Ilyen címmel volt már film, és azt kell mondanom, a történet is olyan elemekből áll össze, amit már nem egyszer láthattunk másban. Az menthetné meg, ha annyira profin lenne összerakva, hogy akkor is újnak éreznénk, ha már láttunk ilyet. Nos, ez nem jött össze.

Egyrészt, a néző pontosan tudja, hogy miért történnek a dolgok és ki a szörnyeteg. Talán izgalmasabb lett volna, ha a nyitányban nem mutatják meg, hogy mit tesznek az apák, amiért átokkal sújtják őket és a leszármazottaikat. Hiszen a helyszínre érkező patológus, John, ha sejti is, mi történt, nyomoz és keresi a válaszokat. Ha ezt vele együtt tenné a néző, jobban lehetne azonosulni. Így viszont csak arra várhatunk, hogy mikor válik neki is bizonyossággá az, amit mi már tudunk. Bosszankodni a férfiak titkolózásán akkor is lehetne, ha nem ismernénk előre, mit akarnak ennyire titokban tartani. Sőt, a nagy vallomáskor egy flashback jelenetben megmutatni, mit követtek el, hatásosabb lenne. Pláne, ahogy madárijesztőt készítettek. Láttam már pár gyilkosság jelenetet filmen, de ebben volt valami olyan kegyetlen ötletesség, amihez mostanában nem volt szerencsém.

De, akkor nézzük, melyek a történet ismerős elemei. A vérfarkasra hajazó lény, ami történelmi korszakban pusztít. Még emlegetik is azt a francia vérfarkasos esetet, amit már többször is feldolgoztak a filmen. Igaz, azzal bajban is voltam, hogy akkor most hol járunk. A nevek amerikaiak, de az a híres eset francia. Nem is értettem, hogy akkor a cigányok miképpen vándoroltak innen oda. Kb. olyan, mintha az Atlanti-óceán nem is lenne, és a francia helyszín alig pár mérföldre lenne a filmben ábrázolt kisvárostól.

A másik, a cigány átok. Több horrorban visszatérő elem, hogy egy cigányasszony elátkozza a főszereplőt, aki aztán a halála előtt fel akarja oldani az átkot. itt is ennek egy variációját látjuk. Hozzáteszem, itt teljesen jogos, hogy megfizessenek a földesurak a tetteikért. Csak az a gond, hogy az ártatlanoknak sincs semmi esélye. Sokkal nagyobb a szenvedők köre, mint akik a megbocsáthatatlant elkövették. Az meg milyen bosszú, ami azokra is lesújt, akik bűntelenek? Júdást különben kár volt hozzátenni, annak már semmi értelme nem volt. Bőven elég volt a cigány-vonal.

De belefér a klisék sorába a főszereplő alakja is. Az orvos, aki a saját vesztesége miatt van úton és ő is a bosszút keresi. Az is olyan jellemző, hogy miképpen kap az univerzumtól valami pótlékot a saját vesztesége helyett.

A történet nekem azért nem volt izgalmas, mert tudtam, ki változott át, mikor és miért. Tudtam, hogy miért történik mindez. Pedig volt fordulat, senki nem volt biztonságban, és még azzal is játszottak, hogy a szörnyek ’szaporodtak’ és nem lehettek a vadászok biztosak abban, hogy már véget ért-e a rémálom, vagy még van szabadon rémlény.

Horrorfilmnek nem rossz. Van nem egy jól eltalált jelenet benne, ami nem is annyira félelmet kelt, inkább borzaszt. A háborús résznél a kórházsátorban a betegek ellátása – az amputálás hidegrázós. De ott van a már emlegetett madárijesztő is. Nekem az marad meg majd leginkább, mert azon tényleg elborzadtam. Mégis, milyen emberek voltak azok, akik olyan lazán ezt megcsinálták? Azt hinné az ember, ilyesmi csak pszichopatáknak jut eszébe. Itt meg elvileg rendes földművesek, családapák vittek egy ilyet spontán végbe.

A szereplők nincsenek mélyítve, mindenki legfeljebb 2 vonással és egy alapmotívummal bír. Mondjuk, ennyit mindenki tudott is hozni. Boyd Holbrook lett a nyomozó doktor, akinek a szörnyvadászat sem volt idegen. Kelly Reilly és Alistair Petrie játszották a házigazdáit, akiknek a már több horrorban is feltűnt Amelia Crouch a lányukat keltette életre. Emlékezetes jelenetet igazán senki nem kapott, de ez nem is olyan film, ahol jellemfejlődésre lenne esély. Elég fekete-fehér a felállás, ki a bűnös és az ártatlan.

Fesztiválokra hordták, kapott pár díjat is, a kritikái vegyesek, de inkább a középmezőny felső részébe szorítják be. Ennek ellenére nem lep meg, hogy a bevételi adatai nem jobbak. Moziba én se ülnék be rá, ahhoz több eredetiség kellene.