Bírósági tárgyalásos, gyanúsítós, kapcsolatos.
Ted Bundy látszólag mintapolgár. Joghallgató egyetemista, jóképű fiatalember, akit nagyon szeret a menyasszonya és annak kislánya is. Ám amikor letartóztatják, emberrablással vádolják, repedni kezd a tökéletes kép. Liz annyira hinni akar neki, kiáll mellette, de elmarasztaló ítélet születik. A nő gyötrődik: kinek higgyen? Ted 
végig azt mondja, csak be akarják mártani, nem tett ő semmit. De újabb tárgyalás, és újabb szörnyűségekkel vádolják meg a férfit. Liz igyekszik eltávolodni tőle, miközben az alkoholhoz menekül. Ted pedig harcol a szabadságáért, miközben egy régebbi kapcsolatát is felmelegíti és a csúnyácska barátnő nagy hangon kiáll érte a sajtóban. Amikor halálbüntetést kérnek rá, Ted magát akarja képviselni, és a karizmájával hatni az esküdtekre. Hogy gondolhatják, hogy nőket erőszakol és kegyetlenül meggyilkolja őket?
Ted Bundy egyike a legismertebb sorozatgyilkosoknak. Aki nem tudja, kiket és hogyan ölt meg, a nevét nagy valószínűséggel hallotta már, és tudja, hogy nem egy mintapolgár volt. Korunk kifejezetten érdeklődik a bűn és az ilyen gyilkosok iránt, nem is meglepő, hogy készült e film a témában.
Ami azonban új, hogy egy teljesen más szemszöget kapunk, mint amit megszokhattunk. Bundy gyilkosságai brutálisak, kegyetlenek voltak, itt azonban nem ezt mutatják. Volt olyan nő, akinek lefűrészelte a fejét. Súlyos nemi erőszakokat követett el. Semmit nem látunk ezekből, legfeljebb említik. Helyette azt mutatják meg, milyennek láttatta magát a férfi. Miért voltak női rajongói annak ellenére, amiket művelt.
A film elején komolyan zavarba is estem, mert nem értettem, hogy lesz ebből sorozatgyilkosos film. Egy családi idillnek tűnt sokáig, nyomokban sem tartalmazott bűnesetet. Pláne nem bestiálisan kegyetlent.
Mintha a film meg akarná kedveltetni a sorozatgyilkost. Annyira az ő szemszögét mutatja, hogy ha akadna olyan néző, akinek nem mond semmit a neve, még akár hinne is neki. Ahogy sok nő hitt neki. Jóképű, megnyerő, jó beszélőkével. Hiába tudod, hogy bűnös, hogy milyen borzalmakat tett, az ő szemszögéből a rendszer áldozata volt, aki semmi rosszat nem tett. A végsőkig tagadott, és a film még azt sem hangsúlyozza eléggé, milyen bizonyítékok voltak ellene. Itt a megnyerő Ted Bundy játssza a főszerepet, nem a sorozatgyilkos.
A tárgyalótermi részeket kifejezetten szerettem, még akkor is, ha itt is érvényesült Bundy karakterének ábrázolása a tények helyett. Azt mutatták meg, ahogy showman volt. Ahogy rajongókat szerzett magának, ahogy még gyilkossági váddal a feje felett, már elítélt emberrablóként is képes volt nők tömegeit manipulálni.
De még ez is érdekesebb volt, mint Liz szenvedései. Hiába játssza jól Lily Collins, abszolút nem tudott lekötni, ahogy gyötrődik, és egyre többet iszik. Nekem belőle kevesebb több lett volna. Plusz, a történetének csak a felét láttuk, így kurta-furcsa volt az ő jelenléte.
De színészileg erős a film. Efron is többet mutat, mint a megnyerő mosolyát. Malkovich szokás szerint lopja a műsort. Joel Osment üdítő volt nem rosszfiúként viszontlátni.
Érdekes, karakterközpontú film, de azért súlyosabb befejezéssel jobban tetszett volna.
Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány - 5/4 döbbenetes szempontú megközelítése egy hírhedt embernek, sok jó színészi alakítással.
