Szellemes, háborús, családért és túlélésért küzdős.
A japán származású amerikaiak élete a feje tetejére áll, amikor Japán Pearl Harbour ellen támadást intéz. A nemzet hadba áll, és gyanakodva néznek az állampolgárokra, akik egykor japánok voltak. Integráló táborokba zárják őket, bármivel is foglalkoztak korábban. Chester egyetemre járt, imádott fényképezni és egy mexikói 
származású lányba lett szerelmes. Ő is táborba kerül szüleivel. Amikor Luz úgy dönt, megtartja kettejük gyermekét, ő is csatlakozik a családhoz. A táborban azonban van valami veszélyesebb, mint az amerikai katonák ellenszenve: egy nyugtalan lélek, aki ölni is képes a céljáért. Egy szellem, aki Chester nyomában jár. A férfi mindent megpróbál, hogy megmentse tőle a családját, nem is sejtve, hogy egy családi titok van a háttérben, mely az ő világképét is felforgatja, amint kiderül.
Divatja van most az antológia sorozatoknak. Tavaly megismerhettük egy északi-sarki expedíció kudarcát, és idén is érkezett a The Terror, de ezúttal nem egy szellem jegesmedve és az emberi éhség volt a veszély forrása. Antológia: vagyis, a rettegés motívumát leszámítva minden más volt ebben az évadban.
A történet a II. VH alatt játszódik és japán vonalat követ a cselekmény, a horror és a szereplők is. A keleti hatás jót is tett a történetnek: más, mint amit a nyugati kultúrkörben megszokhattunk. A családi kapcsolatok, a szokások és a hiedelemvilág is tele van olyan elemmel, ami meglepetést tud okozni.
Tetszett, ahogy felépítették a rejtélyt. Ki ez a szellem, miért van itt és mit akar? Erről eleinte semmit nem tudunk, folyamatosan bontják ki a történetben. Ami egyre jobban összefonódik a főszereplő japán család történetével, így tulajdonképpen egy történelmi sorozatból eljutunk egy családi drámáig. Ahol mélyen elásott titkok várnak arra, hogy mindenki életét felforgassák. Valahol kiakasztó is, hogy mennyire kiakad a családfő azon, hogy a fia mexikói lányt szeretett és ejtett teherbe, miközben ő és a felesége is olyasmit titkolnak a fiú elől, amit az majd nagyon nehezen tud majd megbocsátani nekik.
A történelem és a horror is jelen van a sorozatban, de nem egyforma súllyal. A történelem adja a hátteret, de nem válik vezető szállá. Csak megvillant eseményeket, miket kellett a saját államuktól elszenvednie a japán amerikaiaknak. Eleve az, hogy táborba kellett vonulniuk. Ami a végén fogadta őket otthon. De talán a legdurvább az volt, ahogy az életük és haláluk csak egy statisztikai adattá lett, ha valakit megöltek közülük, annak nem lett semmi következménye a fehér amerikai katonákra nézve. Egy részben kicsit a frontra is kinézhettünk: az különösen tetszett, a kódfejtés filmen mindig is lekötött, de az csak tényleg egy kis epizód volt a történet folyamában.
A horror elejétől végig megvolt, de a csendes fajta. Nem voltak látványos gyilkosságok vagy véres jelenetek. Volt egy szellem, aki gyilkolt is, de ennyi. Nem nézett ki ijesztően, és a gyilkosságai sem ütötték meg azt a szintet sem, amit pl. a Supernatural egy-egy része is hoz. A látvány helyett inkább a lelki fenyegetettséget igyekeztek erősíteni a nézőben.
Jár a pont azért is, mert valóban megtöltötték a stábot ázsiai színészekkel. Hitelesebb így.
Az első évadnál sokkal jobban tetszett: érdekes volt, ha igazán horrornak nem is éreztem.
The Terror – 5/4 látványra nem emlékezetes, de korrektül összerakott szellemes történet, csavarokkal.
