Kosztümös, gyászon túllépős, falut védős, természetfeletti erőkkel játszadozós.
Hanna nem szokványos asszony – bár a vallásuk szerint neki csak feleségnek és anyának kellene lennie, kisfia halála után az asszony a tudományban lel vigaszt. A férje szereti a nőt, így támogatja, amiben tudja. Becsempészi a templomi oktatásra, könyveket szerez neki. Hanna hamar a kabbala szakértője lesz titokban. Amikor egy gazdag 
orosz legidősebb lánya megbetegszik a környéken, a zsidókat okolja érte. Megfenyegeti őket, ha a lányát nem gyógyítják meg, a földdel tesz egyenlővé mindent a faluban. A pap és a férfiak imádkoznak, a falu gyógyítója igyekszik megmenteni a lányt. Hanna más utat javasol: a kabbala tanítását használva keltsenek életre egy gólemet, vegyék fel a harcot az oroszokkal! A nő titokban elvégzi a szertartást, ám a születő fiú gólem messze nem az elveszett gyermeke. Egy gyilkos, természetfeletti lény érkezett közéjük, aki mindenkire veszélyt jelent.
A gólem története egy krakkói, zsidó legenda. A film ebbe a történetbe igyekszik új életet önteni, továbbgondolva az eseményeket. A krakkói történések a film elején felbukkannak, egy túlélő része lesz a cselekménynek, de különben teljesen új történetet kapunk.
Nem tudom azt írni, hogy tetszett a film cselekménye. Ugyan mozgalmas, de kevés a veleje. Van abban valami nagyon gyerekes, ahogy a nem zsidókat ábrázolják. Ahogy a haldokló lányt odacipelik, hogy a zsidók átka miatt haldoklik… egyáltalán, hogyan átkozták volna meg, ha még csak kapcsolatban se álltak egymással, és minek? Annyira irreleváns ez az állítás, hogy az már röhejes. Az már érzelmileg jobban indokolt, miért alkalmaz abszolút erőszakot az orosz. Pokolian szenved, és valakit hibáztatnia kell. Ha ő szenved, a többiek is szenvedjenek! Ennek látjuk itt a példáját, ami nem logikus ugyan, de legalább érzelmileg érthető.
Hanna története, az ember drámája egy fokkal jobban fel van építve. Mivel elvesztette a gyermekét, racionalizálni igyekszik a gyászát. Azért fordul a tudományhoz, keresi a miértet. Azért akadályozza meg, hogy újra teherbe essen. Számára a gólem megalkotása nem csak a falu védelmének az eszköze, hanem a gyásza kifacsart módja is. Mintha visszakaphatná a fiát, hiszen a gólem olyan korú gyermek alakjában jelenik meg, amennyi az ő fia is lenne. A kapcsolata a gólemmel folyamatosan letükrözi a gyászhoz való hozzáállását és a fiával történtek feldolgozását.
A karakterek jobban fel lettek építve, mint maga a cselekmény. Ha nem is logikus, ki és mit csinál, érzelmileg indokolt. Azért nem többdimenziós alakok, egyszerű motivációik vannak, de azok emocionálisan stimmelnek.
Látványban, akcióban nem sokat nyújt a film. Azt különösen fájdalmasnak találtam, milyen képességekkel ruházták fel a gólemet. Az, hogy nem vérzik, nem lehet agyonlőni vagy hagyományos módon megölni, ok. Azzal sincs bajom, hogy lényegesen erősebb, mint az emberek. De amikor telekinézissel szaggat szét embereket, robbant fel az útjába kerülő dolgokat… most mégis, milyen lény ez? Nem néz ki jól, amikor harcol.
Az egész filmen látszik, hogy kis pénzből forgott. Egy helyszín, minimális látványelem – és ami van, az sem néz ki jól.
Nem szerettem ezt a filmet – ezt sajnálom, hogy láttam.
A gólem - 5/2 nem tetszett sem a kivitele, sem a cselekménye. A karakterek mentették a menthetőt.
