Rablóbandás, női összetartós, politikai játszmás.
Veronica élete gyorsan omlott össze. Miután elvesztette a fiát, a férje is meghalt egy félresikerült rablásban. Az asszony mégsem omolhat össze: a férfinak tartozásai voltak, amelyeket most az özvegyen akarnak behajtani. Neki nincs mása, csak egy férjétől örökölt terv, mellyel milliókat lehetne szerezni. Segítségre van szüksége, és azokhoz az asszonyokhoz fordul, akik vele együtt özvegyültek meg. A keményen dolgozó, többgyerekes családanya Lindához, és a szépségéből boldogulni próbáló Alice-hez. Vesztenivalójuk már nincs, de szükségük van egymásra és a pénzre. Összefognak, miközben a városban egy fontos választás zajlik. Arra azonban senki nem készült fel, milyen titok lappang a férjeik veszte mögött.
Papíron ez a film remeknek ígérkezett. Jó rendező, sztár szereposztás, sikerregényből, amit ráadásul egy olyan név dolgozott át filmre, mint Gillian Flynn. Ehhez képest néztem a filmet, nem egyszer az órára is rápillantottam közben, ami mindig rossz jel. Találok benne jó dolgokat, de összességében jobbat vártam.
Ebben talán közrejátszott az is, hogy a regény miatt ismertem azt a csavart, aminek a film végére nagyot kellett volna ütnie. Merengek rajta, vajon az előismeretem nélkül jobban tetszett volna-e, de szerintem túl hamar lelőtték a végső csavart, a kutya ajtókaparása után. Azt talán jobb lett volna későbbre hagyni…
A film ráadásul hosszú is lett. Ha el akarom mesélni a cselekményt, nem sok mindent tudok mondani. Nagyon sokat foglalkoznak a szereplők lelki állapotával, de mivel kiemelten 3 nőt, de mellette még mellékszereplőket is igyekszik mélyíteni, igazából ez sem jár sikerrel.
Nem is heist movie a végeredmény, a rablásra való készülés és maga a rablás a filmnek csak egy nagyon kis részét teszi ki. A regény miatt tudtam, hogy nem egy új Ocean banda áll itt össze, de filmen még egyszerűbbnek tűnt ez a történet, mint regényben volt. Pedig a furfangos átveréseket és rablásokat nagyon szeretem. Hiába tudtam, hogy itt erre ne számítsak, mégis, a csalódottság érzetem megvan.
Pedig Flynn munkája a karaktereken és a cselekmény húzásában érezhető, és a legtöbbször tetszett is. Ugyan Marcus történetét feleslegesnek éreztem, a regényben nincs is, de ahogy Alice alakját feljavította, az kifejezetten tetszett. De sok apróság akad benne, ami logikusan és olajozottan működött a filmen, és Flynn toldotta bele őket.
Ami viszont feleslegesen sok volt: a politikai vonal. Főleg azzal a véggel, amit a filmnek adtak. Még korruptabb és undokabb városkép, politikai helyzet jelent meg, mint egy Lehane történetben. Volt egyáltalán azon a szálon bármi etikailag pozitív? Mindenki dagonyázott a mocsokban, amit nagyon nem szerettem nézni.
A színészek terén sincs oka a filmnek panaszra. Viola Davis azt a karakter hozza, amivel több évada sikeres a sorozatában. Rodriguez is maradt a kaptafánál. Debicki nekem nem szimpatikus, de ebben a filmben elviselhetőnek találtam. Neeson a kevés jelenetében viszont elég fakó – mondjuk, az nem volt rossz, amikor az utolsó jelentében átment állatba.
Nem szórakozásra való film, de nem is kell olyan komolyan venni, mint egy drámát. Nem rossz, de nem is kifejezetten jó. Egyszer azonban simán meg lehetett nézni.
Nyughatatlan özvegyek - 5/3,5 feszült thriller lehetne, csak ahhoz lassú. A karakterek sem ragadtak meg eléggé.
