Sorozatoknál is egyre gyakoribb, hogy vesznek egy sikeres ázsiai vagy európai sorozatot és annak elkészítik az amerikai változatát. Ilyen projekt volt ez a sorozat is.

Heist movie van kombinálva benne némi romantika és krimi szállal. Nehezemre is esne rábökni arra, ami a meghatározó a többi között. Mindnek megvan a maga szerepe – talán azért a romantikára szavaznék, mert bármit is csinálnak különben a szereplők, minden ki lesz arra futtatva, hogy Emma és Charlie lehetnek-e egymással kapcsolatban és az hogyan működne.

A kezdetben még különben nem tudják, hogy ugyanannak a játszmának a két felén állnak. Csak két frissen szakított, bánatos idegen, akik a bárban egy ital mellett megtetszenek egymásnak és búfelejtő estét töltenek el együtt. Csak éppen annyira működik köztük a kémia, hogy nem elég egy este. Még találkoznak, és járni kezdenek. Hogy aztán majd rájöjjenek, mi a legnagyobb probléma kettejük esetében: Emma CIA ügynök, aki éppen azt a droghálózatot és gengsztert készül elfogni, akivel Charlie családja kapcsolatba került. Hiszen a Nicoletti família (szülők és a két gyerekük, a végére az unoka is) nem a tulajdonukban levő és vezetett bárból él. Valójában profi szélhámosok, akik a gazdagokat húzzák le pár millióval. Csak éppen legutóbb egy ír gengszter akadt horogra, aki visszatért és kamattal akarja behajtani az ellopott összeget. Így a csapat kénytelen Maguire mindenesének heti szinten fizetni. Emma természetesen Maguire csoportját akarja felszámolni…

Az a része volt a szórakoztatóbb a sorozatnak, amikor a Nicoletti család dolgozott. Csalásokkal gyűjtötték a pénzt, és ha nem is minden részben, de a többségben volt, hogy egy-egy melót elvégeznek. Loptak festményt, ékszert, csalták el másik csaló pénzét is. Itt jó volt a csapat dinamika és a heti ügyek izgalmát is tudta hozni, mivel az átívelést annak ellenére lazára vették, hogy az egész évad nem hosszú. Mindössze 10 epizód.

Emma nyomozása az ellenpont. Röviden: mélyen unalmas. Még csak azt sem használták ki érdemben, hogy a két főszereplő párszor majdnem lebukik a másik előtt és milyen sokk lesz, amikor kiderül, hogy ki miből él. Az a nyomozás lassan halad és nagy szerencse is kell hozzá. Nem győztek meg, hogy Emma annyira jó lenne a szakmájában. A bátyja választási tanácsadójaként, pedig nem is volt olyan állásban, csak néha tett egy gyors megjegyzést, sokkal hitelesebb és hozzáértőbbnek tűnt, mint a valódi munkájában.

Különben egy ponton sokkal szívesebben néztem a mellékszereplők ügyködését. Birdie, Charlie nővére, akinek visszatért az életébe a lánya apja, az egykor alkoholista, aki próbál bizonyítani a lányának és élete szerelmének is. (Mondanom se kell, a balhékba is beveszik majd.) David, Emma testvére, aki az apjuk nyomdokaiba lépve politikai karriert épít. Birdie és Charlie szülei, akik ugyan csalók, de egy egymást nagyon szerető páros, akik összetartó családot építettek és a közösségük fontos elemei.

Nem látványsorozat, de a csalásaik guilty pleasure környezetben zajlottak. Előkerültek szép ruhák, vagy Fincher részéről a karakteres megszemélyesített alakok. Akció kevesebb volt, de különben is jobban szeretem az átveréseket, mint a lövöldözéseket.

A casting pedig megmosolyogtatott. Komolyan William Fichtner játssza Sarah Wayne Callies apját? Annyira a szemem előtt van még, ahogy a Prison Break-ben a szökevények nyomában loholt, ahol ugye a színésznő a szökésben levők legokosabbikának játszotta a szerelmét. Milo Ventimiglia lehetett talán a húzónév. Neki vannak sikersorozatok a neve mellett, Catherine Haena Kim viszont nem volt ismerős. Komoly, okos CIA ügynöknek nem is tudtam elhinni, különben.

Azért az irritál kissé, hogy direkt mekkora nyitott véget hagytak neki. Már itt volt az irány és a második ügy alapjai is, de mivel a sorozatot elkaszálták, így lóg a levegőben Emma munkája és az Emma – Charlie kapcsolat is. Folytatás híján ez annyira lehangoló.