Hazatérős, démonos, baráti társaságos, küzdős.
Emma Larsimon fiatal és szép nő, ráadásul nagyon sikeres is. Még kamaszként kezdett egy regényt írni, amely hatalmas siker lett és a horror kötetek máig a bestseller listák élén tanyáznak. Emma azonban már új dolgokba akar kezdeni, így a legutóbbi megjelenésnél be is jelenti, hogy ennyi volt. Nem ír többet a Marianne nevű boszorkányról és a vele küzdő nőről. Vége! Szülővárosából látogatóba érkezik egykori barátnője, aki véres üzenetet hoz: az anyja Marianne, a boszorkány szellemének megszállása alatt él, és követeli, hogy Emma menjen haza és írjon tovább. Szavai nyomatékosításaként öngyilkos lesz. Emma a szüleit féltve hazamegy, és felszakadnak a régi sebek és titkok. Szembe kell néznie azzal, hogy Marianne talán nem csak a képzelete műve, és minden szerettét célba veszi, ha nem engedelmeskedik.
Még valami, amit szeretek a Netflixen. Nem csak amerikai sorozatokat adnak. Itt láttam nagyon jó német szériákat, van egy brazil kedvencem is. Törekednek a sokszínűségre, és mindenki megtalálhatja, ami felkelti a figyelmét.
A Marianne francia sorozat. Más is, mint az amerikai társai, amit most élvezettel néztem végig. A történet vezetése, a sorozat hangulata és látványvilága, eltért a megszokottól, ami már eleve piros pontot ér.
A történet is ígéretes. Már az alapfelállás megfogott: mi van, ha rémálmaid teremtménye nem csak a fejedben létezik, és elkezd követelőzni? De tovább is megy ennél a sorozat, sokkal mélyebb rétegei vannak Emma és Marianne kapcsolatának. Múltbeli titkok várnak felfedésre, és a részek alatt egy más történetet ismerünk meg, mint amit az első részből sejteni lehetett. Ami jó: mert alakul a cselekmény, vannak meglepetések és csavarok. Szerettem, ahogy a kis részletekből a végére kibontanak egy komplex, és más történetet. Jól vannak elhelyezve a flashback jelenetek, a múlt fokozatosan fedi fel magát és a történet gyökereit.
Horror sorozat, ez valóban az lett. Mivel éppen AHS évadot is nézek, nem tudom megállni, hogy ne szúrjam ide: a slasher AHS inkább nevetséges, mint ijesztő. A Marianne viszont sokkal kevesebb vérrel, visszafogottabb látványvilággal a frászt hozza az emberre. Az idős asszony, akit megszállt Marianne, amikor elmosolyodik, már az para. Itt lelkileg ráznak meg, és sokkal többre képesek, mint jump scream elemekkel hatásvadászat és mészárlások.
Tetszett, hogy Emma nem egy hibátlan hősnő. Sőt, nagyon is sok démona és rossz szokása is akad. Látjuk, hogyan lett ilyen, és a jelen helyzet mit alakít a jellemén. Fejlődik, miközben az is kiderül, hogy minden gyökerezik valamiben. A jelleméből fakad, ahogyan cselekedni képes. A többiek hozzá képest kevésbé kibontottak, de egy-egy jellemző vonást kaptak.
Hangulata lett ennek a sorozatnak, úgy, hogy nem egy látványsorozat. Átéreztem a sötétséget, félelmet és az átkot, ami magába szippantja a szereplőket. Elég volt hozzá a színvilág, a zeneválasztás. Nyugtalanító atmoszférát teremtettek, egy-egy ponton a démonűzés nyersebb és akciósabb zsánerével megtörve.
Még az is tetszett, hogy nincs benne ismert színész. Autentikus így, franciákkal francia környezetben és nem sztárokkal teletömve, bár azt szereti a Netflix.
Még nem láttam, hogy lenne második évad, de ezt az elsőt érdemes volt megnézni.
Marianne - 5/4 jó alapötlet, hatásos kivitelezés, hangulatos sorozat. Rémisztő, de szórakoztató is.
