tűz áldozatot szedett: Cristal nem élte túl. Pár hónappal később mindenki igyekszik visszarázódni a hétköznapokba. Fallon titokban Michaellel jár, míg a világ előtt továbbra is Liam felesége, de már a válást tervezi. Mire sikerül elérnie, rádöbben, melyik férfi kellene neki igazán, de arra már Liam továbblépett. Fallon azonban nem szeret veszteni. Steven az igazi szülei kilétének ismeretében elvonul a világ elől, de ott egészen mást talál, mint válaszokat: az elveszett bátyja, Adam talál rá, aki ügyes manipulációkkal eléri, hogy Steven elmegyógyintézetbe kerüljön, míg ő hazatérhet az apjához. Fallon gyanakszik rá, és hamarosan kezdetét veszi a testvérpárbaj. Blake gyászolja elvesztett feleségét, de hamar megvigasztalódik, amikor az életébe lép az igazi Cristal, aki kölcsönadta a nevét a halott nőnek. Már csak a volt neje ármányait kell túlélnie az új kapcsolatnak…
Annyira nélkülöz minden valóság alapot, hogy az fájhatna is. Itt mindenki ármánykodik, minden részre jut egy akkora szappanoperás fordulat, hogy gőzöm sincs, a forgatókönyvírók hogy bírják még ötlettel. Nem az a sorozat, ami elő azért ülsz le, mert intelligensen akarsz szórakozni. Ez egy guilty pleasure.
Annak viszont kiváló. Nagyon gazdag és nagyon szép emberek viszálykodnak egymással, és mindent megúsznak. Olyan abszurd dolgokat is, hogy ha komolyan belegondolok a sorozat cselekményébe, nevetőgörcsöt kapok tőle. De akkor is jó szórakozás! Egy mese, sok viszállyal, amit abszolút nem lehet komolyan venni.
Az idei évad fő konfliktusai a szerelem és a család körül keringtek. Meghatározó Adam és Fallon háborúja. Adam különben roppant manipulatív, beteg személyiség. Senki nem sejti még, mire képes igazából. Ebben az évadban lazán hazudozott, mérgezett, lopkodott – a palettájába simán belefér, hogy a fontos találkozó előtt kávéval önti le a húgát, vagy akár a saját anyját belöki a kandallóba és szétégeti az arcát. (A nevelőanyja még rosszabbul járt, Adam egy cseppet pszichopata.)
A szerelmi szálak olyan kuszák, hogy folyamatábrát kellene rajzolni, hogy átlássuk, ki kivel mikor és meddig tartott viszonyt. Arról nem is beszélve, mennyire hihetetlen sok szerelmi szál. Blake az egyik percben mélyen gyászolja az elveszett feleségét, egy résszel később már feleségül venné az új Cristalt, akiről annyit tud mindössze, hogy szép. Mondjuk, Liam és Fallon drukker vagyok, így én azzal szépen elvoltam, hogy végignéztem, hogy jön rá végre a nő is, hogy Liam mellett a helye és alakítgatják majd a kapcsolatuk. Különben ezért irritál a sorozat záró epizódja. Megint a semmiből húztak elő olyan múltbeli eseményeket, ami derült égből villám. (Utálom az ilyet.) És mi lesz Liammel? Roppantul remélem, hogy nem írják ki, mert ő és Fallon a kedvenc szálam a sztoriban.
Színészi téren itt mindenki ripacskodhat, láthatóan nem is fogja vissza magát senki. Amikor Nicollette Sheridan távozott, Elizabeth Gillies vitte az ő karakterét is, hát az kész röhej volt. De ezt nem is a színészi játékért nézzük. Álljanak rajtuk jól a méregdrága öltönyök és kosztümök, vagy a fürdőruha, amikor a medencénél vannak. Ez pipa.
Agyatlan, reménytelenül hihetetlen, és mégis elszórakoztat. Guilty pleasure.
Dynasty - 5/4 az idei guilty pleasure sorozatom. Szappan, de bírom. De a vége – kell a 3. évad is!
