Kisvárosi, misztikus, kamaszos, titkos üzelmes.
A kamasz Magne öccsével és anyjával költözik vissza a kisvárosba, ahonnan a család annak idején szinte elmenekült. A segítőkész Magne első nap segít egy öregnek az úttesten, ami után furcsa jelenségeket kezd el tapasztalni. Az érzékszervei kiélesednek, az ereje és a gyorsasága rohamosan nő, és érzi az időjárást is. A középiskolában azonnal megtetszik neki a szőke, az iskola szépfiúja felé kacsingató Gry, míg összebarátkozik a 
természet védelméért küzdő Isoldével. Egy kirándulás rosszul sikerül, Isolde holtan kerül le a hegyről. Magne nem tud a baleset tényébe beletörődni, nyomozni kezd. Így kerül szembe a várost eltartó gyár tulajaival – akik hozzá hasonlóan titkolják a képességeiket és erejüket. Magne már nem csak Isolde miatt küzd: rá kell jönnie, belecsöppent istenek és óriások ősi küzdelmébe.
Lenne kedvem azon viccelődni, hogy Waititi és a Marvel után a Netflix is megmutatta, milyen szerintük a Ragnarok. De nem fogom megtenni, mert egy dolgot sem találnék, amiben a jelen sorozat verni tudná a Thor legjobb részét.
A történet roppant lassan indul. Mivel a sorozat ezen évada csak 6 részes, még veszélyesnek is érzem, hogy a teljes első felét, három részt alig használnak valamire. Alapozzák a szereplőket és a köztük levő viszonyokat, de ennyi. Minden fontos fejlemény, akciók a sorozat második felére maradt. A végére már egészen bele is lendültem, ám akkor vége lett az évadnak. Így most egyszerre érzem, hogy nézném a 2. évadot tovább, és bosszant, hogy 3 rész, aminek a cselekményét fele ennyi részben és időben is el lehetett volna mondani.
Bár nem akarom a Marvel filmmel méregetni, teljesen nem bírom megállni. Thor nem egy észlény, de ő a legerősebb és leghatalmasabb viking isten. Mivel Chris Hemsworth játssza, nálam a leghelyesebb bosszúálló cím is az övé. Ehhez képest lehangolt, itt milyen Magne, aki tulajdonképpen Thor újjászületett verziója. Stimmel, hogy szőke és ennyi. Be van lassulva, és az is nagyon tudott irritálni, ahogy közbe csak bámult ki a fejéből.
De rajta kívül is igaz a szereplőkre, hogy érdekes a kinézetük. Ha kedves akarok lenni, azt írom, hogy mindenkin látszik a vidéki báj. Ha ennél nyersebb leszek, megállapítom, hogy nem sikerült helyes színészeket szerződtetni – vagy ennyire más a szépségideálunk? A szépfiú Fjor is abszolút átlagos. Gry ruhatára meg siralmas.
A történet azonban fontosabb. Abban van ötlet, ahogy a mitológiát átemelik napjainkba, csak rengeteg a lyuk benne. Az nem megy a fejembe, hogy kivitelezhette Fjor családja, hogy örökké élnek és cserélik egymást a párok – egyszer egyikük, másszor a másikak játsszák a szülőket. Senkinek nem tűnik fel? Magne – Thor váltás is ködös, és még csak az sincs tisztázva, milyen háborúba csöppen a fiú.
Érdekes, a legjobban az tetszett, amikor Fjor és Vidar a problémák rendezéséről és a megváltozott korról beszélnek. Már nem a gyilkosság a leghatásosabb megoldás: a gyógyszerek, pszichiáterek és javítóintézet sokkal hatásosabbak. Látjuk is, valóban, mennyire képesek ilyen módszerekkel ellehetetleníteni az ellenfelük.
Már csak azért is az ilyen részek maradtak az emlékezetesebbek, mert a sorozat kivitelezése sem lopta be magát a szívembe. A hegyek és a tó a háttérben gyönyörűek, az isteni és óriás képességek látvánnyá alakítása azonban siralmas. Nincs egy izgalmas, látványos összecsapás sem a sorozatban. Még valami, amiért a Marvel köröket vert a sorozatra. Az óriások igaz kinézete is unalmas, a hályogos szemű kutyájuk meg egyenesen siralmas.
Több eseményen is érezni, hogy most csak belekezdtek, még bőven lenne mit elmesélni. Alapból ez nem zavar, ám ha nem lesz berendelve a 2. évad, már irritálóbb a sok nyitott szál.
Egyszer meg lehetett nézni, de messzebb jobb sorozatok vannak a csatornán ennél.
Ragnarok - 5/3,5 az eleje lassú, unalmas és a szereplők se éppen szimpatikusak. A végére azonban javul.
