Régi sérelmeket megtorlós, zeneiskolás, titkos, zenés.
Charlotte egykor igazi tehetség volt, egy zenei magániskola legjobb tanulója. Neki sikerült az, ami a nagy többségnek soha: a tökéletesség elérése. Ám az édesanyja megbetegedett, a lány mindent hátrahagyott, hogy ápolhassa őt. 10 évvel később, amikor az anyja meghal, elutazik az iskola ázsiai válogatójára. Itt megismerkedik 
az utódjával is, az iskola világsztárjával, Lizzie-vel. Együtt indulnak nyaralni is, bár hallani híreket, hogy gyilkos vírus ütötte fel a fejét a környéken. Lizzie már az indulás után rosszul lesz, és egyre rosszabb az állapota. Hetekkel később a hazatérő, megtört, tönkretett fiatal nő kénytelen felmérni, mennyit vesztett igazán. Charlotte lehet, hogy segíteni akart, de a pokolra küldte. Vagy mégsem? Segítsen neki a terveiben, vagy legyen az árulója és követelje vissza a helyét az iskolában? Ideje mindenkinek szembenézni azzal, mit tesz és tett a múltban.
Ez tipikusan egy olyan film, amiről bűn bármit is előre elmesélni. Van benne két nagyobb csavar, és több kisebb is. Ezek mozgásban tartják végig, és amikor már eluntam volna az egészet, újra megkevertek mindent annyira, hogy újfent figyelni kezdtem és lekötött a film.
Pedig elég beteg egy alkotásról van szó. Kifejteném ezt szívesebben is, de minimum az első nagy csavart el kellene hozzá mesélnem, amit nem fogok megtenni. Beérem annyival, hogy a legtöbbször, amit látunk, az nem az igazság, vagy annak csak egy verziója. Tesznek a szereplők őrült dolgokat, amelyeknek a magyarázata egyszerre őrült és mégis nagyon logikus. Csak éppen fel kell rá készülni lélekben, hogy fekete dolgok következnek. Erőszakos, visszaélésekkel teli, kemény világot fest meg nekünk a film.
A zene fontos szerepet játszik benne, bár nem tipikusan zenés filmről van szó. A két főszereplő két kiváló muzsikus, a világ legjobbjai között van a helyük. A történet szempontjából ez nem fontos – csak az, hogy mennyire jók abban, amit csinálnak. El kell érniük a tökéletességet. Ha a filmben sportolók lennének, vagy táncosok, ugyanígy működne benne minden. Az, hogy csembalón játszanak, ad annak egy pluszt, aki szereti a klasszikus zenét. Nekem bejött a legtöbb darab, bár azt azért sajnáltam, hogy az úgymond vizsgadarab mindig ugyanaz volt. Lehetett volna kicsit változatosabb is a repertoár…
A karakterek sokkal összetettebbek, mint amilyennek elsőre látszanak. Lizzie, az elkényeztetett kiválóság, aki boldogan él a mindennapokban. Szép, gazdag, nagyon sikeres, és amikor szabadsága van, csak azt tesz, amihez kedve van. Charlotte szomorúnak, sebzettnek látszik kezdettől – a zene vagy az anyja miatt? Az iskola vezetői, akik a zene szerelmesei és még a világ végére is hajlandóak elmenni, hogy kiemeljék a tehetséget, és segítsenek neki elérni, amire rendeltetve van. Csak aztán minden csavarral változik, amit tudunk róluk. Egyre mélyebb rétegeket látunk meg a személyiségekből is, és itt is áll, ami a cselekményre: gyakran a látszat nagyon csalóka, és az emberek nem azok, akiknek látszanak.
Fontos volt a szereposztás, és egész jól sikerült is. Bár a Lizzie szerepében feltűnő Logan Browning esetében éreztem azt is, hogy a küllem legalább annyit számított, mint a tehetség. Nem egy olyan jelenete van, amikor szinte meztelen vagy alig van rajta ruha. (Ezek nagy része a cselekmény szempontjából felesleges is.) Egy szép nő, bár szerencsére nem csak ennyiben merült ki, amit beletett a szerepbe. Allison Williams viszont nagyot játszik, mint Charlotte. Amikor kell, őrült. Amikor kell, sebzett. Van, amikor gyönyörű. A Csajokat még mindig nem tudtam neki teljesen elfelejteni, nagyon rühelltem azt a sorozatot, de most közelebb került, hogy többet lássak benne annál.
A végére már átfordul a film abszurdba, de a visszatekerős/csavaros megoldása bejött a végéig. Mondhatni, zenés és stílusos bosszúfilmnek is megállta a helyét.
A tökéletesség - 5/4 nagyon bírtam a visszatekeréseket és másként értelmezéseket. A vége azért így is durva.
