Gyilkosságra készülős, szerelmes, végzet asszonyát bemutató.
Samson amerikai, ismeretlen író, akinek adódik egy jó lehetősége. Lakást cserélhet pár hétre egy angol sikerszerzővel. Így a nyomorult otthonából egy londoni kényelmes, luxuslakásba költözhet. Ahol egy csodaszép szomszéddal is találkozhat: Nicola gyönyörű és végzetes. A lánynak meggyőződése, hogy a születésnapján meg fogják gyilkolni, és egy bárban találkozott a gyilkosával. Ahol ott volt Samson, aki a lányban és történetében 
megtalálja a nagy regény alapanyagát, és Nicola az engedélyt is megadja, hogy mindent megírjon. Ahol ott volt az adósságban úszó kocsmatöltelék, akinek egyetlen reménye és vágya, hogy darts bajnok lesz belőle. Ahol ott volt az előkelő, angol nemes. Nicola mindenkinek hazudik és játszik, szövi a halálos hálót, életeket tesz tönkre, hogy valaki végezzen vele a kijelölt határidőben.
Kicsit most még gondolkozom azon, mennyi volt a filmen a fantázia és mennyi a valódi cselekmény. Mégiscsak egy haldokló a narrátor, aki rengeteg gyógyszert szed. Volt végig egy olyan érzetem, hogy amiket ír, annak egy része csak a fejében játszódik le, vagy nagyon kiszínezi az eseményeket.
De ez nem is baj, adott a filmnek hangulatot. Szürreális színezetet kölcsönzött neki, miközben szépen építkezik noir elemekből is. Hiszen itt van minden kötelező szereplő, csak a korhoz és a történethez igazítva. A magányos farkas magánnyomozó helyett magányos farkas, sikertelen írónk van, aki egészen beteg módon kapcsolódik majd a női főszereplőhöz. A végzet asszonya felvállalja a szerepét, kiprovokálja magának a végzetét. Ő az, aki minden férfit megbolondít és kihasznál – hiába tudja, hogy ez okozza majd a végzetét. A férfiak, akik között akad gengszter, nemes is, egy a közös bennük: a nő vonzerejének képtelen ellenállni.
Kellően beteg a film alapötlete is. Nem az, hogy Nicola érzi a végzetét és a halált, hanem ahogy azt kiprovokálja. Egy fordított játszma az egész film. mennyire kell és hogyan tönkretenni egy férfit, hogy gyilkos legyen belőle. A film rejtélye az is, kit sikerül a nőnek annyira elvinnie a szakadék szélére, hogy valóban mindent hátrahagyjon és pusztuljon vele. Mert lehet tudni, aki megöli, az egyúttal magával is végez. (Ha nem is fizikailag, de az élete ott és akkor véget fog érni.)
Vizuálisan is ez a kettősség volt meg a filmben. Éreztem a noir elemeket, mégsem fekete-fehér. Játszik a színekkel és sok mindent kifejez velük. Nicola játékainak is a része: Keith előtt feketében, vörösben mutatkozik és kihívó darabokban, gyakran fehérneműben. Guy előtt angyali jelmezt ölt, szinte mindig tiszta fehérben és szűziesen. Mindez a vörös rúzsokkal egészül ki. De Samson sápadtságát is felírhatnám ide, ami szintén erős vizuális hatás volt számomra végig a filmen.
A filmet viszi előre a narráció is. Végzetes, néhol keserű, de egészen meseszerű, ahogy Samson elmeséli a történetüket. Helyenként nagyon érezni, hogy a film alapja egy regény volt, mert papírra kívánkoznak Samson mondatai és szövege.
A casting tele van nevekkel, akad ismertebb is. Mondjuk, Amber Heard most sem a színészi játékával hívja fel magára a figyelmet. Szépnek kell lennie, azt abszolválta.
Egyszer érdemes volt megnézni, a hangulata egészen megfogott.
Londoni pálya - 5/3,5 vizuálisan és színészileg tetszett is, a cselekménynek is hangulata van, de mégis…
