Kalandos, varázsolós, jóság – gonoszság szembenállós.
Egy német hegységben él egy kis boszorkány. Hű társa a hollója, Abraxas. Jól megvannak, ám a lánynak van egy nagy bánata: még csak 127 éves, túl fiatal ahhoz, hogy a boszorkák meghívják a Walpurgis éjjeli táncra, noha ez 
minden vágya. Abraxas figyelmeztetése ellenére belopakodik a táncba, amiért büntetést kap: egy éve van a teljes varázskönyv megtanulására, hogy bizonyítsa, jó boszorkány. Ha a vizsgán egy év múlva elbukik, elveszik az erejét. Ő neki is feszül a tanulásnak, de nem akar sikerülni neki. Míg rájön arra, az embereknek segítve gyakorolhat. Nagyon meg is szereti a környékbelieket, és a másokon való segítését. Nem is sejti, hogy ezzel az egész boszorkánysereg haragját kivívja, akik elvárnák, hogy gonosz boszorkány legyen belőle.
A német filmek egyik jellegzetes ága a mesefilmeké. A Grimm meséket is nagyüzemben filmesítik, de mellette más mesés történeteket is folyamatosan kihoznak. Egy kedves családi darab ez a film is, ami főleg a kislányok tetszését nyerheti el.
A történet kedves. A szimpatikus, helyes és fiatal hősnő jobbá teszi a környezete életét, miközben humoros kis kalandjai is vannak. Barátokat szerez, egyre jobban varázsol és van egy beszélő, néha humoros jelenetekre is befogott, de alapvetően atyai, bölcs tanácsokat osztó hollója is. Abból is látszik, hogy a kislányokat célozták meg, hogy még szerelmi szál sincsen a mesében. Ha csak 2-3 évvel idősebbek lennének a célközönség tagjai, tuti lenne a közeli faluban/kisvárosban egy fiatalember, aki meglátná a szépséget is a boszorkánylányban. De ez gyerekmese, így ilyesmiről szó sincsen.
A mese alapvető konfliktusa a jó és a rossz ellentéte. A boszorkányok gonoszak, de ezt a hősnőnek senki nem mondta, így belőle jó boszorkány lett. Majd szembesülhet ennek következményeivel, ha csak túl nem jár a rosszak eszén. Minden nagyon fekete-fehér, végtelenül egyszerű a film. A falusi emberek nagyja és a lány jók, míg a boszik természetüknél fogva rosszak.
Abba bele se megyek, mennyire ostobán hangzik, hogy 127 év alatt nem esett le a hősnőnek, hogy csúnya, folyton feketében járó és gonoszan nevető társnői nem éppen az emberek életének jobbá tételére tették fel az életüket. Mese, nagyon nem szabad keresni benne a logikát, mert az nincs benne.
Helyette van bőven szín és hangulat a mesében. Minden kellemetlen elem mellett biztosan lesz egy humoros is, hogy oldja a feszültséget. Ijesztő, ahogy a gonosz és ronda banyák körbeveszik a hősnőt és bántani akarják? Máris varangy lesz az egyikből, hogy a többiek mókásan megriadjanak. De nem is jellemző a sötétebb tónus a mesére: színek vannak, kellemes hangulat, már szinte át is esve a ló másik oldalára.
A jelmezek és a filmes trükkök azonban messze nem néznek ki jól. A gonosz boszorkányok vizuálisan rondán lettek ocsmányak. A beszélő holló bábja pocsékul néz ki, pláne, ha mozgatják. De a repülés sem lett olyan látvány, amit szívesen néztem. A tartalma többet ér, mint a külcsíne.
Kisebbeknek nagyon kellemes szórakozás – nekem sok tekintetben már nagyon gyerekes volt.
A kis boszorkány - 5/3,5 gyerekmesének egész jó. Színes, humoros, jó üzenettel. De a jelmezek szembántóak.
