Ihletet gyűjtős, szerelmes, baráti társaságos, háborús.
John Ronald Reuel Tolkien még gyermek, amikor édesapja után anyját is elvesztette, aki hazavitte Afrikából a fiait és az egyházra bízta őket. Az idősebb fiú már kiskorától tehetséget mutatott a nyelvekhez és történetekhez, így 
gyámja tett róla, hogy egy jó nevű fiúiskolába tanulhasson, majd az útja az Oxford felé vezessen. A fiú élete több meghatározó személyét is ekkor ismeri meg: három fiút, egy festőt, egy költőt és egy zenészt, akikkel megváltanák a világot művészettel. Edithet, aki élete szerelme lesz. Közben az egyetemen rátalál a neki való szakra, tanára kedvenceként brillírozik. A kitörő világháború újabb meghatározó fordulat lesz: bevonul, barátokat veszít el – de idővel ihletté válik mindez.
Ahogy rálestem a film kritikai fogadtatására, meg kellett állapítanom, hogy belőlem kihozta a rajongót, másokból nem annyira. Lekötött végig, szerettem ezt a filmet, erre olyanokat olvasok, hogy nem mutat túl egy wikipedia szócikken a film tartalma. Ok, talán az is kellett, hogy nekem újat tudott mondani, mert eddig csak annyit tudtam Tolkienról, hogy egyetemi nyelvész tanár volt, a fia kezeli a Tolkien hagyatékot. Nekem új volt, nagy GYU fan is vagyok, úgyhogy kritikusok ide vagy oda, én most rajongani akarok és fogok is!
Ami elsősorban tetszett, ahogy azt meg tudják mutatni, mi hogyan épül majd be a GYU világba. Nem is csak egy eszközt használnak erre: van, amikor nekünk, nézőknek esik le. Amikor a 4 fiatalember komoly arccal, de nagyon megállapítja, hogy ők többek barátoknál: ez már szövetség, testvériség. Nekem meg eszembe jut a 4 hobbit, akik elindulnak a kalandra. Amikor Tolkien átküzdi magát a fronton a barátja után nagybetegen, és hűséges, Sam nevű segédje mindig mellette áll és segíti – ó, Frodó és Samu! Ahogy Edith rajong Wagnerért, és kapunk jó pár részletet arról, hogy az arany hogyan hoz átkot a birtokosára – már csak egy lépés innen az Egy Gyűrű.
Máskor meg is elevenednek dolgok Tolkien képzeletében, és a képek nagyon rárímelnek a GYU filmekre és regényekre. Ahogy a háború borzalmaiba belelátja a nazgúlokat, ahogy Szauron alakja felemelkedik, és még sorolhatnám. Akár kedvesebb képeket is, ahogy Edith tánca a tündérek világát idézi be.
Már ennyi is elég lett volna, hogy én szeressem ezt a filmet, de ennél többet kaptam. Tolkien alakja nagyon szimpatikus fiatalembert lett, akinek lehet drukkolni a személyes küzdelmeiben. Hogy a szerelme beteljesülhessen, ahogy a baráti társasága összeáll, majd túl kell élnie az elvesztését. De a humoros elemek is nagyon tetszettek, ahogy tanszéket vált, az nagyon bejött. Mire nem jó egy kis részeg őrjöngés…
Vannak bőven benne események, és látványra is korrekt. Nem a Jackson-filmek képi világát kell mögé képzelni, de még a képzelet képei is nagyon korrektek. Az egyetemi hangulat, a háború borzalmai, megelevenedtek.
Korrekt a szereposztás is. Van eye candy faktor is, de emiatt nem fogok panaszkodni. Hoult és Collins is többek egy szép arcnál, a gyerekszínészek is szimpatikusak voltak.
Nem tudom, egy kevésbé Gyűrűk ura szerető hogyan fogadná ezt a filmet, de nekem kedvet csinált a trilógia újranézéséhez, –olvasásához is. Plusz, megjegyeztem Tolkien teljes nevét J
Tolkien - 5/5 elfogult is vagyok, de imádtam. A története is tetszett, a sok Gyűrűk ura utalás is.
