Szerzős, barátnős, rátelepülős, kihasználós.
Delphine az anyja betegsége és öngyilkossága hatására írt egy regényt, ami hatalmas siker lett. Már 2 év eltelt, új történetbe kellene kezdenie, de még mindig ennek a regénynek az utóhatásait éli meg. Egy dedikáláson kedves, magával ragadó nővel ismerkedik meg. Elle szellemíró, hírességek nevében interjúk alapján ír életrajzokat. Delphine barátkozni kezd vele, és Elle egyre több mindenbe beleszól, igyekszik segíteni. Válaszol a rajongói 
levelekre és megkeresésekre, egyszer még egy dedikálást is bevállal Delphine helyett. Azonban Elle egyre erőszakosabb is lesz: állítja, Delphine arról írjon, mit tett vele a könyve sikere, az utóbbi két évet. Szervezi az életét, elvágja a barátaitól és munkatársaktól. Delphine is egyre inkább érzi, hogy bajba sodorja magát mellette, de Elle élettörténete annyira kalandos, magával sodró, hogy abból akar írni, titokban jegyzi a történeteket, hogy regénnyé dolgozza őket. Nem sejti, Elle milyen messze képes elmenni, amikor Delphine megsérül, és ápolónőt játszhat mellette.
Delphine de Vigan francia sikerszerző, aki különös regényt írt. Lebegtetős, mintha a valóság lenne az alapja. Mintha maga lenne a főszereplő, aki mellett felbukkan egy másik nő. Egy alteregó, megszállott rajongó? Nem egy könnyű könyv, ahhoz túl erős az atmoszférája, ami eluralkodik a cselekmény felett is.
Roman Polanski sikerrendező, aki Vigan regényét filmre dolgozta át. A forgatókönyv íróknak is jár a dicséret mellette, hogy abból az alapanyagból egy ilyen filmet sikerült összerakni. Feszült, sötét, vonzó – nincs benne az a kortárs, elidegenítő hatás, amit a regényben éreztem. Ez egy sodró thriller, ami inkább a Tortúrát juttatta eszembe egy ponton túl.
Egyensúly van a karakterek és a cselekmény között. Fontos, hogy ki ez a két nő, hogyan élik meg a dolgokat, miket éreznek. Az érzéseik döntő hatással vannak nem csak a cselekményre, de a film kifejezőeszközeire is. Pl. amikor Delphine annyira rosszul van, hogy már szinte haldoklik, mi is csak olyan töredékeket látunk a körötte levő szobából, időből, mint a beteg Delphine. Az ő belső zaklatottsága ott van a vágások tempójában, a színvilágban.
De nem csak a lelkükkel foglalkozunk, történnek is dolgok velük. Ezeket kigyűjtve talán nem tűnik a film izgalmasnak, de a történetbe helyezve azok ezek a kis részek. Hogy jön rá Delphine, hogy mennyire manipulálja őt az új barátja, és miket csinál titokban? Elég egy-egy séta, belefutni egy-egy ismerősbe, és minden más súlyt kap. Látszólag kedélyes csevegés vacsora mellett, közben már vonzás és megszállottság násztáncát járjuk a szereplőkkel.
Helyszínekben is van változatosság. Visszatérő pont Delphine lakása, de van több utcakép, látjuk a másik nő életterét is, rendezvényeket, a vidéki házat. Érdemes is megnézni, milyen Elle és milyen Delphine otthona. Az egyik egészen steril, a másik káoszos. De persze, ez nem kosztümös film, nem is látványfilm, hogy a külsőség legyenek a súlyosak. Ez két nő drámája, így a két karakter és a két színésznő, akik a fontos elemei a kirakósnak.
Két izgalmas szerep van, két más jellegű nő. Delphine minden siker ellenére küszködik, és életkor válság is éppen most van. A párja sokat van távol, a gyerekek kirepültek, nehéz megint írni kezdeni. De egy nyugodt, megbízható, stabil nő. Elle pezsgő, vonzó, magával sodró karakter. Eva Green remekül hozza a szerep kettősségét: ahogy megbabonáz, majd halálra rémiszt. Egy gyönyörű bestia. Nevetni is lett volna kedvem, amikor szerepcserét játszanak. Seigner és a karaktere is idősebb, lefáradt, messze nincs olyan kisugárzása, mint Greennek. Nem véletlenül volt Green a Sin City femme fatale-ja, Seigner esélytelen mellette.
A film 2. fele, a fenyegetettséggel és a Tortúra hangulattal, remek tetőzése a korábbiaknak. Minden feszültség, minden rejtély újult erővel pezseg, veszély van és rejtély egyszerre.
Nem könnyed kikapcsolódásra való film, de női, intelligens thrillernek nézős.
Igaz történet alapján - 5/4 jó thriller: érdekesen és magával sodródóan dolgoz fel egy lassabb regényt, plusz Green.
