Vámpíros, gyógymódot kereső, családi vészhelyzetes.
Dr. Luther Swann sürgős felkérést kap, hogy a jégben felfedezett új leleteket vizsgálja meg. Barátja, Michael Fayne viszi ki a helyszínre. A kutatóközpontban holtak sorára bukkannak, és egy elszabadult, új vírusra. Karanténba kerülnek, de nem találnak változást, hazaengedik őket. Michael azonban egyre több különös 
jelenségre figyel fel: jobban lát, erősebb lett, és időnként kiesnek neki órák. Egyszer egy vérbe fagyott nő mellett ébred, és barátját kéri meg, segítsen eltűntetni a nyomokat. Mire Luther a rendőrséghez fordul, a vírus már terjedni kezdett. Mint Michael, vérre szomjazó, erősebb emberi lényekké válik a fertőzöttek egy része. Luther ellenszert készítene, betegségként kezelné a fertőzést, míg a kormány egyes tagjai kiirtanák a vérszívókat. Luthertől azt várják, azonosítsa nekik a gént, ami egyesekben megvan, és a vírus hatására létrehozza a változást. Luther a barátjáért és a fiáért is felveszi a harcot ezen erőkkel.
Újabb vámpíros sorozatot nézhetünk, ezúttal a Netflixen. Nem éppen ilyesmit vártam, de egyszer meg lehetett nézni. A vámpíros vérengzések és vadászatok helyett ez inkább olyasmi volt, mintha ötvözték volna a Helix című sorozatot a Zombiháborúval, csak nem zombikkal, hanem vámpírokkal. Egyszerre komolyabb és kevésbé szórakoztató, mint amit nézni szerettem volna. Úgy tűnik, a 2020-as évet nem horrorral kezdem…
A gond az, hogy se horrornak, se orvosi thrillernek nem állja meg a helyét. Nem elég ijesztő és véres, hogy igazi horror lehessen. A vámpírok támadásai valósággal korhatárosak, kevés vér folyik és a vámpírvadászok sem viszik túlzásba a működésüket. Nem szívesen írok ilyet, de a Kór is sokkal adrenalin gazdagabb volt, pedig arról a sorozatról nem az új jut az eszembe, mennyire izgalmasan pörögtek benne az események.
Orvosi szál: ezen a téren nem egyszer az jutott eszembe, mennyire butának van nézve a néző. Már ott tiltakozott az agyam, hogy elvileg Luther a nélkülözhetetlen zseni, akinek kulcsszerepe van a vámpírrá válós gén megtalálásában és a gyógymód kidolgozásában – ehhez képest alig van a laborban, a gént is a kollégája találja meg. Számítógéppel! Nekem nagyon úgy tűnt, hogy a gép kereste a betegek adataiban az egyezéseket, az emberek meg simán a fejükhöz kaptak: Ez az! Nem állítom, hogy jobban tetszett volna a sorozat, ha többet vannak a laborban és ott dolgoznak, de nem láttam azt a komoly tudományos munkát, ami itt elvileg folyt. Ahogy az is kiakasztott, hogy ez elvileg az emberiség vesztét okozó globális jelenség: erre két ember dolgozik csak a megoldáson? Bele se akarok gondolni jobban, mert ha megteszem, utólag még jobban kiábrándulok a sorozatból.
A magánéleti szálak még kevésbé tetszettek. Pontosabban, Luther családi élete. Nyomorultnak le kellett gyilkolnia a vámpírrá vált feleségét, akit nagyon szeretett is – de nem is látszik meg rajta. Olyan, mintha nem is lett volna nős. Párszor mondják neki, hogy sajnálják, ami történt – de ez is csak porhintés, mert a drámából semmit nem láttunk. Asszony vérengző lett, le lett szúrva – haladjunk! Az apa – fia szál annyira fárasztó, feledni vágyom!
Viszont, a két férfi közti baráti vonal, ami a politikában is éreztette a hatását, működött. Azt elhittem, hogy Michael és Luther jó barátok, akik keresik a megoldást attól függetlenül, hogy melyik oldalon állnak a kialakuló helyzetben.
Látványra elment a sorozat, kellően sötét. Igaz, alig horror. A vámpírok külcsíne tetszett.
Tetszett az is, ahogy a kialakuló társadalmakat és emberi álláspontokat megmutatták. Talán összecsapták, főleg a végére, de nagyon benne volt, hogy az ember az építés helyett pusztít, akkor is, ha már vérszívónak vallja magát.
Somerhalder a húzónév, de nagyon kétlem, hogy ez a Vámpírnaplók rajongóknak bejön majd.
Abszolút folytatható, reméljük, találnak majd egy ennél jobb irányvonalat.
V-Wars - 5/3,5 van benne ötlet, de sok klisé is. A barát vonal működött, de az apa-fia szál nem jött át.
