Szerelmes, kampányos, igazi vélemények mellett kiállós.
Fred újságíró, akinek azzal kell szembesülnie, hogy a munkahelyét felvásárolta egy konszern. Az igazság helyett a nagyvállalati érdekeket kellene képviselnie, amire nem hajlandó, így felmond. Barátja fel akarja vidítani, így magával viszi az egyik kedvenc bandájuk koncertjére. A többi néző között Fred ráismer kamaszkori ideáljára, a 3-4 évvel idősebb Charlotte-ra, aki egykor a bébiszittere volt. A nő már komoly karriert futott be, külügyminiszterként 
dolgozik. Charlotte is ráismer, kicsit beszélgetnek is. A nő éppen az elnöki kampányát szervezi, és szüksége van egy beszédíróra, aki szimpatikusabbá tenné az embereknek. Fred lesz a kiválasztott. A közös munka során egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de a politikai érdekek nem engedik, hogy felvállalják egymást. Fred nem éppen egy álompasi, nagy a szája is, és Charlotte a Fehér Házba akar kerülni. De ezért mennyit hajlandó feladni?
Borzalom, de kezdek ráhangolódni Seth Rogen humorára? Az utóbbi időszakban ez már a második filmje, amit nézhetőnek találok. Még azt is elviseltem, hogy Rogen játssza az egyik főszerepet, pedig nem nagyon bírom a színészt. Mégis, ebben a filmben volt valami plusz, ami miatt végignéztem a közel 2 órát úgy, hogy nem volt ingerem kikapcsolni a lejátszót.
Pedig, nem csak Rogen, ami ijesztőnek hatott elsőre. Ez alapvetően politikai film, amiben aztán a romantikus vonal is kiemelkedik, de a fő témája a politikai alkuk és a kampány. Nem igazán jellemző, hogy egy ilyen témaválasztású film leköt, de ez egész korrekt lett. Talán, mert a romantika és a komédia elemeit is jócskán használták, és könnyedebbé tették a filmet.
A politika és a politikusok eléggé görbe tükörben vannak itt megmutatva. Pontosan rá lehet ismerni, melyik motívum honnan származik. Elnök, aki tévében kezdett, és visszamegy forgatni? Amúgy is, teljesen alkalmatlan a figura, minden megmozdulását a régi sorozatából lopta. A szépfiú elnök, akit a politikánál sokkal jobban izgat, hogy a szép nőket felcsalja magát és szórakozzanak. Minden mögött pedig a küllemre is ocsmány nagyvállalati vezetők, akik manipulálnak és kavarnak az egész filmben, hogy a pénzükkel biztosítsák maguknak, amit csak megkívánnak. Természetvédelem? Ok, amennyiben ettől még az ő építkezése és fejlesztése nem szenved csorbát. Különben megtalálják a megfelelő embereket, és a teljes nemzetközi megállapodásnak bemutatnak.
Rogen kedvenc témái is előkerülnek, mint a könnyed drogfogyasztás. Abszolút kiolvasható belőle, hogy a könnyed drogok legalizálása mellett teszi le a voksát. Talán minden filmjében elő is kerül ez a téma, ha nem is direkt.
A szerelmi szálban pont arra mennek rá, amire aztán hozzák is a poénokat. A jó nő, sikeres és hatalmas személyiség mit akarna egy olyan alaktól, mint Fred? Meg tudták csinálni, hogy érteni a filmből, mit akar tőle. Ok, nagyon nem úgy néz ki, mint a kanadai elnök, akivel a PR főnök szívesen összehozná. (Alexander Skarsgard vs. Seth Rogen, nem is kell magyarázni a különbséget.) Még csak kifejezetten romantikus sem lett a film, miközben sok szó van érzelmekről, ez is tetszett.
A karakterek közül Charlotte, akivel szimpatizáltam. Tetszett, ahogy fejlődik a karakter. Ahogy rádöbben arra, hogy nem csak a látszat a fontos. Ahogy meg meri lépni, hogy felvállalja magát és az igazi kapcsolatait, nem azon aggódik, hogy mit szólnak a választók. Sokkal hitelesebb utána, mint előtte. Theron jól is játssza, és még mindig remekül néz ki. Tényleg nagyon megvan az a hatás, hogy egy ilyen szép és okos nő mit keres egy emberi krumpli mellett? (Nem én találtam ki, a filmen még grafika is van róla!)
Talán a reálisnál több a rózsaszín a végében, és Rogen most sem tartozik a kedvenceim közé, de határozottan nézhető film lett.
Csekély esély - 5/3,5 a humora nem igazán az én világom, de a színészek nagyját bírom, és van üzenete is.
