Barátkozós, Földet megmentős, talpra állós, robotos.
A bolygójuk elveszett, a transformereknek menekülni kell. A menedékük a Föld lehet, de biztosítani kell, hogy az 
Álcák ne tehessék tönkre. Űrdongó feladata lesz, hogy vigyázzon az emberekre, amíg a többiek megérkeznek. Ám egy Álca követi, élet-halál harcra kényszeríti, és az emberek előtt is leleplezi magukat. Űrdongó komolyan megsérül, autónak tűnve kikapcsol, a hangját és emlékeit is elvesztve. Míg egy napon a 18. születésnapját ünneplő, autóbolond Charlie bele nem ül a roncstelepen, és meg nem kapja születésnapjára. Az édesapját gyászoló, jószívű lány és az emlékeit vesztett lény hamar összebarátkoznak. Az Álcák észlelik Dongó jeleit, és pusztítani érkeznek a bolygóra. Az amerikai sereget vonják be, tévesztik meg, hiába jelzi az első érkezést túlélő, magas rangra jutott katona, hogy nem szabad bennük bízni. Charlie, Űrdongó kénytelenek felvenni a kesztyűt magukért, a bolygójukért.
Nem volt nagy bizodalmam ebben a filmben, látszik azon is, hogy csak most néztem meg. A Transformers filmek eddig látványosak voltak, de üresek. Arról nem is beszélve, hogy a nagy robotok verik egymást téma engem nem is vonz. Akkor már inkább a Tűzgyűrű első részét nézem, ha ilyet akarok látni. Most belegondoltam, láttam az eddigi összes mozit, de csak az első film története maradt meg a fejemben. Ennyire nem volt jó a sztori – eddig.
Mert az Űrdongó nagyon kellemes meglepetés volt, aminek végre megvan az, ami eddig hiányzott. Van egy normális története, szimpatikus szereplői. Erre fogok emlékezni, ennek a filmnek lett szíve, nem csak látványtervei és külleme.
A cselekmény lineáris, és nagyon emberi. Charlie szenvedése valósággal kiállt a vászonról, ahogy az apjával együtt magából is elvesztett egy darabot. Abszolút hiteles, ahogy a barátsága Dongóval és az új környékbeli fiúval egyre jobban visszahozza a lányt, aki egykor volt. Mert nem csak ő segít Dongónak, vele együtt Charlie is jobban lesz. Közös kalandok, veszélyek teszik újra és újra próbára, míg a barátságuk egyre mélyül. De mellette meg tudták fogni a családjával való kapcsolatát, kifejezetten hiteles érzelmekkel, de nem érzelgősen.
Az érzelmi oldalon túl, ez egy látványos mozi is, erre sem lehet panasz. Sok-sok akció van benne, nagy verekedésektől kezdve robbantásokon át minden. A filmnek ez a fele érdekelt kevésbé, de annyi nekem is lejött, hogy jól néz ki. Amit a CGI kapcsán én is nagyon tudtam értékelni, Dongó arca. Most először felfedeztem mimikát egy Transformers alakon, és rá is jöttem, mit érez. Eddig nagy robotoknak láttam csak őket, ez a film átírta a hozzáállásom.
Szerettem a filmben Burns ügynök figuráját is. Sok tekintetben a kilencvenes évek tipikus katonai alakja, de Cenának ez jól áll, és még humorosra is sikerült megcsinálni a beszólásait. Remélem is, hogy nem kellett komolyan venni, mert így élveztem a filmbeli jelenlétét, kicsit paródiájaként a tökéletes katonáknak.
Hailee Steinfeld is kellemes csalódás volt. Abszolút vállalható főszereplő volt, számomra sokkal szimpatikusabb volt ő is, meg a karaktere is, mint korábban LaBeouf.
Működtek a zenék is, azt kifejezetten bírtam, ahogy Űrdongó a dalok segítségével kezdett el kommunikálni. Hangulata volt, zenéiben is jól visszaadta a kort.
Ha ilyenek lesznek a Transformers filmek, képes leszek megszeretni is őket.
Űrdongó - 5/4,5 eddigi legjobb Transformers film. Látványos, családi, szerethető, humoros. Van szíve.
