Házi állatos, gyereket elengedős, tigrismentős.
A közösség állatainak a sora jól megy a gazdáik mellett. Max életét azonban felforgatja, amikor a gazdija 
szerelmes lesz, megházasodik, majd születik egy kisfia. A kutya eddig ki nem állhatta a kölyköket, de ezt az egyet nagyon megszereti. A saját kölykének tekinti, védené mindentől, már betegesen. Így tesz neki egy vidéki kirándulás, ahol a menő farmer kutya, Kakas ad neki pár leckét. Közben otthon Gigi felfedezi a benne rejlő macskát, hogy visszaszerezhesse a rábízott, és elvesztett játékot. Hógolyó szuperhősi feladatot vállal, amikor egy elrabolt tigris megmentőjének szegődik egy kiskutya oldalán. A végére minden barát összefog, hogy túljárjanak a gonosz cirkuszosok eszén.
Ez az a helyzet, amikor az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyszerre tudnám imádni és nagyon utálni ezt a mesét, most ingadozok is a két benyomás között. Mindkét érzelmet könnyű megfogni: nagyon egyértelmű, mi sikerült jól, és miben vannak hiányosságok.
Először nézzük a keserű pirulát! A történet a semminél alig több. Mintha nem lett volna rendes, egész estés meséhez való ötlet, ezért egypár Csipet csapat részt ollóztak volna össze. Külön történetet kap három kiemelt szereplő, de egyikben sem annyira erős, hogy le tudna kötni. Gigi és a macskák – szólt ez egyáltalán valamiről? Rövid is volt, értelme se sok volt. Mintha Chip és Dale beöltözéssel jutott volna el a célponthoz – volt ilyen.
Hógolyó és a tigris – akkora Hógolyó fan vagyok, hogy szívem szerint ezt nem is bántanám. De nem tudom nem meglátni, mennyire kevés volt ebben a szálban is. Egy sima szabadító akció, majd a végére egy újabbra összejön minden szereplő, de csak sima kergetőzés az egész. Ha nem lenne a nyúl, aki azért így is nagy karakter, még egy Chip és Dale 20 perces epizód is komolyabb krimivel és akcióval áll elő.
Végül, ami elvileg a fontos rész. Max, akinek át kell esnie azon, amin minden szülőnek. Meg kell tanulnia elengedni a kölykét. A laza kutya itt egy idegroncs, akit a vidéki bölcs eb, szinkronhangja megegyezik Bruce Willis hangjával, hamar rendbe tesz fejben. Meglepően gyors a megoldás, és annyira érezni végig, mire megy ki a játék…
Hiába van három szál, egyik sem olyan kalandos, okos, vagy csak rendesen megírt, hogy örülni tudjak. Elnézem, de tényleg, mintha 3 olyan Disney meserészt tettek volna össze, amit a Kacsamesékben vagy a Csipet csapatban lett volna.
Ami viszont olyan, hogy nem lehet neki ellenállni: ez a megtestesült cukiság meséje! Hogy lehet ennyi és édes állatot beletenni egy mesébe? A meglevő banda is, de az újak is. Még a lökött pulyka is aranyos lett, pedig madárfóbiám van. De a tigris, a macsekok, a kiskutyák, még a gonosz farkasok is elmondhatatlanul cukik. Anno a Grincsre is azt mondták, hogy túl cuki lett. Ehhez képest az semmi volt. Az egész mesét akarom plüss állatokként a polcomra! Főleg Hógolyót, még mindig ő a kedvencem.
A grafika szép, az akciósabb jeleneteket is korrekten összerakták. A látvány részről tehát minden rendben benne. Ha csak a szememmel nézném, akkor nagyon elégedett is lennék.
Itt pedig visszakanyarodunk a kezdetekhez. Az egyik szemem sír, a történet most nem lett erős vagy igazán vicces. De ahogy ez a mese kinéz… nem lehet nem szeretni.
A kis kedvencek titkos élete 2. - 5/3,5 az állatok és az epizódok rettentően cukik. Édes ez az egész. Csak a történet kliséhalom.
