Beilleszkedős, népszerűségért küzdős, kamaszos, teljesítménykényszeres.
Bridget nem vágyik nagy dolgokra. Be akar kerülni az iskola legjobb lányszövetségébe, segíteni akar szerkeszteni az évkönyvet és pompomlány szeretne lenni. Úgy érzi, ezek kellenek ahhoz, hogy megvalósíthassa az álmait, bejusson egy jó egyetemre és legyen belőle valaki. Nem könnyű szegénynek lenni egy olyan iskolában, ahol 
mindenki gazdag és kiváltságos. A lány álmai sorra hiúsulnak meg: a kinézett lányszövetség helyett egy gyengébbe veszik fel. Nem kell se a szerkesztők közé, se a hajrá lányoknak. Kelly viszont mindent könnyeden megszerez. Olyan, mint amilyen Bridget szeretne lenni. A lány próbálkozik a barátja lenni, de Kelly nem vevő rá. Ez pedig elvezet egy végzetes tetthez, mely örökre megváltoztatja a tökéletességet hajszoló közösséget.
Nem is tudom, miért nem írom le direkt. Maga a film címe, ami leleplezi, mi is történik, és mi körül összpontosulnak az események. Egy pompomlány meggyilkolása – vagyis, Bridget végez Kellyvel. Itt a címbeli gyilkosság.
Az, hogy már a címben is benne van, mutatja, hogy ez nem egy olyan film, amiben krimisen az lenne a kérdés, ki tette. Itt sokkal fontosabbak a miértek. Azt akarja megmutatni a film, hogy egy sok értelemben rendes és szerethető lány hogyan válik gyilkossá.
A film egyik jó ötlete a narrátora. Nem Kelly, nem is Bridget meséli el az eseményeket visszatekintve. Van az iskolában még egy lány, aki nem találta a helyét. Bridget úgy akart jobban lenni, hogy a menő lányok életét akarta élni. Nina választhatta volna azt: ő gazdag szülők gyereke volt, szép arccal és jó alakkal. Neki könnyeden meglehetett volna, amit Bridget akart. De ő abban érezte rosszul magát, és kialakított egy saját stílust, amiért a közösség elkezdte kilökni. Ő az, aki elmeséli Bridget és Kelly történetét.
Ő az, akivel a legkönnyebb azonosulni is. Bridget, bár ő lesz a gyilkos, egyben áldozat is. A nyomásé, az elvárásoké. Őt sajnálni lehet, de rokonszenvezni nem lehet vele. Kelly egy fokkal jobb csak, mint a tinifilmek undok méhkirálynői. Van egy pont, amikor Bridget a fejére olvassa, hogy mit művel a többiekkel. Nem érdemelt halált érte, de tény, hogy ő sem az a szimpatikus áldozat, akinek nagy elánnal követeljük az igazságát.
Marad Nina, aki egyszerre áldozat is, de hősnő is. Ő az, aki valóban küzd és megteremti magát. Benne van erő is, sebezhetőség is, és egyedi az eseményekre a rálátása. Neki mindenki szemszöge ismerős lehet: a kitaszított és a méhkirálynő is volt.
A film nem sztárokkal dolgozott, nem is kellett. Így hitelesebb. Még valahol azt is tudtam díjazni, hogy a film szépségei olyan szépségek, akik előfordulhatnának a mindennapokban, nem az A listás sztárok gyönyörűsége az övéké.
A környezet viszont nem lehetne látványosabban tévéfilmes. Annyira, hogy néha a szegénynek mondott család környezete meg sem különböztethető a gazdagétól. A ruhákban sincs látványos különbség. Kisvárosiasan középszerű minden benne.
Az üzenet, ami életben tartja a filmet. A tükör, hogy napjaink elvárásai mit tesznek az emberekkel. A nyomás megtör, kifordít magadból, míg mások szárnyalnak. De sérül mind.
A szokott tévéfilmes műsoroknál jobb, de azért még ez sem maradandó filmélmény.
Egy pompomlány meggyilkolása - 5/3 tévé thriller, de ebben elkapták a hangulatot. Olcsó színészekkel és helyszínekkel ütnek.
